Őszintén miért akartok lefogyni?
Én magam miatt szeretnék lefogyni, híztam kicsit és nagyon rosszul érzem magam emiatt, pedig még mindig nagy rám minden ruhám. Érdekes, mert a környezetem szerint amikor jól érzem magam akkor kórosan soványnak hívnak, most felszedtem lustaság miatt 5kgt és még mindig nem tűnik fel nekik, hogy híztam. Nem mások miatt szeretnék, hanem azért hogy azt érezzem hogy magamnak tetszek. Hiába gondolnak így is jó nőnek és sokak szerint +10zel lennék jó, utálnám magam a háj miatt. Ilyen szeretnék lenni:
De nincs semmi bajom a kövérekkel vagy ducikkal egyik barátnőm se vékony és ha nekik ez a jó akkor nekem is jó, ettől függetlenül szeretem őket és elfogadom. Pasikban se jönnek be a vékonyak. Szóval szerintem legyen mindenki olyan, ahogy jól érzi magát és neki kényelmes, nyilván egészséges határokon belül. De valóban tapasztalható megkülönböztetés, velem is mindenki nagyon kedves és udvarias, nyilván mert bejövök nekik, nők meg ezért nem szimpatizálnak velem annyira
Mondjuk kövér és *dőltbetűs* kövér között különbség van.
A 100+ rossz az egészségnek (nyilván magassággal tolódik), az összvissz +10-20 kiló viszont nem.
Rajtam kb 15 kg felesleg van.
Most nemtudom ha több lenne mi lenne, de sosem tapasztaltam ezt a lenéznek, vagy átlátnak rajtam dolgot.
Sok vékony és ducibb is van baráti körben, senkit sem érdekel.
A vékonyakat sem.
A fiúk még mindig előre engednek, udvariasak velem, az emberek kedvesek.
Gondolom ennek több köze van ahhoz, hogy jókedéllyel fordulok a többi ember felé.
Nem azért néznek le ducibbakat mert azok, hanem mert ők úgy gondolják ettől kevesebbek. Ördögi kör
16
Pontosan. De ezt hiába magyarázod nekik…. Ők foglalkoznak a legtöbbet a külsőségekkel. Aztán ez meg kiül a pofájukra, az is hogy irigyek, meg az is hogy gyűlölik még saját magukat is. És persze ezért a szépek és még inkább a társadalom hibásak. Még véletlenül sem ők. Ezért írtam korábban, hogy egy kis önvizsgálat nem ártana.
Volt egy kollegám, 40 év körüli. Jófej volt, még rondának sem lehetett mondani, de látszott rajta, hogy gyűlöli saját magát. Egyedülálló volt.
Egy másik kollegám mondta rá azt a hatalmas igazságot, hogy azért nincs senkije mert ilyen, és azért ilyen mert nincs senkije. Ördögi kör, ahogy te is írtad.
Nagyon köszönöm a válaszaitokat, szerintem majdnem az összes nagyon hasznos volt.
Természetesen én is úgy gondolom, hogy van egy határ amit nem szabad átlépni, mert onnan betegség a dolog, de látom hogy ez a határ minden embernél más. Van egy alapvető testalkatunk, amitől túl sokat nem érdemes eltérni sem erre, sem arra. A mai ideál a valóságtól egyre távolabb kerül. Sebész nélkül hamarosan elérhetetlen lesz. Egyszerűen nem értem miért kedvelik kevésbé azokat az embereket akik teltebbek, vagy véznábbak, vagy kisebb mellűek? Ahogy az egyik válaszoló írta ugyanaz az ember vagyok így is, mint akkor. Kicsit nekem úgy tűnik mintha a többség úgy dolgozná fel a bántalmazást hogy olyanná válik, mint a bántalmazó. Van persze aki békében van magával így is, úgy is, és nem lesz bántalmazó, és boldogan él. Van aki nem tud azzá válni, és kibékülni magával sem (pl az első válaszoló), azt eltapossa a tömeg. A többség viszont úgy látom hogy áldozatból lesz bántalmazó.
Az ex kövérek szólják le leghangosabban a kövéreket, a plasztikázottak a kismellűeket, az ex szegények, a még jelenlegi szegényeket stb... Közben olyan emberekkel veszik körbe magukat, akik korábban a földbe taposták. Szóval akárhogy nézem nem éri meg. Ez nem a valóság, nem őszinte. Szerintem 10ből 1 ember van, akinek nem változott a viselkedése velem kapcsolatban, részemről maradok azoknál, és valahol hálás is vagyok a Sorsnak mert megmutatta hogy kik azok akiket feleslegesen tartok az életembe, mert pont akkor tűnnek el ha szükség van rájuk.
A belinkelt ilyen szeretnék lenni képre szeretnék még reagálni. Erre írtam, hogy ez nem a valóság. Ez a valóságban nem létező, vagy beteg ember testalkata.
Ezt egészségtelen életmóddal, drogokkal, betegséggel érheted el, vagy mint a szóban forgó hölgy több millió dollárral és sebészkéssel. Olyan ő mint egy női Michael Jackson, és a storyjának is eséllyel ugyanez a vége lesz. Ha erre vágysz, ezt hívják testképzavarnak, és ha nem akarsz odáig eljutni mint első válaszoló, akkor egy pillanatig elgondolkodsz azon amit írtam. Vagy ismersz a valóságban is ilyen embert?
Én is tapasztaltam, hogy míg 55-60 kg-val mindenki össze akart szedni, 80-85 kg-val közel sem voltam ilyen kelendő. :D
Sajnos IR-es lettem, majd prediabéteszes, eltelt 3 év mire egy épkézláb orvos rájött, hogy nem azért híztam ennyit mert annyira kajás lennék, világéletemben sovány voltam mint az ujjam.
Hát nagyon távol állok még mindig a régi énemtől, de ahogy fogyok, úgy néznek meg egyre jobban. :D
Nem érzem emiatt szarabbul magam, a férjem szeret, elfogad, meghökken, mikor meglátja a képeimet, hogy milyen is voltam 1-2 évvel azelőtt, hogy megismerkedtünk. Azokat a ruháimat, amiket 5 éve hordtam, most a 12 éves lányom hordja, én meg szörnyülködök, hogy ennyire vékony voltam? :O
Már nem célom annyira visszafogyni, 70 kg-t elérem, már boldog leszek. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!