Éheztetted már magad? Mennyi kilóig mentél le? Nagyon szörnyű érzés éhesnek lenni?

Köszönöm mindenki válaszát! Egy két eset igazán szomorú és tanulságos!

Sajnos én is megjártam már, én is úgy voltam vele, mint az egyik kedves hozzászóló!

Szüleimmel éltem(élek) és hát na nem voltam egy szép lány, túlsulyos, senki sem barátkozott velem, ronda voltam, csúfoltak, nem voltak barátaim, és én ezt mind a súlyomnak tudtam be, rossz tanuló voltam, mert hát minek tanuljak, meg amikor hazajöttem akkor is csak azon gondolkodtam, hogy milyen sz@r ember vagyok, egyedül vagyok és csak gyűlt bennem ez az érzés, aztán elegem lett, undorodtam saját magamtól próbáltam meghalni de sose mentem el a végletekig mert ahhoz bátortalan voltam, hogy meghaljak ezért csak vagdostam magam

de aztán abból is elegem lett mert takargattam magam és jött a nyár és hát kinek van kedve nyáron is pulcsikba járni amikor 40fok van

aztán abbahagytam de hiányzott vmi szenvedés, és akkor jött hogy én nagyon sza.r ember vagyok még azt se érdemlem meg hogy a szüleim azért dolgozzanak hogy kaját adjanak nekem, elsőnek csak a csokit, chipset ilyeneket utasítottam vissza h rám ilyenekért ne költsenek vegyenek maguknak belőle ruhát stb, néztek rám, hogy hát jó ha így gondolod stb de attól még kaptam de odadatma tesómnak

persze tesóm örült hogy csoki:) ő amúgy se volt dagi 180cm volt kb 60kg pedig annyit evett és olyanokat h más gurulna ettől, de ő nem nem

aztán jött a nyár sok gyümölcs, sok gyümölcsös süti stb akkor látták már hogy na valami gond van én sose voltam az a gyümölcsevő párti aki reggelire is almát eszik kakaóscsiga helyett, megkérdezték hogy mi van mondtam hogy egészségesebb szeretnék lenni, mondták hogy rendben értettük itt a sok zöldség, gyümölcs nyár van úgyse kívánjuk ezeket a nehéz kajákat-itt 15 voltam, aztán vettek sok sok gyümölcsöt, zöldséget, tejet húst stb

de én fiatal voltam fogalmam se volt mit hogyan kell csinálni, annyit h kevesebbet ettem

de nem fogytam, éhes voltam stb úgy gondoltam h nem elég még mindig sok a kaja, amit vittem suliba szendvicset nem ettem meg, volt h még a gyümölcsöt se, anyuék csináltak barnakenyérből szendvicset sonkával, paradicsommal, azt kivettem megettem a kenyeret kidobtam

rettentően rosszul voltam az elős héten azt hittem ott halok meg de volt bennem egy fura érzés, egy ilyen boldogságérzet hogy na igen én ezt érdemlem és megkaptam szenvedjek, tetszet a dolog tovább folytattam, jó volt én uraltam a testem, megnyugodtam hogy méltón szenvedek és utána már nem is voltam volt h napi 1 alma de nem érdekelt, utáltam magam elértem a 34kilót 170cm

mindenki csak nézett, hogy úristen, megnéztek az utcán de olyan úristen egy éhező gyerek, mint egy hulla olyan lettem, szürke fakó bőr, csont amin lógott egy kis bőr, de ennyi a karom akkor volt mint egy csirkecombnak a csontja, undorító volt de tényleg, de nem is tudom de tetszet, a körmöm leört és tiszta lila volt, minden életfunkcióm lelassult, de az volt az érdekes, hogy bírtam, mentem ugyanúgy, nyáron is volt gyakorlatom, mentem csináltam reggel 5től egészen délután 4ig dolgoztam, volt h nem ettem egész nap semmit, és utána már nem is szenvedtem nem éreztem semmi fájdalmat

csakhogy egyszer aztán besokalt a szervezetem...

hirtelne rosszul lettem az utcán, megtorpantam és csak bámultam magam elé, nem tudtam h mi van

nagy nehezen hazavánszorogtam lefeküdtem az ágyra és kész, fogalmam sincs a mai napig h mi történt velem, este felkeltem kijöttem a szobából, megfürödtem és elmentem aludni

másnap ment minden tovább

csakhogy munka közben azért elgondolkoztam ezen, és feljöttem egy oldalra ahol megkérdeztem h mi volt ez az egész

egy orvos azt írta, hogy összeomlott a keringési rendszerem, és vszinű hogy ha most nem változtatok akkor szívrohamba meghalok és irány a korház

na itt pánikoltam be hogy úristen mindeki rájön hogy mit is csináltam, és hogy mindenki megtudja hogy mit is csináltam magammal, persze akkor már azért tudtam merthát eléggé látványos volt a dolog....

meghíztam aztán nagyon kb fél év alatt most 50kg körül vagyok de fogalam sincs hogy van e vmi bajom, vagy h mi történt a testemmel, mert nem mertem ezt senkinek se elmondani ezért orvosnál sem voltam...

most meg annyira de annyira éhes vagyok hogy ha nem eszek, hogy pl ha 2-3 óránként nem eszek akkor ilyen fehér vagy szines foltokat látok, ez is borzasztó, hogy nem bírok már úgy éhezni mint előtte, pedig van hogy még ez az érzés rámtör...

szerintem igazából ezt soha senkinek nem tudnám ezt így elmondani, mert szégyellem

most csak annyi van hogy az önutálat megmaradt, de a legjobb tanuló vagyok képes vagyok éjszakákon is tanulni csak h a legjobb legyek, mert nem is tudom hatalmas bennem a vágy h egyszer elismerjenek és megtudjak felelni mindenkinek, rohad.t egy érzés, nem gondoltam volna hogy ez egyszer velem is megtörténeht és ennyir lesüllyedhetek mint ember és ennyir fogom magam valaha utálni

most ezen sorokat leírva a könnyeimmel küszködök

köszönöm, hogy leírhattam mindezt!

amúgy egyszer kb 1.5éve kitettem már egy ilyesmi kérdést h h nézek ki

ilyen voltam akkor

most nem ilyen vagyok de valahogy akárhányszor ránézek tetszik és szerintem még ez sem az a nagyon vékonyság

itt olyan 44-45kg lehettem

[link]

[link]