Van itt olyan, aki étkezési zavarral orvoshoz fordult?

24 éves vagyok, 18 évesen kezdődött nálam a bulimia. Fél év alatt egészséges kajálással 25 kilót ledobtam, de a tervezett utolsó 5 csak nem akart lemenni, elkeseredtem, hánytattam magam, aztán ettem és így tovább.

Mikor már elég durva lett a dolog, eldöntöttem h orvoshoz megyek. mert ez így nem mehet tovább. Elmondtam otthon, természetesen mindenben támogattak, de furcsán aggódva néztek(azóta nálunk is az megy, hogy az a jó,ha sokat eszek). Fél évig jártam hetente 1x pszichológushoz, arra volt jó, hogy megtudtam,miért csinálom, mi a probléma valódi oka. Ha nem vagy partner, nem fogsz meggyógyulni, mint ahogy én sem. Mostmár nem hánytatom magam, de ugyanúgy bennem vannak a "bűnös gondolatok". Úgy érzem, elég 1 csalódás, vagy rossz időszak ahhoz,hogy elkezdjem újra.

Mivel eddig pozitív dolgok voltak az otthoni dolgokkal.. hát mondanék rosszat:

kb. 3 éve van étkezési zavarom. Anyum a rendőrségen dolgozik, de világéletében kíváncsi természet volt. Mindig mindenről tudni akar... legyen az sulis dolog, fiúk, szerelem, akármi. És amikor anorexiás lettem 3 éve, akkor elkezdett figyelni... és árgus szemekkel nézte ahogy a konyhában voltam, nézte a szemetet mit dobtam a kukába és mit ettem, nézte mit vettem ki a hűtőből.. már-már rettegtem kimenni a konyhára is hogy kaját készítsek még ha az egy nyamvadt saláta is volt, mert utáltam UTÁLTAM ahogy valaki nézi és figyeli mit kajálok mintha be lenne kamerázva az egész lakás...

Én is fősulin vagyok most, és IMÁDOM, hogy végre senki nem figyel engem hogyan kajálok.

Ha hazajövök hétvégén anyám még mindig figyel...

Szóval nem ajánlom. Mert igen, félthet anyud és a többi, biztos félt, engem is a saját anyum, téged is a tied, de felnőtt vagy.

Ez egy olyan probléma, amit felnőtt fejjel SAJÁT MAGADNAK kell megoldanod.

És ha elmondod egy olyan embernek, aki érzelmileg nagyon kötődik hozzád, az az ember nem biztos hogy a legjobb tanácsokat adja (persze nem készakarva!!) hanem elkezd rossz tanácsokat adni... mondok egy példát:

- elmondod anyudnak, hogy anorexiás vagy (csak feltételezés mert lehet bulémiád van nemtom) erre neked anyud elkezd venni egy rakat csokit meg édességet vagy nemtom. És elkezd édességgel tömni. Vagy csak olyan kaját csinálna otthonra, ami tele van zsírral és a többi, hogy hízz egy picit. Mert ő szeret, és csak segíteni akarna neked. Igenám, de ezek MIND EGÉSZSÉGTELEN vackok. Anyud persze hogy segíteni akarna... de egészségtelen dolgokat ad neked.

Ha elmész egy dokihoz, ő jobban megmondja, mivel célszerű hízni és hogyan kell hízni. Meg ő egy független, harmadik ember. A doki nem kötődik hozzád érzelmileg; higgadtan gondolkozik. Számos anorexiás-bulémiás esetet látott már, így tudja mit kell tennie. A doki nem mond hülyeséget, nem ad rossz tippet, nem cselekszik meggondolatlanul. Egy doki higgadt, nyugodt és pontosan tudja a dolgát.

Anyud nem orvos. Nincs orvosi végzettsége. Szerintem olyasvalakihez fordulj, akinek van megfelelő lexikális tudása és tapasztalata is. És aki nem kötődik hozzád érzelmileg. Csak ilyen embert keress meg.