Az orvostudomány nem tartja fontosnak az elhízás megállítását, ezért nem tesznek komoly lépéseket?

50. Mivel mentegetem magam te gyökér? Nem tudsz olvasni? Mi nem volt világos azon, hogy lefogytam már? Több éve dolgozom a problémáimon, ez nem megy olyan gyorsan. több könyvet is olvastam a témában, és szakember tanácsait is mind megfogadtam, és azóta is alkalmazom magamon. Ettől még 30+ évnyi szar nem szűnik meg pár év alatt, amióta tartósabb megoldást sikerült összevakarnom magamnak. Azóta is folyamatosan dolgozom rajta, fejlődöm úgy ahogy tudok. Hosszú az út.

Mindenkinek lehetnek problémái igen, és nem is tudja kezelni a többség. Szerinted miért van annyi alkoholista, drogos, dohányos, egyéb függő, evéskényszeres, anorexiás, bulimiás stb stb? Mert ilyen az élet, nem vagyunk tökéletesen élő beprogramozott robotok. Attól hogy te ezekre a dolgokra nem vagy hajlamos, még mások igen.

Kezeltesd magad, a saját emberundorodat és érzéketlenségedet te is, rád férne, ne ismeretlen embereket kritizálj tudatlanul. Semmi jogod nincs hozzá.

Na további szép napot.

#51

Azzal mentegeted magad, hogy te, mint szerencsétlen, neked milyen nehéz minden, és ezért minden csakis nehéz lehet, könnyebb nem, meg mindenki hülye, aki mást mond, mint te.

"Szerinted miért van annyi alkoholista, drogos, dohányos, egyéb függő, evéskényszeres, anorexiás, bulimiás stb stb?"

Mert a legtöbb ember gyáva, nem mer segítséget kérni szakembertől és belemenekül a függőségekbe ahelyett, hogy megoldaná az életében felmerülő problémákat, elég kerülő traumákat, akár segítséggel is.

" Mert ilyen az élet"

Ez a szöveg tipikus felelősségelhárítás. Nem, az élet nem ilyen. Az egyén teszi azzá, ilyenné a saját életét.

Nekem nincs emberundorom, legfeljebb neked, aki esetleg még irigy is azokra, akik nem olyanok, mint te.

A hosszú utad során még sose találkoztál a pozitív gondolkodással? Ezek szerint nem, mert a saját életeden nem tudod alkalmazni. Nem látom az írásodban a pozitívizmust, csak a kényszert és a szenvedést. Pedig lehetne másképp is, ha pozitívan állnál a dolgokhoz.

Genetikailag örökölhető a testalkat. Az hogy kitől sose lehet tudni. Viszont ha alapból hizlékony valaki emiatt ne egyen többet mint amennyire szüksége van. És mozogjon többet. No cukros üdítő, no chips, no gyors kaja, és mindenféle nasi. Egyszerre nem egy tábla csoki, hanem mondjuk 3-4 kocka belőle.

Komolyan sajnálom a tudósokat hogy még ezzel is foglalkozniuk kell...

Érdekesnek és egyben furcsának találom azt, a széles körben helyeselt nézetet, ami egyértelműen csak az egyén tevőlegességét teszi felelőssé. Ugyanis a kívánalom, hogy valamit szeretnénk elfogyasztani, az nem tudatos döntés. Viszont az, amit sokan hirdetnek, hogy kalóriadeficit, vagy nem egy tábla csoki, csak pár kocka, nem csipsz, stb, ezek mind-mint azt sugallják, hogy viaskodnunk kell a saját testünkkel, azaz harcolni az ösztönszerű megérzésekkel, a kívánásokkal, stb. Holott más platformok meg azt hirdetik, hogy a test tudja mi a jó, hogy a természet milyen csodásan megoldotta és a szervezetünk menynire tudja a dolgét, stb.

Akkor most melyik?

#55

Az a baj, hogy a legtöbb ember nem ismeri azt a szót, hogy mérték. A legtöbben addig zabálnak, míg rosszul nem lesznek, vagy éppenhogy meg tudnak csak mozdulni. Pl. az én szervezetem egyáltalán nem sóvárog a chip-szért. Ha csokit eszem, abból is csak a minél magasabb kakakótartalmú étcsokit, akkor is elég 1-2 kockával, többet nem kívánok.

Igen, a test sokkal okosabb, mint maga az ember, csak itt a bökkenő, hogy a legtöbb ember nem veszi figyelembe saját testének a jelzéseit.

Pl. rossz fogak, elhízott testalkat, rossz immunrendszer..stb.

Minden fejben dől el, tudom, közhely, de reális. Egyél chipszet, ha megkívánod, de mértékkel. Nem kell bezábálni 1-2 zacskóval egyszerre, legyen elég csak félzacskó.

#55

Az emberi evolúció nagy része olyan időszakban zajlott, amikor az, hogy ma van ebéd, nem biztos, hogy holnap os lesz. Még 200 éve is előfordultak éhínségek a ma fejlett országokban. Némelyikben még 100 éve is. A test azt tudja, hogy ha van könnyen hozzáférhető kalória, azt jobb megenni és raktározni, mert ki tudja, mit hoz a holnap.

56. Az te vagy aki 1 -2 kocka csokit kíván, nem többet. Marha jó neked, nem szenvedsz, mert nem akarsz többet. Jár a taps. Így könnyű:)

De az emberek nem egyformák. Vannak akik többet kívánnak, és vagy kínlódva visszafogják magukat egy életen át, vagy nem megy nekik. De ez a sóvárgás csak van, kinek gyengébb, kinek erősebb. Ezt senki nem akarja hogy legyen, és nem arról szól, hogy akkor xy zabálni AKAR. Senki nem kéri, hogy vágyjon ezekre, főleg mert nagyon addiktívak, az arra hajlamos embereknél, és mire észbe kap az ember, már rá van függve, olyan mint a drog. Mitől bűnösebb az egyik sóvárgás mint a másik? Egyik ember sem akar folyton vágyakozni, és nem is tehet róla senki, hogy nála ez milyen mértékű. Olyannak könnyű prédikálni mértéktartásról, aki amúgy nem kívánja annyira a csokikat, csipszeket stb. Fogalma sincs róla milyen érzés a másik oldalon, azoknak, akiknek ez extrém erős módon van jelen.

#59

Ha valaki ennyire kívánja az édességet, vagy az ételt, az függővé válik egy idő után, amit saját magának köszönhet, mert a frusztrációját, a stresszét és a boldogtalanságát ebben akarja levezetni és nem másban.

Ezért nevezik ezt a fajta evészetet stresszevésnek.

Dr. Máté Gábornak is van egy ilyen című könyve: A sóvárgás démona

[link]

Az okot kell megszűntetni, hogy miért sóvárogsz az étel után. Az ok pedig pszichés eredetű. Egy jó szakember ebben tud segíteni, pl. egy pszichológus.

(Minden ebéd után eszem egy kis csokit, ezt beiktattam az étkezésembe.)