Hogy fogyjak le ha nem vagyok kövér?

Harag és részrehajlás nélkül:

neked nem fogynod kell, hanem tömegnövelni.

A homlokod mögötti részen.

Én a depresszió, és az öngyűlölet jeleit véltem felfedezni a kommenteidben. Ennek más okai vannak, nem az "52 kg". Talán nem kellesz annak, aki tetszik, talán irigykedsz valakire, akinek szerinted megvan az, ami neked hiányzik. Úgy érzed sikertelen vagy, és a problémáidat egy anonim fórumon próbálod megoldani.

Keress egy barátot, szülőt, nagyszülőt és mondd el neki az érzéseid!!!

Neked nem fogynod kell, hanem zsírt veszteni*. Enyhe kalóriadeficites (-200/300 kcal) étrend és súlyzós edzés sokat segít (feltéve, ha formát is szeretnél). Igaz, eléggé ismerni kell a testedet, hogy mi az, ami jó neki, miből mennyi kell. Bár szerintem te már ismered magad, az első 3 szavadból kiindulván. Builder.hun nagyon szépen össze van foglalva ezzel kapcsolatban minden.

*Bizony, lehet ekkora súlynál is zsíros az ember. Biztos ismeritek a skinny fat kifejezést.

Kezdhettek anyázni.

Pontosan ebben a helyzetben voltam én is. A huszas éveim elején kb 60 kilóról lefogytam 52-re, de még ezután is kerekdednek láttam magam, és ez nem csak az én véleményem volt. Egyik kolléganőmmel csak ámultunk azon, mennyire soványabbnak néz ki ő mint én ugyanakkora magassággal és tömeggel, látszatra hasonló csontozattal. Az aki pszichológushoz küld meg rögtön anorexiásnak titulál egy szerinte túl kicsi szám miatt, csak a szűklátókörűségét bizonyítja. Igen, van aki pl 160 centivel és 60 kilóval sovány és akad olyan is, aki ugyanezzel a magassággal és 50 kilóval sincs igazán jó formában (viszonylag magas zsírszázaléka van).

Én is évekig próbáltam lejjebb vinni a súlyomat de ugyanazon oknál fogva mint te, mindig feladtam. Próbáltam a testtónusomon javítani súlyzós edzéssel és fehérjedús táplálkozással, de ez is csak kicsit segített az összképen. Végül beletörődtem, hogy én már csak így maradok, az utolsó 2 kiló leadását tűztem csak ki célul, aminek érdekében elkezdtem arra figyelni, hogy délután és este könnyűt egyek és minden nap tornázzak egy kicsit (rövid ideig tartó, magas intenzitású edzések, minden nap más izomcsoportra). 6 hónap alatt lefogytam 6 kilót, 46 kiló lettem. Ez persze olyan szám, amire sokan rögtön vérszemet kapnak és elkezdenek gyűlölködő kommenteket írogatni, de jó lenne már megérteni, hogy nem vagyunk egyformák és igenis van olyan típusú testfelépítés (könnyű és keskeny csontozat, kevés/kompakt izomzat amely csak kis mértékben fejleszthető - ázsiai nőknél nagyon elterjedt amúgy), amelyhez még az 50 kiló is sok. Én például 46 kilóval egészségesebb vagyok mint 52-vel, az állóképességem kitűnő, fizikai munkát végzek több hónapja, 2500-3000 kcal-t simán megeszek egy nap és fél éve tartom a súlyom (esztétikai szempontból is meg vagyok elégedve a mostani testalkatommal és mily meglepő, senki nem szörnyülködik a soványságomon, a pozitív visszajelzések jellemzők, persze azt is el kell fogadnunk, hogy a ízlések is nagyon különböznek és ez rendben is van.)

Azért nem biztos, Kérdező, hogy a te eseted is az enyémhez hasonló, mindenképp érdemes lenne megméretned a pontos testösszetételed, családtagok, barátok visszajelzéseit is vedd figyelembe. Az egészséges (és személyre szabott) táplálkozás és a testmozgás elengedhetetlenek, nemcsak a testalkat, hanem a pszichés állapot és a produktivitás szempontjából is. A motivációd nem elsősorban egy karcsúbb testalkat kell legyen, hanem az egészség, harmónia és a jobb életminőség.

Minden jót kívánok neked!

26 N

160/46

"Az aki pszichológushoz küld meg rögtön anorexiásnak titulál egy szerinte túl kicsi szám miatt, csak a szűklátókörűségét bizonyítja."

Azt írtam, hogy anorexiás gondolkodású (problémái elől menekül fogyásba), pszichológus azért segítene neki, hogy megküzdjön a problémáival, ne károsítsa a szervezetét. Épp hogy nem a szűklátókörűséget bizonyítja, hanem pont az ellenkezőjét, a valódi probléma meglátását a háttérben.

Kedves utolsó, én nem egy konkrét kommemtre reagáltam, sőt, még igazat is adok neked abban, hogy egy pszichológus segítsége hasznos lehet (kb mindenkinek szüksége lenne erre olykor), inkább arra az általános tendenciára, hogy az itteni kérdésekre adott válaszok jó nagy részében felbukkannak az "anorexiás vagy" illetve "hülye vagy" típusú vádak, sokszor jogtalanul. Anorexiás szemléletmóddal sem kell túl könnyen meggyanúsítani valakit, mert ha pl az illető már évek óta küzd pár pluszkilóval és nem érzi, hogy a teste a lelkével harmóniában lenne, netán még az egészségügyi állapota (hormonrendszer, állóképesség, alvásminőség stb) sem a legjobb, teljesen természetes némi frusztráció és türelmetlenség, ez az élet egyéb területein is megfigyelhető. Ezzel én is így voltam annakidején, de ma már nem is nagyon gondolok erre a témára, hónapok óta ez az első kérdés, amire válaszolok ebben a rovatban. :D Ez a téma szinte teljesen kiesett az érdeklődési körömből és biztos vagyok benne, hogy soha egy percig sem voltam anorexiás szemléletű, noha a kérdező helyzete és érzései ismerősek számomra.

A mondandóm lényege az akart lenni, hogy megéri törekedni a számunkra legmegfelelőbb testsúly és fizikai állapot elérésére, mert az életminőséget ez jelentősen meghatározza és ebben nem kell senkit sem akadályozni, csak azért mert pl 2 kilót szeretne fogyni és nem huszat, illetve a számok szerint rendben lenne.

Utolsó voltam.

Hoppá, most látom, hogy a kis szövegem fele előrement. :D

Amúgy nem az utolsó, hanem a 15# kommentelő voltam.