Lefogyottak! Milyen volt az életed kövéren és milyen most?

Vékonyan jó volt.

Most borzalmas.

Jézusom, ha neked 177cm/64kg kövér, akkor ott más bajok vannak.

Barátnőm három éve cardiozik rendszeresen 178cm/63-64kg és nagyon jól néz ki/meg jól is érzi magát. 84 kg volt.

Bocs az offért.

egyszerűen jobban érzem magam gyorsabb vagyok máshogy kezelnek az emberek jól állnak a ruhák :D és csak 10 kg ról van szó

ja és a pasik... :D

akik eddig válaszoltak, azoknak önismereti gondjaik vannak, betegek. lefogyás után, ha nem érzed magad vékonyabbnak, akkor ott vmi nem stimmel.

én kövérebben sem voltam depressziós, de sokszor pszichés okokból ettem és utána nagyon rosszul éreztem magam.

sokkal magabiztosabb lettem azóta, pedig még nem vagyok a célom végénél, de már most érzem, hogy könnyebben mozgok, több energiám van, nem kívánok hülyeségeket meg, kiegyensúlyozottabb a kapcsolatom. azelőtt sok futó kapcsolatom volt, most fél éve van egy nagyon komoly és jó kapcsolatom. lehet, hogy véletlen, de sokkal jobban bízok magamban, hogy jó vagyok neki. előtte folyton ment a féltékenykedés.

azelőtt néha kényelmetlenül éreztem magam, ha bevásároltam, gondoltam, biztos mindenki lenéz azért, amiket veszek. most már abszolút nincsenek ilyen gondok és ne hidd azt, hogy egyáltalán nem veszek pl édességet, nyugodt szívvel rakom be a kosárba pl a 85%-os csokit.

szórakozóhelyen nem szorongok, nincs előtte órákig tépelődés, hogy mit vegyek fel, ami eltakarja a hájat vagy vegyek-e magassarkút, ami kicsit jót tesz az alaknak... egész egyszerűen azt veszem fel, amihez kedvem van és megnéznek a pasik. jól érzem magam, táncolok és nem feszengek. nem gondolom, hogy vki azt nézi, milyen gáz h ennyire elhagytam magam.

és igen, megnéznek az utcán is és ez jól esik.

rám jönnek a ruhák a próbafülkében, amiket először kinézek, nem kell visszamenni a nagyobbért.

amikor tükörbe nézek alsóneműben, elégedett vagyok és a szexben is javult a helyzet :) ráadásul látod a barátodon, ha le sem tudja rólad venni a szemét közben ;)

Rossz volt 130 kilósan.

Most is rossz. Pici előny, hogy nem izzadok meg nem b*sztatnak a rokonok. De amúgy ugyaolyan rossz. Nem leszel boldog vékonyabban sem.

108 kilósan iszonyatosan ki voltam akadva (leginkább azért, mert a szülés előtt 2 hónappal híztam 20 kilót, majd a szoptatás alatt is híztam 20 kilót és hiába mondtam, hogy nem eszek sokat nem hitte el az orvos és senki nem foglalkozott velem). Nem engedtem, hogy fotózzanak, így terhes képem sem volt az utolsó időszakról és a legtöbb képen szülés után nem voltam rajta...

Nem szerettem emberek közé menni. A régi ismerőseimmel beszéltem inkább, újakkal nem...

Majd egy maszek orvos rájött, hogy a terhesség alatt cukorbeteg lettem, ezért minden szénhidráttól híztam. Felírta a meforált, attól lefogytam 100 kilóig.

Majd kb. 2 év alatt fogytam még 24 kilót.

Most vagyok 76 kiló a 175 centimhez, azaz -32 kilónál tartok...

Jobb kedvem van, több ügyfelem és 1 hónap múlva megyek fényképészhez a családommal. :))

Még van +10 kiló rajtam, de tudom, hogy ez is lemegy majd. Napi 1000 kalória a max, amit megeszek...

11 éves voltam, 157 cm, mellé és 57 kg. Sosem voltam azelőtt kövér, így nagy változás volt ez a környezetemnek. Nekem nem, igazából fel sem tűnt. Aztán elkezdtek piszkálni. Először csak egy fiú nézegette a combomat mikor melléültem, hogy hát vastagabb a combom mint neki.

Aztán pár nap múlva egy testnevelés órán mögöttem futott egy másik srác, elkezdett ordibálni, hogy milyen kövér vagyok.

Majd elfelejtettem ezt az egészet, és pár hét múlva csillogó szemmel futottam Apuhoz a bevásárlóközpontban egy csomag gumicukorral. Vörös lett a feje, földhöz vágta, és elkezdett velem ordibálni, hogy nem érti, hogy az ő szép kislányából milyen undormány lett.

Aztán hiszem ez az oka annak, hogy mai napig összerándul a gyomrom, ha meglátok egy boltot. Sosem bocsájtottam meg.

Innentől kezdve elindult az állandó, meg nem állíthatatlan öngyűlölet. Tükörbe ezután hónapokig nem néztem.

Nem voltam hajlandó semmi "olyat" enni. A mindennapjaim két tányér zöldborsófőzelékből álltak. 50 kg lettem. Boldog voltam. Úgy döntöttem, abbahagyom.

És pont az nap, amikor megütöttem ezt a számot, ugyanaz a fiú aki levastagozta a combjaimat, kihúzta alólam a széket, és hát nem megszólalt, hogy "Jesszusom, de nehéz vagy, épp hogy elbírtam húzni a széket.."

Hát, ez volt az a pont, amikor semmit nem voltam hajlandó enni.

Így jött el a mostani állapot. 16 évesen, 163 centisen és 39 kilósan[mától...] ugyanúgy érzem magam, mint régen.

Bár mindenki máshogy viszonyul hozzám, ez egy érdekes dolog. A fiúknak kifejezetten tetszem, ezt sosem értettem, de sorban állnak utánam. De félek tőlük. Komolyan mondom, félek, hogy ők is undorítónak néznének. Vagy vastagabb lenne a combom mint a barátomé.

A lányok viszont naponta előhozzák ezt az...evés témát. Bár ők nem ismerik a történetem[középiskola], a pszichológusom, nem is tudják, hogy ennél is kövérebb voltam régen. Mindig azt figyelik, hogy mikor fogok enni[bár reggel nem szoktam enni, és ezt mindennap megjegyzik. Minden áldott nap.], állandóan azt kérdezgetik, hogy mit fogok otthon enni, mennyit sportolok, ez állandón előjön, pedig látszik rajtam, hogy gyűlölöm ezt a témát.