Kövérek, titeket milyen megaláztatások érnek?

Értem, amit mondasz, de én például azért nem értek veled egyet, mert senkinek nincs joga bárkit is megalázni akármilyen okból is. Ha valaki megmondja a véleményét, hogy "kövér vagy, vedd már észre magad", azt egy közeli ismerőstől lehet kicsit nyers, de jogos kritikának tekinteni. Viszont egy vadidegen ne akarjon engem "terelgetni" a megalázásaival. Mert lehet, hogy én is oda tudnék szólni neki, tegyük fel az igénytelen haja miatt például (mivel csak a külsőt látjuk). Ugyanez a vadidegen csak a pillanatnyi állapotot látja. Ott egy 100 kilós lány, de az már csak nagyon sokadik gondolata lehet bárkinek is, hogy 3 hónapja tanán még 120 volt. Teljesen felesleges gyötörni egymást. A jó szándékú csesztetés más, akkor már lehet magunkba nézni.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, óvodás korom óta el vagyok hízva, nyilván a rossz étkezési szokások miatt. Egész életemben zárkózott voltam

Értem, amit mondasz, de én például azért nem értek veled egyet, mert senkinek nincs joga bárkit is megalázni akármilyen okból is. Ha valaki megmondja a véleményét, hogy "kövér vagy, vedd már észre magad", azt egy közeli ismerőstől lehet kicsit nyers, de jogos kritikának tekinteni. Viszont egy vadidegen ne akarjon engem "terelgetni" a megalázásaival. Mert lehet, hogy én is oda tudnék szólni neki, tegyük fel az igénytelen haja miatt például (mivel csak a külsőt látjuk). Ugyanez a vadidegen csak a pillanatnyi állapotot látja. Ott egy 100 kilós lány, de az már csak nagyon sokadik gondolata lehet bárkinek is, hogy 3 hónapja tanán még 120 volt. Teljesen felesleges gyötörni egymást. A jó szándékú csesztetés más, akkor már lehet magunkba nézni.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, óvodás korom óta el vagyok hízva, nyilván a rossz étkezési szokások miatt. Egész életemben zárkózott voltam, és pont emiatt nem tudom, hogy ez az alaptermészetem, vagy a csúfolódások miatt alakult ki. A csendességem miatt folyamatosan szekáltak, főleg a fiúk. A tesiórák minden egyes perce maga volt a megaláztatás.

Jut eszembe, sikerélmény: általánosban lett volna egy sikerélményem, egyszer le tudtam futni végig egy iskolakört (se előtte, se utána soha), erre beérek és megint csak a cikizés megy meg a kiröhögés. Tudom, nem kellett volna rá odafigyelni, de itt meg a nem létező önbizalmam volt a gond. Egymást erősítő folyamatok.

Sajnos mindig is akadtak - mindig is lesznek olyan emberek, akik saját problémájukat azzal kompenzálják, hogy másokat leminősítenek. Én 14 éves lány vagyok, túlsúlyos. Szaxofonozok, gitározok, szájharmonikázok, énekelek, rajzolok, festek. Nagyon sok hazai művész elismerte már a műveimet, volt már pár koncertem is. És a sikerélmény hihetetlenül jó érzés, és azt hiszed az életed teljes lett és boldog vagy, amikor beléd csap a fájdalom, hogy én nem lehetek boldog. Nem lehetek boldog, mert kövér vagyok. És bármit tesz ilyenkor az ember, bármennyire örül valaminek ott van az a valami, ami beárnyékolja a mindennapjaidat.

Sokan azt mondják szép arcom van, ezért az általános iskolában elkezdtek betonpillangónak csúfolni, én persze többet ettem és hetedikes koromra 80kg lettem. Aztán elkezdtek sokan Donna Tonnának nevezni. Hihetetlen fájdalmas sebek, amik alig - alig tompulnak az idő múlásával. Én ennek ellenére is nyitott személyiség vagyok.

Hihetetlen módon befolyásolja az életet a túlsúly. Meg kell válogatnod milyen ruhákat vehetsz fel, nem ülhetsz nyilvános helyen kevésbé strapabíró székekre. A beszélgetéseket olyan irányba kell terelned, hogy ne kerüljön szóba evési szokás vagy a kövérséggel kapcsolatos dolgok. Úgy kell viselkedni, hogy ne adj felületet a sok bunkónak ahhoz, hogy eltiporjanak.

Mert bármit teszel jól, akkor is túlsúlyos vagy.

Azt mondják tehetséges vagyok és különleges érzékem van a művészetekhez. Rajzaim és festményeim ki vannak állítva egy művelődési házban. Nem rég felkeresett egy poppzenei cég, hogy egyengetnék az utam, de csak akkor, ha (!) LEFOGYOM. (A felkérést amúgy sem fogadtam volna el, mivel nem játszom popp zenét, csak bluest és jazzt) Ám olyan mélypontra kerültem ettől, hogy még többet ettem.

Attól, hogy valakit meggyötört és megpróbált az élet, attól még nem erős. Bizonyítási vágyam ébredt. 15 éves vagyok és 3 hónapja elkezdtem fogyókurázni, eddig elég sok sikerrel. Én a színpadon fogok állni, vékonyan, csinosan és azok az emberek fognak nézni és csodálkozni, akik tönkretették a gyerekkoromat és depresszióssá.