Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
18 éves vidáki lány vagyok, aki már lassan beleőrül a szülei válása miatti terrorba! Mit tegyek? Bővebben lent.
Nem értem, hol itt a gond.
Költözz apukádhoz, vagy ha a nője nem engedi (erről nm irtál), akkor a pároddal albérletbe. Te kapod a családi pótlékot és a gyerektartást is, csak el kell intézned.
Nem kell ezzel anyukád elé állnod, intézd el és kész,a végén közöld vele a tényeket.
Mondd el neki, hogy ha nem tér észhez, akkor sajnos nem maradsz itt tovább. Ekkor beszélj a fejével, mondd el neki, amit ide leirtál, hogy te hogyan látod az életedet és az ő életét és a vislekedését.
Sajnos azt kell mondjam, anyukádat CSAK EZ téritheti már észhez. HA ettől nem szedi össze magát, akkor semmitől.
Te most egy mellékszereplő vagy, akinek lehet produkálnia magát, panaszkodhat, szidhat. Ha te nem leszel, talán abbahagyja végre az önsajnálatot.
Szia! Én csak a saját példámat tudom elmesélni, amire nem vagyok büszke, de vagy ez, vagy a pszichiátrián kötök ki, esetleg még rosszabb.
Összeszorított foggal eljutottam az érettségiig: nappal iskola, délután valami fedett helyen tanulás, hogy csak akkorra kerüljek haza, mikorra az alkoholista apám már ájultra itta magát, aztán elhúzni a suliba, mielőtt felébred. Bekerültem egy főiskolára (természetesen az ország átellenes végébe), így megvolt a magyarázat,hogy miért nem járok haza túl sűrűn. Fősulin elküzdöttem magam a köztársasági ösztöndíjig, mellette munka. Most dolgozom, minden hónapban küldök haza pénzt a számlákra, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen (így sem az), de ha hív, a telefont már nem veszem fel.
Kérlek, ne hagyd magad, Te nem lehetsz más elcseszett életének az áldozata! Tanulj, dolgozz, és menekülj el onnan! Ha van barátod (szerencsére nekem is volt/még mindig vele vagyok), meríts belőle erőt, mert a közös jövőtökért küzdesz! (Mindjárt én is sírok)
Én tapasztalatból írok...
Nálunk is nagyon hasonló volt a helyzet, és ugyan így őrlődtem 19 évesen,totál kikészültem,még eü. probkémáim is lettek. Kényszerevés, ciszta, hajhullás,stb. Ma, 10 évvel később már látom, tudom, kár volt annyira a szívemre venni. NEM TE VAGY A FELELŐS A SZÜLEID TÖNKREMENT HÁZASSÁGÁÉRT ÉS NEKED IS CSAK EZ AZ EGY ÉLETED VAN!!!! Én nem tudtam önző lenni, és a saját életemet előtérbe helyezni, de most én is másképp csinálnám már. Mert igenis KELL néha önzőnek is lennünk!!! Senki nem fogja Neked megköszönni, ha úgy élsz, hogy az másoknak legyen jó. Nem kell elfordulnod az Anyukádtól, de tedd azt amit TE szeretnél!!!!!! Rá fog jönni, hogy Neki kell változtatni. Lehet, ezzel, hogy mellé álltok, csak megerősítitek az amúgy is hatalmas önsajnálatában...
Tudom, mit érzel, de ne keseredj el! Élj, mert többször nem lehet!!! És légy erős!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!