Párom lelkileg terrorizál.1 hónapos babánk van és követeli hogy u. úgy legyen rendben a lakás és főzzek is. Hajnal 3kor kelek és jelenleg még nincs rendszer a pici életében. Mit tegyek?

Ne légy MÁRTÍR.

Át és felül értékelődik mindkét fél szerepe, más ösztönök indulnak be.

Ne menj vissza!

De készülj, mert az ici-pici babuci 1000-szer adja vissza, hogy rossz apát választottál neki.

Ex párodnak is segíts, mert hamarosan felnő a probléma öröklője.

Addig látod a gyógymódot ezt figyeld, hátha a kicsinek könnyebben tudtok segíteni.

Negatív példa vagyok, hozzám többször visszajött a feleségem.

Hiába, nem gyógyultam meg.

Remélem a Gyermekeim sem öröklik.

Á, dehogy. Ezért vallom magam negatív példának.

Nem vagyok genetikus, de nálunk a családban sorozatos a probléma.

Őseink, tűrtek betudták "rossz természetnek" - ugyan ki büszke rá, de tények.

Én megértelek. Az én férjem idegei is tönkre vannak, de azért nem annyira durva a helyzet mint nálad, mindenesetre én még éltemben nem sírtam annyit,mint a terhesség alatt, és a szülés utáni első 2-3 hónap is nehéz volt. (csak zárójelben jegyzem meg a tökéletes háziasszonyoknak, hogy ilyen körülmények között az ember néha legszívesebben meghalna, csak a baba tartja benne a lelket, és nem tud száz százalékosan teljesíteni. Meg azt is hogy ne ítélkezzenek mások felett és ne lustázzák le, akiben ennyi megértés nincs, az inkább ne válaszoljon másoknak, hanem menjen és kefélje ki még egyszer a budit)

Tudom, miért akarsz vele maradni, azért mert még mindig szereted, és te egy hűséges típus vagy. Azért, mert tudod hogy egy gyereknek apa is kell, és nem akarsz az lenni,aki apa és gyermeke közé áll. Tudom, hogy segíteni akarsz neki,hogy jobban legyen, hogy megint az a férfi legyen, akibe beleszerettél. A baj az, hogy az ő aktív közreműködése nélkül ez nem fog menni, téged viszont felemészt a dolog, és a gyermeket is megviselheti. Szerintem a gyerek miatt jogos elvárás, hogy kezeltesse magát. Ez az ő érdeke is. Nagyon együtt érzek veled és szorítok neked. Jaj, és ahogy a baba cseperedik,egyre könnyebb lesz!

Van egy rossz hírem:nem csak takarítani kell a "gyerek mellett",hanem dolgozni is idővel.Ráadásul minnél nagyobb,annál több idő a tanulás,játék.Meg kell tanulnod beosztanod az idődet.

Az elköltözés valószínűleg a legrosszabb döntés volt.Gondolom anyukádhoz költöztél.Soha nem fogsz felnőni,és a gyereked is ezt a mintát fogja látni...Ha tényleg tervezett volt a baba erre is gondolni kellett volna.

Hadd üzenjek neked a jövőből: én ugyanígy voltam 4 éve, de sajnos!! nem léptem ki a kapcsolatból, és azóta kínoz a legkülönfélébb módon. Állandóan a kilépés szélén állok, de hülye és gyenge vagyok megtenni. Pedig rossz nekem és a gyereknek sem fényes. A szüleim teljesen hülyének néznek. Az én pasimnak sosem jó semmi eléggé, én mindenben szar vagyok neki. De nem hagyna el, mert élvezi, hogy kínozhat. Én meg hülye vagyok, amikor hagyom. Most ott tartunk, hogy ágytól, asztaltól elváltunk, csak a gyerekről beszélünk, elsétálunk egymás mellett a lakásban.

Ne menj vissza hozzá, idegbeteg, gonosz ember csak rosszabb lesz.

Ja, és ne csak a saját és a gyereked lelki épségére vigyázz, hanem a pénzedre is! Külön, saját bankszámlára menjen minden téged megillető pénz!

Nálunk sajnos nagy az anyagi összefonódás, bánom is.