Másnak is ilyenek a szülei?

Ha elfogadsz egy tanácsot:

Nagyon ne fogyj le, ne essél át a ló túloldalára... sokan szeretjük ha van mit fogni, szóval érted a kicsit teltebb :P

F

én 23éves vagyok,de eleinte nekem is magyaráztak hogy ugye eszel rendesen,nem koplalsz stbstb.

Ezért én úgy eszek hogy mindíg lássák,és olyat ami szemre sok,pl 150g karfiol,150g brokkoli,70g répa,100g csirkemell,50g gomba ezt mindet serpenyőben megpárolom. Nagyon minimális kalória de két nagy tányéron fér csak el.

Ekkor meg is jegyezték anyámék mikor vacsira ilyet ettem hogy "úristen ezt mind megeszed vacsorára? Már nem fogyózol?"

Így nem azt látják hogy fél szelet puffasztottbúzát majszolok egy pohárka natúr joghurtal,ami szemlátomást elég kétségbeejtő... :)

Ráadásul napi 5x 6x eszek,így látják hogy eszek én rendesen,csak az nem mindegy hogy mit.

Akkor megnyugodtam :)

Így sem lehetsz rossz szerintem :P Első voltam.

Anyád egy tipikus két lábon járó diétagátló tényező, az ilyeneket a legjobb idejében megtanulni "kezelni".

Szerintem fontos lenne, hogy megértesd vele, hogy amit teszel, az egészséges, hosszútávon jót teszel vele a saját szervezeteddel, mutass neki erre akár könyveket, írásokat a neten.

Amúgy a tippjeim:

- A régebbi bulímia-tünetes dolgon nem tud felülemelkedni, még nem bízik benned, túlságosan félt.

- Számára az étrend, amit követsz, teljesen nonszensz, ő sanyargatásnak élné meg, ha olyasmiken kéne élnie mint te, és képtelen saját magától elvonatkoztatni - meg kell értetni vele, hogy az ő rég kialakult ízlésvilágán túl is létezik élet - méghozzá boldog és egészséges.

- A szeretetét szívesen fejezte ki eddig is, és most is azzal, hogy (szerinte) "tápláló" (= alacsony tápértékű, de hízlaló) és édes (endorfinbomba) dolgokat süt vagy vesz neked, a visszautasítással sértve érzi magát, mintha a szeretetét löknéd el. Fontos megértetni vele, hogy más, kevésbé hízlaló módokon is ki lehet fejezni a szeretetet, elég a puszta gondoskodása, törődése, hogy felnevelt, eltartott, stb.

- Ő tán még olyan világban nőtt fel, ahol a teltebb, enyhébben hájas alkat kívánatos volt (esetleg ha szegények voltak, akkor pláne szebbnek számított a kerekded utód, gondosabbnak tűntek az ilyenek szülei, a jó töltöttgalamb háziasszony és feleség volt a "szép"). A világ változott azóta, a szépségideál is, és már nem fenyeget titeket az éhezés, hogy örülni keljen a szükségesnél nagyobb zsírtartaléknak - ezt kéne elfogadnia.

- Egész életedben duci voltál, ő ilyen formában szokta meg a látványodat, és ezzel az összképpel együtt szeretett, neki az ő vaskosabb kicsi lánya volt a legszebb a világon (ha van lánytesód akkor az egyik legszebb). Ő egyszerűen képtelen látni rajtad a fölösleget, a szubjektív anya-szűrőn át csak annyit lát, hogy a lányka-ideája egyre csak fogy, jobban különbözik a megszokott képtől, és ez megijeszti.

Vesd fel neki ezeket a lehetőségeket, és beszéljétek át - türelmesen, higgadtan, nyitottan és őszintén. A kommunikációnál jobb eszköz nem igazán van.

Megjegyzés: szerencsére nekem nem ilyen anyám, bár ő más szempontból problémás - ő kórosan sovány, alultáplált, és tényleg szekálni kell, hogy hajlandó legyen enni (bár már javulgat), főzni meg már kb. a nagyobb ünnepeket leszámítva soha nem hajlandó, se magának, se másnak, szóval nekem teljesen más nehézségeim vannak vele, de a kulcs itt is a kommunikáció. :)

én anorexiás voltam, utána már annak is örültek, hogy egyáltalán eszem valamit...

amúgy az előzőnek nagyon igaza van :)

lassan felnőtt ember vagy, a szüleid korlátjait így lassan el is hagyod. hogy ez jó vagy nem? mindegy, szükségszerű.

Sirályhojsza biztos jobban leírta, ahogy ismerem, én csak annyit írnék, hogy édesanyád aggódni fog mindenképpen érted, végül is nem ok nélkül, mert egy aljas tetű világban élünk, tehát lehet hogy nem fogod tudni megnyugtatni, mert ilyen a természete. persze azért próbálkozni beszélni vele nem árthat, végül is az édesanyád. de nem építenék arra, hogy mit ért meg vagy mit nem, hiszen táplálkozással kapcsolatban lehet nincsenek egészen pontos ismeretei.