Téged mi indított el a fogyás felé?

50 kilót fogytam, én is látom ezt, amiről a 10es beszél, és nagyon elszomorít. Bár próbálom azzal mentegetni az embereket, hogy azért belülről is megváltoztatott ez a fogyás. De tény, hogy mindenki sokkal kedvesebb, előzékenyebb, a szórakozóhelyen már nem azzal jönnek oda a srácok, hogy hogy tudok ekkora seggel élni, hanem azzal, hogy milyen csinos vagyok.

Nekem amúgy több dolog volt egyszerre, térd, boka, csípőfájdalmak, megerőltető cipőkötés, kihízott ruhák, alig kaptam magamra nadrágot, ha mégis, kéthavonta kellett új, mert kidörzsölődött és kiszakadt a combja.

Én már kétszer fogytam nagyot és valószínűleg egyik esetben sem jó okból 😃

Egyszer húszat egy pasi miatt, és most harmincat szülés után, amikor az motivált hogy a fiamnak ne kelljen majd szégyenkeznie a kövér anyja miatt. Öt kiló fent van még, de majd szépen lemegy az is.

Ez most nagyon nagyon hosszú lesz, de örülök, hogy kiírhatom magamból😅

Sajnos mindig is hajlamos voltam hízásra, valamilyen szinten genetikailag bennem van (természetesen a saját lustaságomat és felelőtlenségemet nem ezzel akarom enyhíteni!!), a rokonságban is van pár elhízott ember.

A pubertás nagyon rosszul érintett, igaz sokat sportoltam (lovaglás+kézi, majd foci), de mellé ettem is rendesen. Hatodikos koromban szüleim döntöttek úgy, hogy valamennyit fogynom kéne mert ennek egészségügyileg nem lesz jó vége, én ekkor ezt nem vettem komolyan, kijártam zsebpénzből nasit venni meg barátnőim is hoztak néha. Otthon ettem az egészségeset, suliban meg minden más vackot, nyilván semmit nem is fogytam.

Bár jártam kézizni, majd amikor azt abbahagytam focizni is elkezdtem (újra, mert azt már oviban is csináltam), de inkább csak szülői nyomásra, én magam utáltam az edzést és önmagában a sportot is. Hetedik utáni nyáron szüleim elküldtek biciklis táborba amit ismerős szervezett, hát én kb az előtte levő hetet meg a vonatutat végigbőgtem annyira nem akartam menni. Viszont a társaság nagyon jó volt, és szerintem mondhatom, hogy ez a tábor megváltoztatta az életem és a mentalitásom. Előtte nekem a napi sport teljesen ki volt zárva, inkább kockultam meg nasiztam, a tábor után viszont ez megváltozott. Onnéttól kezdve volt 3 nagyon jó évem, naponta sportoltam valamit, elkezdtem futni is és imádtam, szinte amint hazaertem előbb mentem el futni/biciklizni minthogy nekiálljak másnapra tanulni, vagy ha tudtam, hogy délután nem lesz időm, inkább felkeltem 4:30-kor hajnalban csak azért, hogy egy nap se maradjon ki. Amikor úgymond a "csúcson" voltam, simán le tudtam futni egyhuzamban 15+ kilométert és egynapos biciklis Balatonkerülésen is voltam, ami 200+ km.

A súlyom és a kinézetem mindig zavart és piszkáltak is miatta, de tenni nem tettem volna semmit ellene. Viszont azon a nyáron amikor elkezdtem a napi sportot már akkor szépen fogytam, egy idő után pedig a kajára is figyeltem, így a 3 év alatt elégedett lettem magammal. A 154 centimhez ekkor voltam 49-50 kg (60 kg voltam kb amikor elmentem ebbe a táborba).

Ez volt 8.-9.-10.-ben. Ha itt megállnék ez már önmagában lehetne egy kisebb sikertörténet (szerintem), de sajna nincs itt vége.

Jött a 10. utáni nyár amikor elkezdtem diákmunkázni, szüleim többször elengedtek barátnőkkel ide-oda, nyilván ilyenkor az ember nem figyel annyira a kajára, Meki, pizza, fagyi, stb minden volt. Hiába volt nyár, se kedvem se energiám nem nagyon volt és a sport kezdett elmaradni. Aztán jött a 11. évfolyam, emelt matek + előrehozott érettségi nyelvből, a napi 4-5 óra tanulás alap lett, emellett semmire nem volt időm plusz fáradt is voltam, reggelente örültem ha fel tudok kelni fél hétkor, mert esténként volt hogy éjfél utánig húzódott a tanulás. Amit 3 év alatt lefogytam 10 kiló kb fél év alatt visszajött rám. Megint utáltam magam, de nem tettem ellene semmit, egyszerűen nem volt energiám újra elkezdeni. Ez ment 11.-12.ben.

Ezalatt a két év alatt volt több pont is, amikor elgondolkodtam azon, hogy ez így nem jó. Tesi órán az átöltözés a többiekkel egy légtérben borzalmas volt, úgy éreztem mindenki engem néz. Nem volt semmi önbizalmam, ami kihatott az ismerkedésre is pl fiúkkal, mindig úgy éreztem, hogy csak szórakoznak velem, egyszerűen nem éreztem hogy ilyen kinézettel tényleg tetszhetek bárkinek (pedig amúgy nem voltam annyira elhízva, de a magasságomhoz a 60 kiló azért sok volt)

Az utolsó csepp a pohárban a szalagavatós csoportkép volt. Mivel alacsony vagyok első sorba állítottak, mellettem vékony csajok álltak, és egyszerűen azt hittem elhányom magam, kb kétszer akkora volt a vádlim, mint az övüké. Itt már eléggé a finishben voltunk, szinte egy szabad percünk nem volt, megjegyzem egy elég erős gimibe járok/jártam, ahol hatodiktól azt sulykolják beléd, hogy az érettséginek rohadt jól kell sikerülnie, a 90+ százalék volt az alap elvárás. Ekkor elhatároztam, hogy érettségi után elkezdek megint sportolni (itt már másfél éve a tesiórán kívül semmit nem sportoltam, az meg kb lósz*rt sem ért).

Aztán nem tudom már hogyan, de április közepén valami nagyon bekattant nálam, szerintem már nagyon kész voltam a tanulástól, úgyhogy hagytam a francba (aznapra) és elmentem futni. Nyilván nem ment úgy mint korábban, de - kisebb megállásokkal - 5 kilométert lefutottam. Ez volt két hónapja, azóta megint napi szinten szakítok időt a sportra és 4,5 kiló már le is ment. Még 5-6 kilót szeretnék leadni, ha minden jól megy ez nyár végére meg is lesz. Igaz utána megyek egyetemre, de úgy gondolom tanultam az előző esetből, és ha naponta nem is, de heti 3-5 alkalommal megpróbálok időt szakítani a sportra, meg amennyire a pénztárcám majd engedi a kajára is figyelni fogok.