Akiben van élet, aki szeret élni, azon van 5 kiló súlyfelesleg, igazam van?

Én európai méretben ismerem a ruhákat, én 40es vagyok, és vmelyik nap döbbenten konstatáltam, hogy az betűkben az XL... Ez komoly? 175 cm vagyok és 67 kiló. És Extra Large. Hát kösz... Szóval igen, ez a hülye méretezés is ront az emberek önbecsülésén, ill ahol nincs probléma, ott mégis találni vélünk, ugye...

Sokban köszönhető ez a méretezni abszolút nem tudó kínaiaknak, akik idejöttek egy országból, ahol minden nő 150 cm és 40 kiló. Fogalmuk nem volt, hogy méretezzenek európai nőket. Néhány kínai cuccom XXXL-es :D

Még annyit akartam hozzátenni, hogy a kérdező megjegyezte, egyesek úgy vannak, hogy "megettem egy cukorkát, meghalok". Ez igaz. Ez egyfajta rabság (fentebbi hsz-emben írtam, hogy lefogytam a tíz kilómat, és szenvedtem lelkileg, meg savanyú voltam, kedvetlen). Ez azért van, mert egy idő után csak azoin já az eszem, hogy jaj, nehogy visszahízzak, olyan elképesztő kontrollt állít az ember magának, ami tényleg lelkileg megnyomorít. Mindig odafigyelsz, és hiába mondják, hogy "most az egyszer elengedheted magad", tudod, hogy ha elengeded magad, megtörik az akaratod, mert neadj Isten jól fog esni, hogy ehetsz... :) Összetett probléma, a negyedét sem tudom elmesélni szavakkal. De senkinek nem kívánom, hogy átélve megismerje. Egy rabság. Ezért vagyok most egy arany középúton.

Viszont arra akartam kilyukadni, hogy erre a mentalitásra nem hajlamos mindenki. Az is boldog ember, aki úgy tud fogyni, ha kell neki, hogy közben nem veszíti el az irányítást. Szerencsések lehetnek ):

25/N

Én szépen dobom le a feleslegem,mégis elmegyek havi 1* mindenféle nyafogás és görcsölés nélkül pizzázni a barátaimmal.Maximum nem zabálom degeszre magam,annyit eszek amennyi jólesik mivel a többi 29 napon probálok egészségesen étkezni.

Én nem vonok meg semmit magamtól,csak mértéket tartok.Napi rendszerességgel nem eszek édességet,fagyit,pizzát stb de néha belefér,nem kapok agyvérzést ha 150 vagy tudom is én hány kaloriával többet eszek egy nap.Nem ezen múlik. Boldog vagyok ,de jobban tetszettem magamnak amikor nem volt rajtam felesleg (és fittebb is voltam). Pedig csak 5-8 kiló van rajtam is de én érzem a különbséget.Csontsovány sosem akartam és nem is akarok lenni,csak izmosabb,sportosabb. Én ettől még szeretem az életet és önsanyargatás nélkül fogyok!

Én úgy vagyok vele, hogy jó, betartom a diétát, de ha az álompasi hív pizzázni hát 1000% hogy vele tartok:D Ha nyáron a húgommal elmegyünk fagyizni, nyilván eszek én is:D

Pedig alapból odafigyelek, de ilyen boldogító apróságoknak nem bírok nemet mondani:)

Egyébként igen rajtam is van pár kg felesleg de már 4 kg-t legyűrtem:D Jó nem vagyok se kövér se husis annyira csak még formálni kéne kicsit:)

Szerintem abszolút nem súly függvénye az élet élvezése.

Az tényleg tönkreteheti az ember hangulatát, ha soha nem eszik 1 jót, stb, néha nem árt ellazulni, és csak jól érezni magunkat.

Mikor kevesebb kg voltam, ugyan jobb volt belenézni a tükörbe, de akkor voltam a legmagányosabb, és nagyon nem kívánom vissza azt az időszakot, mert idegileg teljesen kész voltam (amiatt is fogytam le). Jó, rajtam nem 5 kg van, hanem kb 10, amit most próbálok csökkenteni, nem megy egyik napról a másikra, de nem fogom (nem is tudnám) magamat modellalkatúra fogyasztani, mert alapból nem olyan az alkatom (ha az eü. tartomány szerint már benne vagyok a normálisban, akkor nekem az jó, a jó alakot, formákat meg nem a mérleg dönti el, hanem sporttal lehet elérni...)