Édességfüggők,hogy sikerült lejönni a "szerről"?

Pszichológushoz kell fordulni. Terápiát elkezdeni. A hogyanra pedig normális ember nem fog itt választ adni neked.

Sajnálom, de ugyanazt gondolom, mint a többiek. Te egy érzelmileg elhanyagolt, magányos nő vagy, aki a boldogsághormonokat az édességtől kapja. Valamit pótolsz vele.

Idáig nem tud leásni Józsi néni meg Gizi bácsi a gyakorin.

A hogyanra egyszerűen nincs válasz. Ilyet az eszköztelen, önbizalomhiányos nők kérdeznek. Hogy majd valaki megmondja nekik, meg elküldi az excel táblázatot pontokba szedve, hogy "hogyan". Aztán persze a felelősség kié lesz? Homokba lehet dugni a fejed nyugodtan, de ez már az a pont, hogy a hozzád hasonlókból van rengeteg és teljesen elbarmolja a társadalmat. Ilyen belsővel pedig gyereket nevelni sem kellene.

Hosszútávú pszichoterápia, önismereti út és a férjed csökkentse a munkát.

Kedves Kérdező, aki itt analizál, meg azt mondja, hogy gyereket se kéne nevelned ezzel a belsővel, az tuti max a buszon látott kisgyereket és a párkapcsolatokról is filmekből szerzi az ismereteit.

Én is rá vagyok csúszva kicsit a cukorra, hasonló okok miatt, két kicsivel egész nap nem könnyű. Annyi, hogy rajtam nincs felesleg, mert belefér a kalóriakeretembe.

Ami nekem bevált a nyáron, hogy hatalmas mennyiségű gyümölcsöt ettem, amikor édességet kívántam. Ez kalóriában/cukormennyiségben nem is volt feltétlenül kevesebb, mint amikor édességet ettem, de mégis tápanyag- és vitamindúsabb, aztán ebből könnyebb kicsit később, egy-két hét múlva csökkenteni az adagokat. (Aztán elkaptam valamit és visszacsúsztam.)

Amit még alkalmazok, hogy csak délután ehetek édességet. Illetve szinte csak étcsokit tartok itthon, ebből azért nem lehet olyan mennyiséget megenni, mintha lenne keksz is, süti is stb.

Szerintem a teljes megvonás nem fog működni, mert az első adandó alkalommal visszaesel. A lényeg, hogy csökkentsd a mennyiséget, akár úgy, hogy napokat kihagysz, ahogy eddig is tetted, akár egyéb trükkökkel.

A terápia amúgy nem hülyeség, de nem biztos, hogy segít, attól még egyedül tolod a szekeret majd egész nap a két picivel. Csak a stílus gyomorforgató, amiben néhány válaszadó javasolta. Lehet hogy jobban jársz ha abban a pár szabad órádban inkább edzeni jársz pszichológus helyett (anyagilag mindenképp).

Kedves kérdező, aki pedig önmagából kiindulva egyetlen szemüvegen keresztül javasolja azt, ami neki bevált, arra utal, hogy fogalma sincs arról, hogy minden ember egyedi, és teljesen más eszközei vannak.

Én biztos vagyok benne, hogy te már próbáltál magadnak korlátokat szabni, de nem sikerül.

Az okos válaszoló nem tud kitartás csomagolni a tanácsa mellé.

Nekem teljesen megfelel az is, ha nem tetszik az én válaszom.

De érdekes módon, mikor visszajövök egy-egy kérdéshez, a kérdező sosem árulja el, melyik tanács volt a befutó. Melyik vált be.

Nyilván a pszichoterápiás válaszokat figyelmen kívül hagyni nagyon egyszerű. Mert bele kellene nézni a valóságba hozzá, ami nem kevés meló.

De aki itt technikai dolgokon kívül bármiben másoktól, idegenektől vár arra választ, hogy hogyan éljen, meg mit csináljon, mindenkinek pszichoterápiába, hosszútávú önismeretbe kellene menni. Kivétel nélkül. Ebbe semmiféle túlzás nincsen.

5 éves gyerek anyukája vagyok. Ételfüggőként gyógyulok pszichológussal. Étkezési naplót vezetek, ez segít rendezni a hirtelen semmiből feltörő étvágyamat. Mivel brutálisan túlsúlyos voltam, ez fogyást is eredményezett, de már rég nem a kilókról szól nálam ez az egész, hanem a teljes átállás egy új életre. Amibe belefér néha az édesség, a pizza is.

Számolom a kalóriákat, sokat mozgok, ami csökkenti a stresszt is és levezeti a feszkót. Nagyon nagy türelem, nagyon sok munka és támogató környezet kell hozzá, akik bátorítanak, fogják a kezem, amikor szétcsúsznék.

Máshogy nem megy. (Eddig 35 kilót fogytam.)

#14 vagyok. Hogy személyesebb legyen a válaszom, a törtenet ott kezdődik, hogy felelősséget vállalunk a függőségért, az életünkért és nem hibáztatunk kizárólag külső tényezőket és lemegyünk gyermeki lélekbe, hogy majd valaki mondja meg, mit tegyek. Ahogyan a többiek is jól írják.

Segítség nélkül kizárt, hogy működjön, de nem várunk senkitől felelősséget, sem kiszabott utat. Mellesleg ez nem egy időszak, nem "fogyókúra", hanem egy életforma, amit a halálig tartani kell.

Ha bízol magadban és felkészültél, ígérem ez egy nagyon izgalmas és boldog út lesz. Tele akadállyal, rossz napokkal. De a végére teljesen átformál kívül, belül. Én drukkolok neked! :)

Króm tabletta- étrend kiegészítő, ami stabilan tartja a vercukrot, így nem kívántam annyira az édeset.

Reszelt alma zabpehellyel, mézzel és fahéjjal- édes, de egészséges és mennyiségre hiába ettem többet, kalóriában kevesebb volt. Plusz a méz segített abban is, hogy egyre emelyitőbbnek éreztem a normál edessegeket

AztaQva de nagy arcod van neked :/

Szép...

10-es vagyok.

Ugyanígy álltam hozzá, ahogy most te, és mostanra már lelki roncs lennék, ha ezen az úton haladtam volna. És ezt főleg a gyerekeim sínylették volna meg.

Rákérdeztem anno a pszichológusomnál, hogy miért tartott nekem ilyen sokáig, hogy elkezdjek magamon dolgozni, mert sokáig motoszkált bennem, de nem bírtam rávenni magam h elinduljak ezen az úton, még akkor sem, amikor már minden mást kipróbáltam. Azt mondta h nem voltam elég mélyen, és h mindenkinek máshol van az "elég mély". De hozzátette h sokak örökre ott maradnak a gödörben, hiába minden segítség és belső késztetés. Elsősorban a gyerekeid miatt remélem, hogy te nem az utóbbi leszel, és nem maradsz örökre a gödörben, különben ugyanazokat a mintákat fogod továbbadni nekik, amik miatt most te is a cukorfüggőséggel küzdesz - igazából ezt már el is kezdted továbbadni nekik, szóval nagyon ideje lenne cselekedni.