Lefogyottak! Milyen volt az életed kövéren és milyen most?

"ne hidd azt, hogy egyáltalán nem veszek pl édességet, nyugodt szívvel rakom be a kosárba pl a 85%-os csokit."

Ne haragudj, de ez is annyira vicces...húúúú, micsoda bűnözés, 85%-os csoki. Az nem is édesség, meg nem enném.

A 10. történettől szabályosan rosszul lettem.

Hogy lehetnek ennyire g-cik az emberek? Nagyon remélem, hogy tányleg van pokol és oda fognak kerülni az apukával az élen, a kissráccal együtt.

10-es!

Elhiszem, hogy az önértékelésed a romokban, de 50 kilósan nem a súlyoddal volt probléma, hanem a kissrác erőnlétével, hogy nem bírt el!

Jársz még a pszichológusodhoz?

Vele együtt tuningolni kellene az önbizalmadon, mert ilyen nyeszlett kisk.csögök mindig lesznek, és ők akkor is találnak rajtad olyasmit, amibe beleköthetnek, ha már egy gramm hús se lesz rajtad.

Ha minden bántásra a fogyás lesz a válaszod, nem lesz hosszú életed.

163 centihez 39 kiló rémesen kevés!

Szia Kedves Kérdező!

Én 177 cm magas lány vagyok. Most 65-68 kg között váltakozik a súlyom. Két éve 84 kg voltam. Szerencsére le tudtam fogyni, röpke 3,5 hónap alatt adtam le 70 kg környékére, hozzátenném semmit nem mozogtam. Egy egyszerű de nagyszerű diétát alkalmaztam amit én állítottam össze, nem éheztem, egyszerűen eltökéltem magamban, hogy le kell fogynom mivel nem éreztem jól magam a bőrömben. Nemcsak önbizalmam nem volt, de nem találtam ruhákat magamra, vagy nem olyan szépeket mint szerettem volna. Jobban izzadtam, sokszor kellett feketében járnom ezen okból, ráadásul már sokszor nehezen kaptam levegőt, kb 10 m futás után pedig fulladoztam. Most lefogytam , egészséges önbizalmam van, bár a hasamon még mindig van felesleg, de igyekszek leküzdeni, ugyanakkor tudom , hogy nekem onnan a legnehezebb fogyni. Szóval jobban érzem magam, megnéznek az utcán, az iskolában pedig nem néznek már le, mivel én lettem a magas karcsú lány, aki ma már tud ízlésesen öltözködni.(Mivel az önbizalmam megjött most már bátran visszavágok a sértőbb megjegyzésekre.) Nagyon fontos megemlíteni a nőknek, hogy aki egy kicsit is teltebb nem fesse agyon magát(az se aki karcsú) mert az taszító és nagyon ronthatja az összhangot, megfelelő öltözködéssel kompenzálható a külső, sőt vannak kifejezetten csinos és szép duci lányok, és vannak jóképű duci fiúk is. A lényeg a következő : érezd jól magad a bőrödben, van aki ducibban érzi jól magát, van aki karcsúként. Ha nem érzed jól magad, mert "kövérnek " gondolod a tested, akkor próbálj meg lefogyni, eltökéltség és kitartás kérdése az egész.

Ui: Ha valaki kíváncsi a diétás receptemre , szívesen leírom.

További szép napot!

Kiskoromban én voltak a legkövérebb az osztályban... már általános iskola 2. osztályában 45 kg voltam, utána ez mégtöbb lett, maximális súlyom 80 kg volt a későbbiekben. Folyamatos csúfolódás tárgya voltam, nem vettek "lányszámba", ha húsvét volt a fiúk minden lányhoz elmentek, kivéve hozzám, én voltam a tesiórák "kövér disznója" Borzalmasan éreztem magam, sokszor sírtam, az önértékelésem és az önbizalmam kamaszkoromban egyenlő volt 0-val.

Mára 173 cm vagyok és 55 kg, a volt osztálytársaim közül én vagyok a legvékonyabb, osztálytalálkozón minden fiú mellém akar ülni:) Sokkal jobban érzem magam, életvidám vagyok, szinte sohasincs rossz kedvem :) 20/L

Utoljára 14 éves koromban adtam le nagyobb tömeget. Nagyjából úgy voltam, mint a szomorú sorsú válaszoló, 156-8 centihez olyan 56 kiló lehettem, nem voltam vékony, kicsit husis, de inkább átlagos. Állandóan cikiztek, általánosban természetesen nem az volt az átlagos, hogy valakinek van feneke meg cicije, hanem kimondottan vézna, gyerektestű lányok voltak, így eléggé kilógtam a nagylányos alakommal. Elkezdtem nem enni, meg tornáztam, ha kajahiányom volt, megrágtam az ennivalót, aztán kiköptem, hányattam magam, ilyesmi. Sokat fogytam, de nem láttam változást, nem éreztem magam jobban, inkább csak depisebb lettem.

Az évek folyamán a leadott kilóknak a többszörösét szedtem fel. Ismét elkezdtem fogyózni, most átgondoltabban, egészségesen. Eszek, de mértékkel és egészséges kajákat, mozgok, de nem végkimerülésig. Most nem mások miatt csinálom, hanem magam miatt, ez is különbség, és az önértékelésem is rendben van. Remélem, ha sikerül leadnom az elért súlyt, akkor elégedett leszek magammal.

OFF:

11-es, te nagyon hülye vagy. a 85%-os csoki élettani hatása bizonyítottan jobb, mint egyéb cukrozott kakaóporból készült kinder tejszeleteknek meg hasonlóknak, ráadásul mi az, hogy nem csoki??:D teljesen finom, édes íze van, van 99%-os is egyébként. kóstoltad már egyáltalán? nem hiszem. egy csíkot is szép lassan, kiélvezve az ízeket tudok megenni, nagyon intenzív, tömött íze van, teljesen kielégíti az édesség utáni vágyat, holott egy tábla milka csokit vígan el lehet majszolni és még kívánnád az után is.

egyébként 400 Ft-ért lehet kapni már jókat, úgyhogy az árral sem kell jönni.

164cm vagyok, most 54 kg, középiskolában 67-68 voltam. Általános végén híztam meg ennyire és az egész középiskola alatt totál depressziós voltam.

Itthon sokszor csipkelődtek, hogy mennyire meghíztam, nem kéne annyit enni, stb., tanácsot persze senki nem tudott adni.

Aztán szépen lefogytam, most meg azért cseszegetnek, hogy miért nem eszek a süteményből,megsértődnek, ha nem zabálok be Karácsonykor (anyám, nagymamám). Apámat az egész nem érdekli, tesóm meg támogat és mondja, hogy én vagyok a példaképe, hogy sikerült lefogynom :)

Sokkal jobban érzem magam vékonyabban, az általános közérzetem sokkal jobb, szívesen nézek tükörbe. A boltokban, ha a csokoládékat és édességeket nézem, nem az jár a fejemben, hogy mindenki engem bámul (és gondolják magukban, hogy az a dagadt disznó épp édességet vesz).

Szia!

16 éves lány vagyok és 170cm. Kiskoromban is elég duci voltam de ahogy nőttem, ez nem változott. Persze sokszor lefogytam 4-5 kilókat, de amint látszani kezdett, vissza is híztam. Nem érdekelt a téma, sokszor nyugtattam magam azzal, hogy én ilyen vagyok és kész, pedig a lelkem mélyén tudtam, hogy ez így nem jó, és sokszor elgondolkoztam, hogy mennyivel boldogabb lennék, ha úgy néznék ki mint az 55kg-s barátnőim, bár sosem piszkáltak azzal hogy kövér lennék. Szeptemberben elkezdtem a gimit, eleinte nem zavart, hogy 78 kilós voltam és úgy néztem ki mint egy ház, de nem érdekelt, amíg egy fiú akit kiszemeltem, egy olyan lánnyal jött össze aki bűn ronda, de vékony. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy az emberek lesz*arják, hogy szép arcom van ha egy disznó vagyok. Nagyon rossz volt, befordultam, nem volt kedvem emberek közé menni. Ez novemberig tartott, amikor eldöntöttem hogy elég volt. Szépen elkezdtem diétázni (jó kicsit keményebben diétáztam mint kellett volna) 2 hónap alatt ment le 7kg, persze nagy változás volt de 71kg-an még mindig nem éreztem túl jól magam. Most jelenleg 67kg vagyok, nagyon boldog vagyok, hiszen olyan ruhákat is fel tudok venni amiről azelőtt álmodozni sem mertem. Magabiztosnak érzem magam, szépnek, egészségesnek. Még 5kg van hátra, amit májusig tervezek leadni, de én mindenképpen azt tudom mondani hogy nagyon megérte a sok szenvedést, és soha többet nem akarok visszahízni!! :))