Van kedve valakinek mesélni a fogyásáról?

Én világ életemben kövér voltam (na jó, talán 2-3 éves koromig nem), önbizalomhiány, testképzavar (azt gondoltam, hogy teljesen rendben van +40kg felesleg).

Már általános iskolában is feltűnt, hogy kövér vagyok, de akkoriban még nem tartottam arra igényt, hogy változtassak. Na jó, de, mert többször is elkezdtem a fogyókúrát, ami annyiból állt, hogy nem ettem meg a reggeli csokit, amit anyám hozott a boltból minden nap.. :D De még ezt is feladtam 3 nap után.

Nekem az áttörés 3 éve jött el, ahol az eddigi +15kg feleslegből egy nyáron csak azt vettem észre a mérlegre állva, hogy hopp, nem +15kg, hanem +40kg.

Itt tudtam, hogy változtatni kell, de még itt sem csináltam semmit 1 évig. Jött a karantén, abból is a második hullám, és 2020 novemberében elkezdtem életmódot váltani. Azóta se tudom, hogy most éppen hogyan sikerült kitartanom, mert valami extrém szigorúan vettem és szerintem 1500 kalóriát ettem, 1x sem ettem félre, fogalmam sincs, hogy bírtam.

A sztorija csak annyi, hogy átmentem haveromhoz, és a nevelőapja azzal fogadott, amikor beléptem az ajtón, hogy "Lassan olyan leszel, mint én.". Na, hát ő 165cm, kb 120kg. Ez a mondata annyira mélyre ment, hogy másnap 2db kézisúlyzóval el is kezdtem edzeni.

Annyira sikeres volt ez az egész, hogy rá 8 hónapra 72.6kg-ot mutatott a mérleg.

Megszerettem a sportot, magát a testépítést leginkább, és már 2 éve minden egyes héten 4-5 alkalommal járok edzeni, ha esik, ha fúj. Számolom a kalóriát, makrókat, később pedig elszeretnék végezni egy személyi edző képzést, de ezt csak a papír miatt, mert az itthoni oktatás nagyon le van maradva, de a papír az kell.. Habár nem célom a versenyzés, de olyan komolyan veszem sokszor, mint egy versenyző. Voltak a súlyomban változások, "tömegelés" miatt 82kg, majd 78kg, most pedig jelenleg 68-69kg között mozgok, de 62kg a célom (170cm).

Szóval, nekem tényleg az életemet változtatta meg a sport.

Én nagyjából egész életemben súlyfelesleggel èltem, ilyen -olyan mértèkben. Oviban meg csak 5-6kg általánostól meg 10+, a középiskola elejére 35.

14 évesen , 100 kilósan csináltam az első fogyókúrámat, mert már elegem volt, hogy mindenki csak elítél és b**szogat emiatt.

Nem akarok nagyregényt írni, az a lényeg, hogy innentől kb sok sok éven át jojózott a súlyom, többször fogytam 15-20-30 kilót, mert probálkoztam ugyan, de nem tudtam megtartani a dolgot.

Se a megfelelő tudásom, sem a mentális állapotom, sem a megfelelő hozzáállásom nem volt alkalmas hosszútávú egészséges eredmények elérésére.

Aztán a sok jojózás, a rengeteg sikertelenség, kudarc, csalódás észrevétlenül beférkőzött a fejembe is, érzelmi evő, bánatevő, majd péksüti és édességfüggő lettem. Igen erőteljes falási rohamokkal.

Ahogy teltek az évek, ez nyilván folyamatos hízást eredményezett, amit eleinte nem vettem észre, mert mindig nagyobb cuccokat hordtam mint én magam. Sokára tűnt fel, és akkor is azért mert már nagyon ráment az egeszségemre.

Éjjelente fulladtam, mikor lessett hogy ez a további hízástól lehet, mérlegre álltam, és meglepett hogy errort írt ki. Gyanús volt, hogy nem benne van a hiba, így vettem egy erősebbet. Át lefordultam róla sírva mikor megláttam hogy mennyi vagyok.

Itt kattant át valami bennem nagyon durván. Megértettem, hogy ez már élet halál kérdése, és kizárólag magamért kell tennem érte.

Neten összekapart tudással, és a saját korábbi fogyással kapcsolatos tapasztalataim alapján, életmódot váltottam 4,5 éve.

Diétás Étrend saját igények alapján, étkezési szokások, mozgás, lelki- mentális állapotra való odafigyelés. Ez nekem mind kellett ahhoz, hogy sikeresen lefogyhassak, azaz meg is tudjam tartani.

3 év alatt 170ről 67kilóra fogytam, 1 évig tartottam, azóta, még lement 3kg 3 hónap alatt, így 64kilóig jutottam. Ezt tartom:)

A környezetem reakciója változó volt. Sokára lett csak észrevehető igazan. -60 kg után páran megkérdezték beteg vagyok e, mert hogy fogytam. Aztán már egyre több gratulációt is kaptam.:) Volt rokonom és régi barát is aki fel sem ismert. Ezt azért fura volt megélni.

A bőrömmel sokat foglalkoztam, tudtam hogy maradni fog, folyamatosan szedtem- szedek kollagént, ken(t)em ricinusos testápolóval, és egy relatív lassú fogyásról is beszélünk. Itt ott maradt némi bőrfelesleg, de nem zavar. Közel sem olyan sok mint amire számítottam, ruhában egyáltalán nem látszik, még strandra is tudok úgy öltözni, hogy akkor csak a karom hátsó felén látszik meg (sportmelltartó, bugyi és combközépig érő biciklis nadrág) . Nem valószínű hogy kés alá fekszem emiatt. Ha 25 éves szingli lennék talán bevállalnám, de 13 éve kapcsolatban, házasként, 3 év múlva 40 leszek , szóval most már minek...

Hogy mennyire nehéz? Nagyon. Főleg az első hónapok, amikor még a függőségi állapotbol jöttem kifelé, az elvonási tünetek iszonyatosan megviseltek. De nekem nem nagyon volt választásom:)

Egyébként egyszerű szénhidrátcsökkentett diéta, kalória csökkenéssel kombinálva. 3 hónapot szántam csak az étrendre, utána már a magam tempójában és tűrőképességemhez mérten építettem fel a rendszeres mozgást. Heti 3x20 perc kiköpömatüdőmet ducitréningtől eljutottam addig , hogy heti 10 órát járok úszni, 5x2 óra beosztással.

Nagyjából ennyi.

153 centihez mindig kover voltam (majd kinovi), hat ugymaardtam. 14 evesen 68 kilo, gimi vegere 79, egyetem 3 ev alatt 94. Diplomaoszto utani kepeket meglattam es valtoztattam. 6 honapot nagyon szigoruan, kemenyen, utana lazabban. Kozben volt covid stb de kb 2 ev alatt lement 25 kilo, aztan tovabbi 11. Abbol 8at visszaszedtem, de azt tartom, ugymind ez az en normal sulyom

Borommwl semmit nem csinaltam, vitamint se szedtem, de valtozatosan ettsm vegig es most is. Mivel a fogyasom lassu volt es csak 21 voltam mikor kezdtem, striakon kivul semmi nem latszik. Ja meg az is szerepet jastzott h kozbsn izkot wpitettem

Kaloriaszamolas ezerrel, sok barati programon csipszet es tarsait ugye kihagytam illetve 100 szazalekban magamra fozok. Az elejen meg szuloi hazban, kulon a 4 wmberre, kulon magamra. Megtanultam fozni is eleg jol.

Edzes heti 2 vagy 1, anyagi helyzettol fugg, van egy edzom mar 4 eve aki segit.

Nekem még hosszú az út de januárban jött el a pont egy elég fajdalmas betegség után, hogy najó elég volt.

Ez nem játék, ez nem a kinézetről szól,az életem a tét.

Februárban kezdtem el, kalóriadeficitben és kis mozgással.(szobabicikli,séta)

144 kilósan kezdtem el, 171 centi vagyok.

Iszonyat kövér voltam, már menni alig bírtam.

Most tartok 120 kilónál.

Még legalább 40kiló visszavan.

Nagyon nehéz.

Néha annyira éhes vagyok,hogy feltudnék falni egy kisebb spart. 😁

De erős vagyok és tarom.

Rokonaim, nagyon dicsérnek.

Ami jól esik.

Vannak rosszindulatú emberek is, akik azt mondják ez még nagyon kevés.

Teljesen mindegy, hogy mit gondol bárki a fogyásomról, én büszke vagyom magamra nagyon és még büszkébb leszek, ha sikerül 100 alá mennem.

A bőröm egyelőre még ,,szép".

Nem használok nagyon rá semmit sem.

Amit szedek azok csak szimpla vitaminok.

Egész életemben kövér voltam, sokat bántottak emiatt. Voltak nagy fogyásaim, rendre visszahíztam mindig. Legkövérebb 160 kg körül voltam a 170 centimhez. Amire sikerült többször lemennem, az a 107 kiló. 35 éves vagyok, hol nagy, hol kisebb... érzelmi és stresszevő vagyok. Sikerült ezt felismernem. Februárban meg kellett járnom a sürgősségit, akkor döntöttem el, hogy most tényleg változtatnom kell. Február 21-én kezdtem a kalóriaszámolást, 137,8 kiló voltam akkor, ma 117,7 kiló. 80 környékére szeretnék lemenni. Bőrömmel sajnos nem tudok törődni úgy, ahogy szeretném, mert hónap végén még az ételvásárlás is gondot jelent.

Úgy érzem, most sikerülni fog, mert mentálisan felkészültem erre. Mindenkinek sok sikert!

Nem voltam kövér csak egy kis sörhasam volt és zavart hogy a lányoknak nem jövök be és gondoltam hogy kis kondi meg fogyás majd segít

Ugye rendes kalóriadeficit, egészséges kaják meg ugye lejárok a terembe és sikerült leadni ezt a kb 5 kg felesleget a hasamról

Hát így sem érdeklem a nőket de legalább egészségesebb vagyok és jobban érzem magam :D

25/f