Van itt olyan, akinek a fogyókúrája során táplálkozás zavar alakult ki? Mesélnél róla?

Szia!

Éb bulimiás lettem, mert nem bírtam leállni. Olyannyira a rögeszmémmé vált az egészésges életmód (gyakorlatilag a kevés étel, a sanyargatás), hogy minden gondolatom ekörül forgott, az egész életem erről szólt. Valamiféle dicsőségnek éreztem, ha éhes voltam, és élveztem, hogy ellenállok a testem parancsának.

Lefogytam. namost annyit kell tudni, hogy én alkatilag nagy vagyok, széles vállak, széles csípő, így egy határon túl nem vékonyodtam, hanem laposodtam. Se fenekem, se mellem nem volt már, tényleg (ma már belátom) iszonyúan néztem ki, de én csak tovább és tovább akartam fogyni, pirulákat szedtem, és hánytattam magam (amúgy ettem, de csak nyúlkaját, mert az az egészséges, ugye...). Tízezreket költöttem shake-ekre, és minden nap órákon át tornáztam.

Aztán a szüleim elkezdtek fenyegetni, hogy ha nem állok le, orvoshoz visznek (23 éves voltam). Valahogy megijedtem, elérték a céljukat, és felhagytam az egésszel. Lazítottam a szigoron, hízni kezdtem. Mára ismét ott vagyok, hogy fogynék egy keveset, ha lehetne, de tudom, hogy újrakezdődne, mert a fejemben az egész egy iszonyatos szigorba megy át, valósággal játszottam magammal azon, hogy mennyire tudok kemény lenni a testemmel. Beteges. Viszont ha tehetném, viosszatérnék ahhoz, kitartó és elszánt voltam, ami most hiányzik belőlem, és lenne is mit lefogynom. Persze a betegséget nem akarom vissza.

Azt viszont ennek a korszaknak köszönhetem, hogy megtaláltam a nekem való sportot (soha életemben nem sportoltam, a tesiórák kivételével, de ott is csak lötyögtem, és azzal takaróztam, hogy nem vagyok atletikus alkat). Azóta rendszeresen aerobikozom, kick-boxolok. Csak sajna szeretek enni is...

25/L

vigyázz!!! ne ess túlzásba. anno én is elkezdtem fogyókúrázni, és 22 kg-t adtam le. mindenki szerint jó vagyok már így, én mégis ugyanolyan kövérnek érzem magam,( 170 cmhez vagyok 59kg )ha belenézek a tükörbe néha sírhatnékom van, az ételt kb rám kell tukmálni, és csak akkor eszem, amikor már majd' éhenhalok. ez nagyon rossz. eszem valamit amit " nem szabadna' és kb 1-2 óráig utána azon gondolkodom, h adhatom le a kalóriákat, vagy hogy egyáltalán miért vittem be őket a szervezetembe.

és az egész miért volt? -mert arra figyeltem h megszólnak- e érte mások, hogy milyen az alakom. tehát hiába fogytam, a testem változott de a lelkemben nem sikerült " átalakulnom".

:(

és az a legrosszabb, hogy mindehhez vagyok 17 éves....

ezt még egy régebbi kérdésre írtam válaszként( kb 3-4 héttel ezelőtt)>>

azóta nem javult a helyzet, sőt, romlott is azt hiszem.

most ott tartok,hogy akkor sem eszem ha éhenhalás érzést érzem, van, hogy majd' 2 napon keresztül egy falat se megy le, ha rá is készülök arra h eszem, általában a levesnél kipukkadok, pedig én már nem akarok tovább fogyni. 57 kiló vagyok, ez így már jó, igy is sokan azt mondják h már nyeszlett vagyok:S

Hát...tavaly elkezdtem fogyózni,pedig nem volt rajtam sok felesleg,sőt.155cm-hez voltam 48 kg.

De valahogy nem éreztem jól magam,szóval elkezdtem fogyózni...régebben is voltak ilyen kényszereim,hogy ha sokat eszek akkor megkell szabadulnom a kajától de nem tudtam hogyan kell...szóval mikor a fogyó alatt sokat ettem egyszer kétszer,akkor marha nagy bűntudatom volt....nem is fogytam úgy ahogy akartam.Először eszeveszett tornázásba kezdtem...aztán elkezdtem csökkenteni a kaja adagom.Szép lassan 34 kilóra fogytam...aztán felhízlaltak 40re,és most újra próbálok fogyni,de már csak 2kg-t.Bár...tudom,hogy utána az lesz,hogy megint és megint...de...Amúgy most ebben a pár napban rendesen próbálok enni,mert stagnál a súlyom...elég rossz...most is fagyit készülök enni :S

De amúgy ez nem tudom mi...anorexia,bulímia keveréke...mert mikor kicsit többet eszek akkor muszáj kihánynom,de mosanában próbálok egészségesen fogyózni,csak az a baj,hogy én már attól hízok,ha megeszek egy normál kaja adagot.Szóval szar ez az egész...:/