Mi az a sport, amit egész életedben tudnál csinálni?

Még egy a séta mellett. Általában a párommal megyünk és jókat beszélgetünk, ha pedig egyedül, akkor zenét vagy hangoskönyvet hallgatok. Ezt nem lehet megunni :)

A másik a harcművészetek. Nem tudom elképzelni, hogy abbahagyjam.

A harmadik nagy kedvenc a hula-hoop tánc. Mindig tanulok valami újat, évek óta csinálom.

Végül, de nem utolsó sorban a fekve nyomás. Egyszer poénból próbáltam ki, és meglepődtem milyen jól esett. Felkerült a listára :)

Ezek közül mindegyiket lehet végezni életfogytig. Nyilván idővel óvatosabbnak kell lenni, de abbahagyni egyiket sem szeretném.

Konditerem.

Sok mindent csináltam egy ideig és mindig meguntam. Pl. futás, jóga, zumba, aerobic.

Szerintem a kondit azért nem unom, mert ott nem mindig ugyanaz van. Van ezer gép, nem kell mindig ugyanazokat használni, olyan változatos, amilyenre csak akarom. Nagyon sok gyakorlat, gyakorlatsor közül tudsz választani. Bár nyilván először kell tapasztalatot szerezni, de utána tényleg te állítod össze, hogy éppen mit csinálsz.

Praktikus, mert nincs csoporthoz, konkrét időponthoz, társasághoz kötve. Már 12 éve nem sikerült megunnom. Szerintem sose fogom.

Nekem a kerékpározás.

Mindig lehet új tájakat, új utakat találni, de még ha ugyanazon az útvonalon megyek, akkor is, a természet minden nap más! Nyomon lehet követni a természet körforgását, a tavaszt, a nyarat, az ősz beálltát.

Csak a nagy hidegben és rossz útviszonyok között teszem le a kerékpárt, 2-3 téli hónapra. De amúgy bármikor tudnék menni, pl most is munka helyett mennyivel jobb lenne...

Én azt hiszem ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert szeretek nagy súlyokat mozgatni, és ez amúgy is mindenkinek hasznos (lenne), szóval szerencsére ez nem gond.

De egyébként ami nélkül egyáltalán nem tudnék élni, az a tenisz. Profinak készültem (ki tudja mi lett volna), 17 éves koromban közölték, hogy a térdeim miatt soha többet nem léphetek teniszpályára.

Ezt 20 évig be is tartottam (közben jól meghíztam, kb. semmi sport, ülömunka), de aztán nem bírtam ki, és 115 kilóról lefelé indulva először 110 kilóval álltam újra teniszpályán (nem túlságosan térdbarát). Tulajdonképpen emiatt is kezdtem fogyni, mert rájöttem, hogy nem bírom tenisz nélkül az életet (meg amiatt, hogy nem akartam rövidesen meghalni).

A térdemnek soha semmi baja ne volt azóta sem, most már 65 kilóval megyek heti 3-4-szer vagy többször, ahogy akad partner, nyáron talán sűrűbben - versenyző csapatban is vagyok, edzővel is játszunk.

Képtelen vagyok elképzelni az életemet tenisz nélkül, nem tudom mi lenne, ha valami miatt tényleg nem léphetnék többet pályára.