Anorexiások/bulémiások! Elmesélnétek, hogyan kezdődött? Mikor jöttetek rá, hogy betegek vagytok? Észrevette valaki?

Két eléggé különböző betegséget említettél, de itt megtalálod a leírást és a tüneteket is.

[link]

[link]

3 hónapig folyamatos hasmenésem volt mindentől, ezért eléggé lefogytam. A környezetemben kevesen tudták, ezért csak azt látták, hogy egyre soványabb vagyok, és mindenki azt mondta, hogy egyek, meg hízzak, stb... Ezek valamiért nagyon rosszul estek/esnek, ezért elkezdtem direkt fogyni, nem akartam visszakapni a régi alakom. Hiába fogytam, sosem voltam elégedett az alakommal. :/

16/L

Mindenkinél másként kezdődik, inkább a végkifejlet hasonló. Van, aki padlóra kerül lelkileg, van, aki azért csinálja, hogy szebb legyen, van, aki azért, mert el akarja magát csúnyítani és azt szeretné, ha senkinek sem tetszene. Van, aki gyűlöli magát és szándékosan kínozza magát ezzel. Van, aki csak szimplán maximalista és semmi nem elég. Élvezi, hogy megtörheti a korlátait és bármit meg tud tenni a testével. (ez a legutóbbi a "csak" anorexiások körében az egyik legmeghatározóbb, nálam is ez volt.) Ha egyszer bármelyik ok miatt belekerültél, nehéz kijönni. Nem lehetetlen. Az anorexiások általában pedánsabbak, a bulémiások akaratereje kicsit gyengébb, de a vége ugyanaz, bár a bulémia több testi problémával jár (a fogak és a nyelőcső saveróziója miatt). Amikor valaki elég mélyre süllyed, várja, hogy valaki észrevegye és várja, hogy valaki "megmentse", de a lényeg úgyis az, hogy a betegnek magának kell agyban megváltoznia, neki kell valahogy kijönni ebből. (Szakember nélkül lehetetlen.) A kezelt anorexiások majdnem negyede nem jön ki belőle, belehal a koplalásba, vagy öngyilkos lesz. Az orvosom asszem 1/3-ot mondott a szüleimnek.

Nem mindig hajlandóak észrevenni. Sem a beteg, sem a környezete. Volt anorexiásként én azt mondom, hogy nem rónám senki nyakába a feladatot, hogy rám vigyázzon. 6 éve vagyok túl a dolgon, akkor érzelmi zsarolással hoztak ki a dologból a szüleim. Nem éreztem magam olyan betegnek, nem tudtam annyira koncentrálni semmire, de kb ennyi, jó kondiban is voltam meg minden. A hajam hullott... az tény... Nem egy túl jó dolog, akkor "vették csak észre", amikor már fél éve nem menstruáltam és kezdett a dolog visszafordíthatatlanná válni. A szüleim saját felelősségükre hazavittek a kórházból, mert egy anorexia klinika csak arra adott lehetőséget, hogy hasonló cipőben járó betegektől még több tippet gyűjtsön be bárki és én egyszerűen csak haza akartam menni. Hónapokig minden lépésemet figyelték. Gyűlölök hányni, ezért nem gondolták, hogy bulémiára hajlandó lennék, de biztos ami biztos, ebben az időszakban nyitott wc ajtó mellett zuhanyozhattam és mehettem ki elvégezni a dolgom. "Felhízlaltak" (minden kajánál néztek és addig kellett ennem, amíg nem kerülgetett komolyan a hányás... nem tudom, hogyan tudtak úgy enni, hogy én folyton öklendeztem...) és asszem rendbe jöttem, de a mai napig félek belekezdeni bármilyen diétába (több, mint 15 kilót kellett híznom, mire mindenki megnyugodott, ez azért az ideális fölé tornázta a súlyom is). Ahányszor diétába kezdek, az első két hét után elkezd visszaszippantani a dolog. Kikapcsol az éhségérzetem, érzem magamban a maximalizmust és azt, hogy ha megéhezek, inkább nekiállok tornázni.

Nálam is betegséggel kezdődött, egy jó erős hányós vírus miatt leadtam pár kilót és 1,5-2 hétig egy falat sem ment le a torkomon a vízen kívül, mindent felöklendeztem, még a gyomromig sem jutott el. Utána egyszerűen nem tudtam enni és egy idő után elegem is lett az egészből és nem is akartam. A többit már az hozta, hogy élveztem, hogy le tudom győzni saját magam. Amikor a betegség "felfedezése" elején elkezdtek kivizsgálásokra hurcibálni és csöveket lenyomkodni a torkomon, akkor csak rontottak a dolgon.

Ha anorexiás vagy, ne arra várj, hogy valaki megmentsen. Ha azt várod, hogy valaki mentsen meg, akkor menj oda valamelyik barátodhoz, vagy családtagodhoz és fejezd ki neki érthetően, hogy azt akarod, hogy segítsen. A legtöbben nem mennének el dokihoz, nem tudnál küzdeni saját magukért, szükséged lesz valakire. Akárkire.