Akik nagy túlsúlyból (50 kg+) fogytak, nektek hogyan sikerült, mennyi idő alatt?

130kg —> 82kg.

Kalória számolás, szigorú diéta, és MINDEN nap 30 perc szobabicikli.

9 hónap alatt.

Hát, nem könnyű ilyen mérgező környezetben... :/ Ha már tiniként is ilyen súlyban voltál, akkor arról pedig jócskán a szüleid tehetnek, hiszen az ő felelősségük volt hogy mit eszel.

Na de ez már a múlt, tök jó hogy változtatni akarsz! Most már nagyon klassz kalóriaszámoló appok vannak, tölts le egyet, óriási segítség. :)

Illetve ekkora súlytöbblettel intenzív sportba még ne kezdj, de járj el sétálni, kezdetnek mondjuk napi 30 percet minimum.

Szia.

Én 106kg-t fogytam, mindent összevetve 4 éven belül. 170->64kg.

Nekem egészségügyi szempontból volt fontos a fogyás, ez motivált, mivel IR, PCOS és PM alulműködésem is lett, éjszakánként fulladtam, fájt mindenem, sokat voltam beteg stb, szóval ezért. A külsőségek, kinézet egyáltalán nem érdekelt.

Röviden életmódváltással sikerült.

Hosszabban: Tudatos táplálkozás=rövidebben diéta- élethosszig tartó diéta. szénhidrátcsökkentés, kalóriacsökkentés, sokkal jobban megválogatom mit eszem, illetve hogy miből mennyit. Nem csináltam tiltólistákat amiket régen a sikertelen próbálkozások során, hogy mit nem ehetek, ezekből tudtam úgyis, hogy nem tudnám életem végéig ezeket kizárni, de még évekre sem. Ez egyszerűen egy stratégiai döntés volt. Havi 1x csinálok csalónapot, egyébként pedig a diétámat tartom, most már közel 5,5 éve:)

Mozgás: eleinte csak sétáltam, itthon tornázgattam, a lényeg az volt, hogy ne üljek, hanem mozgásban legyek. Később átment ez gyorsgyaloglásba, majd a munkahelyem miatt lehetőségem lett rá ezért elkezdtem úszni járni, mai napig Heti 5x 2 órát járok úszni, munka után. Nekem ez a max amit bírok energiával, és idővel.

Sokat kezdtem foglalkozni a túlevés mentális lelki oldalával is, sikerült visszafejtenem, hogy kisgyerekkoromból eredhet egy nagyobb érzelmi trauma után, amit evéssel kompenzáltam, ez aztán szokássá majd függőséggé alakult észrevétlenül. Megtanultam kezelni az érzelmi evést, falásrohamokat, étkezési naplót vezetek, és egy olyat is amibe azokat az érzéseket írom le amiknél korábban ételhez nyúltam. Ha érzem hogy rám jön az ehetnék ( nem azért mert éhes vagyok, hanem mert ennem " kell") akkor előveszem és neki öntöm ki az érzéseimet, hogy milyen élvezetet okozna ezt vagy azt megenni és miért nyúlnék hozzá, aztán leírom, hogy ez nem megoldás ha csak eszem pedig nem is vagyok éhes. Mire végzek a körmöléssel, el is múlik az érzés. Az a furcsa, hogy ezek a dolgok évekig nem is voltak tudatosak, fel se tűnt hogy érzelmi okokból is eszem. Szóval meg kellett tanulnom felismerni mikor vagyok valóban éhes, és mikor van érzelmi kívánósság. Az étel sajnos tud ugyanúgy függőséget okozni mint bármi más, pl alkohol, drog, dohányzás, szerencsejáték stb stb. De ezt nyilván csak azok értik meg igazán akik maguk is megélték.:(

Ha valamit kihagytam, kérdezz nyugodtan:)

Ha pszichológiai gondod van, lehet egy antidepresszáns hatására is farkaséhséged. Szsrintem maga az ételek változtatása is sokat számít, diétázhatsz is kicsit, a több mozgás lehet lépcső, lift helyett, gyalog a boltba villamos helyett, ilyen apróságok is, vagy elkezdhetsz otthon is mozogni valami kinect-es játékra, az szórakoztató is.

Lényeg hogy ne az legyen a mozgásélményed, hogy "fut a dög melegben a duci, izzad, és bámulják az emberek". Persze később jó lehet a futás is, de valakinek nem okoz örömet a Sport, azért ajánlottam pl a játékos mozgást.