Nem tudok lemondani a kenyérről, ha pirítva eszem az valamivel jobb?

Én is próbálok kitörni ebből a mindesetből, hogy a szénhidrát meg a kenyér rossz, de még mindig erős carb-fóbiám van, és olyan jó látni, hogy sokan ìrják, hogy igazából mértékkel lehet enni. Nem igazán akarok erre vonatkozóan tanácsot adni, mivel én határozottan étkezési zavarral küzdök a szénhidrátot illetően.

Az az igazság, hogy kenyeret enni állati kényelmes, finom, olcsó és szerintem valamilyen szinten addiktìv. Egy jó friss vajas-lekváros kenyér reggelinél én sem tudok megállni 4 szelet alatt és ez csak a reggeli.

Szerintem a gond főleg ott kezdődik, ha ez ember túl sokat eszik a kenyérből, és emiatt más élelmiszerekből pl. zöldség kevesebbet. Ha nálad nem bomlik meg az egyensúly akkor hajrá. Én sajnos erre képtelen vagyok, és ha kenyér kerül elém akkor kegyetlenül betolom (lehet ez főleg abból fakad, hogy sokáig görcsösen próbáltam kerülni, és a szervezetem ki van éhezve rá, mert ez egy nagyon finom dolog, legyünk őszinték)

Szerintem ebben keresendő a kenyér és búzamentes életmód kulcsa is. Ha nem eszed ezeket a dolgokat, akkor a marad a friss zöldség és gyümölcs. Ami persze jó, de egyszerűen hosszú távon nem kielégìtő, és fenntarthatatlan.

Hosszú út áll még előttem, és jó lenne, ha te nem esnél ebbe a hibába, élevezd csak a kenyeret, csak figyelj area ,hogy emelett zöldség gazdag legyen az étrended.

Sok sikert.

#31: javaslom neked elolvasni ezt a szösszenetet. :-D

[link]

Nem kéne túlzásba vinni az "addiktív" jelző használatát.

Ezzel az erővel az oxigén is addiktív, meg az ivóvíz is... :)))))

És persze nem kéne bedőlni a különféle áltudományos híreknek, és magadban kifejleszteni olyan fóbiákat, aminek racionális alapja NINCS.