Akiben van élet, aki szeret élni, azon van 5 kiló súlyfelesleg, igazam van?

Én is a 21:01-essel értek egyet teljesen!:)És neked is igazad van kedves kérdező:)

Mondjuk rajtam sincs nagy felesleg,max.1-2 kg,bár mások azt mondják,hogy tökéletes az alakom(na persze :D)én is szeretek élni,nem azt lesem mindig,hogy jajj,most ebbe a csokiba hány kcal lehet vajon?...stb.Ha úgy adódik,még lefekvés előtt is eszem vmit,ha csokit,akkor csokit,ha elmegyünk étterembe,vagy meghívnak randizni,nem szégyenlősködöm,normálisan eszem,ha megkívánom a sört egy meleg nyári estén,akkor megiszom stb.Persze nagyon sokat mozgok,meg azért figyelek,hogy egészséges legyek,de nem ez a legeslegfontosabb!:)

Igen, ez mind szép és jó, de arra nem gondol senki, hogy nem mindenki hízik 5 kilót attól, hogy megadja a testének azt, amit megkíván? Pl a testvéreim ilyenek. Rajtam 6 kiló plusz van, én hízékonyabb vagyok, de az életet mind úgy szeretjük.

Tehát ez az öt kiló-10 kiló ez csak maszlag. Mert nem mindenki hízik, és nem mindenki annyit, és nem mindenki attól. Az aranyszabály, amit a kérdező írni akart, az az: aki igazán élvezi az életet, sz nem fogyókúrázik. Na így már van valami értelme, de ilyen kilókat nem kell beleerőltetni. Remélem, érthető volt. Egyébként magával az alapgondolattal abszolút egyetértek.

Volt egy időszak az életemben, mikor 10 kiló feleslegem volt, elkezdtem fogyózni. Nagyon szépen lefogytam, karcsú és vékony voltam, de az álladó odafigyelés kényszere miatt megsavanyodtam. Leráztam magamról ezt a kényszert, és visszajött 5-6 kiló, ebből nyárra lemegy 3, így olyan 3-4 kiló feleslegem van állandó jelleggel. De őszintén: nem zavar. Tudatilag és érzelmileg szabad vagyok, nincs ez az állandó önkontroll, ami megkeserít. Biztosan van, akinek ez jól megy, hozzászokik, nekem 2 év alatt nem sikerült. Jobban élvezem így az életem.

25/N

de kedves kérdező ez akkor sem a kilókon múlik. ha valakin egy deka felesleg sincs, vagy éppenhogy túl sovány attól még élvezheti ugyanúgy az életet,ehet akár minden nap édességet meg finom kajákat..

nem értem az emberek miért hiszik azt hogy aki sovány vagy épp jó az tuti szenved és nem eszik semmi finomságot és az élete csak a diétáról szól? én majdhogynem túl vékony vagyok mégis majdnem minden nap eszek édességet, nem vetem meg a finom falatokat, akár este 10kor is eszek stb.. viszont melette sportolok és így nincs rajtam felesleg. az hogy valaki figyel egy kicsit arra hogy mit eszik az nem azt jelenti hogy szánalmas unalmas élete van.

szerintem ti nagyon elbeszéltek egymás mellett. a kérdező nem azokra gondolt, akik alapból nem hajlamosak a hízásra, hanem azokra, akin ALAPBÓL van felesleg. ugye vannak azok, akik megszállottan el akarják tüntetni azt az 5 kg-t és átbőgnek egy éjszakát, ha megettek 1 kocka csokit délután, másnap víznapot tartanak és 3 órát aerobicoznak. ha pedig elmennél vele fagyizni egyet, akkor húzza a száját, hogy abban mennyi kcal van.

a másik típus pedig az, akit nem annyira zavar az az 5 kg, persze nagyjából egészségesen él, meg mozog eleget, de ha elhívják este pizzázni, akkor simán elmegy, és nem azon aggódik, hogy óó az az 5 kg, most mikor fogom leadni, és utána rögtön meghánytatom magam...

szó sem volt azokról, akik egyébként alkatilag vékonyak, itt csak azokról beszélünk, akik úgy élik az életüket, hogy pár kg felesleg mindig is volt, van rajtuk. az persze más kérdés hogy a "pár kg felesleg" kinek hol kezdődik.