Ha szeretek enni akkor felesleges fogyoznom ?

Ha nem vagy képes felnőtt emberként működni, és a túlsúlyodat szeretnéd fokozni, vállalva ennek minden esztétikai és fizológiai negatívumát, akkor ne "fogyózz".

Ha néha-néha bezabálnál, az semmi gondot nem okozna. Ha viszont nem vagy képes arra, hogy ne zabáld túl magad minden nap, az durva. Nem kéne koplaltani vagy éheztetni magad. Normál kalóriabevitel, fokozott fizikai aktivitás, és kész! Annyi igényesség és felnőttség csak szorult beléd, hogy ez ne okozzon gondot.

" Ha viszont nem vagy képes arra, hogy ne zabáld túl magad minden nap, az durva "

sztem is durva h egy felnött arra képtelen h be huzza a cipzárt a száján és normalisan egyen

kajak ne éheztesse magát csak egyen normálisan

ez ennyire nehéz feladat??

ne már

de azért szavazni el jársz

2. " Ez ennyire nehéz feladat"

Igen, rohadt nehéz. Ezt úgy mondom, hogy én lefogytam és tartom is. Viszont nagyon nem vall intelligenciára ez az arrogáns stílus, és az ítelkezés meg pláne nem. Egy csomó embernek van valami függősége, szánalmas, hogy az alkesz meg a drogos sincs annyira elítélve mint egy túlsúlyos/elhízott, a társadalom szemében. És azt ne mondd, hogy az egészsége érdekel egy vad idegennek, mert ez álszentség, és hatalmas nagy kamu.

Gyerekkorban Berögzült otthonról hozott étkezési mintákat, érzelmi alapú evéskényszert, stb stb borzasztó nehéz leküzdeni. :( De nyilván ítélkezni a legkönnyebb azoknak akiknek nincs ilyen betegségük. Mert ha már az alkoholistát betegnek nevezik az orvosok is, akkor EZ is az.

Kérdező. Meg kell találni az egyensúlyt abban, hogy szeretsz sokat, nagy adagot enni, és a mértékletesség között. Ez egy döntés nyilván, amit könnyebb meghozni, mint kivitelezni, de nem lehetetlen. Tapasztalat:).

Havi 1-2 napot megengedhetsz magadnak amikor egyél a vágyaid szerint, a többi nap pedig sajnos lemondások nélkül nem megy.

És nem a külsőségek miatt fontos ez, hanem a te egészséged miatt, ami neked kell, hogy fontos legyen, és majd akkor lesz igazán az, amikor érzed, hogy kezded komolyan elveszíteni.

ma 02:49

El vannak ítélve ugyanúgy, sőt jobban is el vannak az alkeszok és drogosok, csak kimondani nem mindenki mondja ki, hogy hát szar neki a legjobb haverját szét csúszva látni, mert akkor meg bélyegezik, hogy gyenge.

Csorda ösztön csupán, de attól még ezeket a haverokat igen ki pofázzák ugyanúgy a hapsik is főleg, ha nem lehet vele mit kezdeni és nem hallgat a józan észre.

Ahol meg sokan vannak ott ja, csorda szellem, simán pofa lapos, de attól még el vannak ítélve.

Mind a 3 említett dolog (drogozás, cigi, kóros túlsúly) káros az egészségre és pusztítja a testet, mind elitélendő.

#5 #6 válasz nagyon jól megfogalmazta. Én is ételfüggőként gyógyulok. Régebben csakis nagy adagokat ettem, egészségtelen minőségben, mindezt azért, hogy levezessem a stresszt. Nagyon-nagyon nehéz egy berögződött ráadásul gyerekkori szokást gyökeresen megváltoztatni, nekem pszichológiai segítség is kellett hozzá. Újévi fogadalomként indult, mára lassan szeptember lesz, és nagyon jól haladok. De azzal számolni kell, hogy voltak/vannak még mindig nehéz napok, amikor jobban kell figyelnem. Aki sok éven keresztül csak a hedonizmusba menekült, annak rögös úton kell haladnia, talán élete végéig, ha egészséges akar maradni.

Akik keményen fogalmaztak, annyiban igazuk van, hogy vagy 50 évesen meg akarsz halni zsíros zsigerekkel, vagy öregkorodban is még fitt vagy és viszonylag egészséges, látod felnőni az unokáidat.

Amikor benne van már régóta az ember, már rég nem a karcsúságról szól ez az egész. Hanem arról, milyen jó, hogy egy helyre elférsz a buszon, nem fulladsz, kevés étellel is jóllaksz, élvezheted a sportot, be tudod kötni a saját cipődet, nem nyikorog alattad az ágy. Szóval: élsz, mint egy átlagos testalkatú ember. A kettő élet közt választani kell és csak akkor tudod meg, milyen egyik-másik élet, amikor jönnek a velejáró hatásaik.

Az, hogy mit szeretsz, változhat.

Én is szeretek nagy adagokat enni, nem kipukkadásig, de egész biztosan nem csak addig, amíg "elmúlik az éhségérzet". És akkor utána a desszert külön számít. Kellemes az elteltség érzése, ha tudsz, akkor utána ledőlsz. Pontosan értem, tudom, hogy mit lehet rajta szeretni.

De emellett szeretek sportolni, szeretek teljesíteni, szeretem, hogy számíthatok a testemre. Szeretem, hogy meg tudom magam hajtani.

Aztán szeretem mostanában azt is, hogy a kialakult túlsúlyom (lásd az első bekezdést, ugyebár!) szépen olvad, mert keveset eszek, és sokat mozgok. (A kevés alatt azért napi 1800-2000 kcal-t kell érteni, 3000 körüli igén mellett). És igen, 2-3 hetente belefér egy pár sör egy este, hamburgerrel, sült krumplival. Aki nem tud lazítani, az nem tud feszíteni sem! :)

Tehát az, hogy most szeretsz nagyokat zabálni, nem jelenti azt, hogy tudatosan ne változtathatnál rajta! Ha fontos neked, akkor csak el kell kezdeni. Fontos, hogy ne kajamegvonás legyen, hanem hozz be valamilyen sportot, az nem enged visszaesni, mikor a szervezeted ráun a diétádra, és az aktív erőfeszítéssel elért eredményedet te sem fogod olyan könnyen feladni!