Az orvostudomány nem tartja fontosnak az elhízás megállítását, ezért nem tesznek komoly lépéseket?

Ez nem az orvostudomány dolga ilyen szinten, hanem az embereké.

Aki nagyon hízékony mert ezt örökölte, ( genetika) annak egész életében oda kell erre figyelnie. Ez van.

Akinek valamilyen anyagcsere/ hormonális problémája van, segítséget kell kérni.

Akinek táplálkozási zavara van, pl falászavar, érzelmi evés alakult ki nála, és függőség, nos odáig el kell jutni, hogy ezt fel kell ismerni, és a traumákat, amik kiváltották ezt a viselkedést, fel kell dolgozni, kezelni kell, vagy szakember ( pszichológus) ,vagy akár nagyon tudatosan, egyedül ha kêpes rá.

Tudom hogy baromi nehéz, mert átéltem. Nekem volt minden bajom, genetikai hajlam a hízásra ( ami igenis létezik- akárki akármit mond), kisgyerekkori trauma, rossz szülői minták, érzelmi evés, ételfüggőség, anyagcserebetegség, hormonzavarok, stb stb.

Ezekre azért kezdtem gondolni idővel, mert évekig sikertelen fogyókúrák, próbálkozások tömkelege ment nálam, amik csak a bajok felszínét kapargatták.

Aztán volt egy pont amikor eldöntöttem, hogy ( mivel amit eddig tettem, nem vált be), más megközelítésre van szükség, mind gyakorlati dolgokban mint a megfelelő diéta és mozgás, mind pedig a mentális, lelki oldalról, ami legalább olyan fontos volt. Szóval a 6 évvel ezelőtti életmódváltásomnak már sokkal felkèszültebben mentem neki, és több oldalról támadtam. 4 év fogyás és 2 évnyi sikeres súlytartás után most végre úgy érzem sikerült:)

#28

Sajnálatos a betegséged, de nem olyan népszerű ezek szerint, hogy annyira ismert legyen, hogy mindenki tudjon róla. Nem súlyt ez a betegség minden 2. embert, hogy fogalmunk legyen róla.

Az elhízás 99,9%-ban az egyén miatt következik be. 0,1% betegség miatt, amit gyógyszeresen lehet kezelni.

Meg kell tanulni mértékkel enni és nem zabálni, el kell menni pszichológushoz, dietetikushoz, személyi edzőhöz. Ennyi.

Azért egy auschwitzi rab, vagy egy afrikai éhező valahogy sose volt elhízva. Vajon miért? A kérdés költői csupán.

Tulajdonképpen van rá egy csomó módszer már pl gyomor bypass műtét vagy pl étvágycsökkentő gyógyszerek pl a Lilly-től és hasonlóktól.

Viszont a fő probléma egyértelműen az élelmiszeriparral van. Nagyon fura irányt vett a világ, mióta boltból eszünk és mindent is engednek árulni a boltokban, mindegy mennyire káros.

#33

Egyéni felelősségvállalásról gondolom te is hallottál már. Nem kötelező mindent megvenni, amit a boltok polcain látsz. Ha tudod, hogy az az adott termék egészségtelen, akkor ott hagyod. Ilyen egyszerű.

32. Egy auschwitzi rab vagy egy afrikai éhező pont azért nincs elhízva mert éheztetik/nincs mit enni. De ez egy kényszerhelyzet, nem életszerű a fejlett országokban. Szánt szándékkal csak az éhezteti magát aki mentális beteg.

Arról sem tehet senki, hogy kisgyerekkorában milyen étkezési szokásokra tanították, milyen mintákat látott, mi volt neki a természetes, ami adott esetben rossz, és ezeket a rossz étkezési szokásokat amik berögzültek, utólag felnőttként már rendkívül nehéz megváltoztatni tartósan.

A túlsúlyos/elhízott emberek nagy többsége ezért nem tud lefogyni, illetve a lefogyott súlyt megtartani.

És ezek Nem kifogások, hanem tények. És ezt volt elhízott- mára lefogyottként írom. Így is, hogy én végig kínlódtam hosszú éveket a gyógyulás útján, főleg megértem, hogy van akinek nem megy.

Ez nem olyan egyszerű még segítséggel sem. Már eleve szakszerű segítséget is nehéz találni, aki pl nem azt mondja hogy koplalj és viseld el. ( Én pl ilyennel is találkoztam régebben). Elszomorít az emberek undorító, érzelemmentes hozzáállása ehhez a problémához.

Annyira nem gondolkodnak, hogy az már botrány, egyszerűen csak hozzávágják az emberhez, hogy akaratgyenge, meg lusta, és bele sem gondolnak, hogy a változtatás nehézségeinek azért mélyebb okai is vannak.

Egy kis empátia kellene hogy az emberekbe szoruljon, de ehelyett azonnal ítélkeznek. 🤮

#35

Amikor már a csapból is az folyik, hogy miket egyél, miket csinálj, hogy egészséges legyél, ne legyél elhízott, ott én már azt mondom, hogy csak az nem fogy le, aki nem akar. A pszichés beteg menjen pszichológushoz, ha egyedül nem bírkózik meg a problémájával.

Egy felnőtt ember képes a változásra, ha akarja és tesz is érte. A többi csak üres kifogás.

"ami adott esetben rossz, és ezeket a rossz étkezési szokásokat amik berögzültek, utólag felnőttként már rendkívül nehéz megváltoztatni tartósan.

A túlsúlyos/elhízott emberek nagy többsége ezért nem tud lefogyni, illetve a lefogyott súlyt megtartani.

És ezek Nem kifogások, hanem tények"

Itt csak saját magadról írsz. Nem beszélhetsz a többiek nevében. Nem mindenki olyan, mint te.

A túlsúlyosak többsége azért nem tud lefogyni, mert lusta elmenni pszichológus, hogy mentálisan rendbe tegye magát, lusta változni, teljes életmódot váltani és akaratgyenge.

Ha valamiről tudom, hogy az életem függ tőle, szó szerint, akkor kutya kötelességem mindent megtenni a változás érdekében, ha élni szeretnék.

Valami oknál fogva, ahogy telnek az évek, úgy nő az elhízottak száma is évről-évre.

50 évvel ezelőtt nem volt ennyi elhízott ember, mint most.

Ok? Minőségibb étkezés és több mozgás.

Most mi van? Az autósok többsége még wc-re is kocsival megy, és meg van halva egy félórás sétától.

Rengeteg szakkönyv, videó foglalkozik az étkezési szokásokkal, berögzült rossz családi mintákkal. Aki akar változni, az tud is változni.

13, négy hónapig ettük grammra ugyanazt a húgommal, amikor dietetikusnak tanult, kíváncsiságból. Én híztam, ő nem. Nem genetika, hashimoto, ami miatt az alapanyagcserém a béka segge alatt van, sajnos a fogyás is csak 1100 kalóriával működött.

Ő azóta is 48 kg, egy fizikai munkát végző pasival azonos mennyiséggel se hízik. Nem genetika, hanem mázli 😂

#39 mi? "Nem genetika, hanem mázli"? Ezt azért fejtsd ki kérlek.

Másrészt, testvérek vagytok, nem klónok. Egy kivétel van, amikor ugyanaz a genetika kódja két embernek, ha egypetéjű ikrek.

Harmadrészt, az önlejelentős kísérletek pont annyit is érnek, semmit. Még ha az alapállítás igaz is, hogy ugyanannyi ételt mértetek ki minden nap mindkettőtöknek, mivel a környezet nem kontrollált, alapvető adatok hiányoznak, így ez csak viccnek jó maximum, nincs bizonyító ereje. Csak hogy mikre gondolok: milyen magasak vagytok, mennyi volt a napi átlagos lépésszámotok, hány órát aludtatok, fogyasztott-e bármelyikőtök folyékony kalóriát (pl tea, kávé, üdítő, gyümölcslé), nincs-e testvérednek anyagcsere túlműködése, nem ettél-e plusz kalóriát a barátaiddal különböző programokon, nincs-e a testvérednek étkezési zavara (hánytatás, hashajtás)...? Ilyen kísérletet maximum akkor hinnék el, ha zárt, kontrollált körülmények között történt, mindenhol bekamerázva, szakképzett orvosok, kutatók felügyeletével, előzetes vizsgálatok után, folyamatos monitorozással. De lássuk be, ez finoman szólva sem emberséges, így ilyen nem lesz.