A kisfiam tart vissza. Mit lehet ilyenkor tenni?

Szia Kérdező,

40 éves, elvált nő vagyok, egy kisfiúval (pár évvel idősebb, mint most a te srácod).

Az apjától én is elváltam (nem volt semmi tisztességtelenség, nem hasonló okokból, de ez most nem lényeges). Ez már pár éve volt és őszintén mondom, hogy nem bántam meg ezt a döntésem, az idő engem/bennünket, ezt a valahol azért közös döntést igazolta.

Te is tudod apaként, hogy a gyerekek nem h..lyék, egy nagycsoportos ovis meg pláne nem. Nem kellenek ahhoz szavak, hogy lássa, érezze, értse a stzülei közötti fagyos hangulatot vagy tettetett jókedvet- a gyerekek meglepően jól eligazodnak a metakommunikációs jelekben is, csak nem így hívják őket :)

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy így szeretnél élni a következő 40 évben is?

Milyen mintát szeretnél a felnövő fiadnak mutatni a párkapcsolatokról, a nőkkel való bánásról, a férfias viselkedésről, a férfi-szerető társ- apa szerepedről?

Azt gondolom, hogy te is ember, férfi és apa is vagy, meg még sok más szereped is van- ezek mind-mind megférnek egy egészséges lelkű emberben és nem is cserélhetőek fel.

Ne ess abba a hibába, hogy feláldozod a férfi léted azért, hogy apa lehess. tudod miért? Mert apa akkor is tudsz lenni, ha nem vagy a feleséged férje.

Nem értek egyet azzal, hogy a magyar bíróság kér ilyen korú gyereknél egyértelműen anyapárti (nyilván akkor az, ha apula nem foglal egyértelműen állást, hogy szeretné a gyerekeket nevelni!) és egy apa is igenis képes ugyanúgy ellátni a gyermekeit (az egyetlen, nagyjából átlagosan fél-egy évig tartó szoptatást kivéve), mint egy anya.

ha nem tudod vagy nem akarod nevelni a gyermekeidet, akkor is számtalan lehetőséged van elvált apaként is tevékenyen részt venni az életükben.

Nem feltétlenül értek egyet a megosztott felügyeletben (tudod, amikor hetente vagy havonta vagy bármilyen más, egyeztetett menetrendben a gyerekek váltásban élnek a két szülő otthonában), de lehet, hogy nálatok pl. ez is szóba jöhet.

Ehhez mondjuk mindkét fél részéről kellő nyugalom, intelligencia kell, illetve praktikusan egymáshoz közeli lakhely és tegyük a szívünkre a kezünket: hasonló anyagi háttér, hasonló nevelési elvek és bizony annak a felfogása és elfogadása, hogy ez nem kicsit nehezíti a volt házastárstól való pszichés leválást.

Én nem csinálnám, de ez én vagyok. Több rossz példát láttam erre a környezetemben, de azt is el kell ismernem, hogy bizony jól működőt is, tehát nem lehetetlen.

A gyerekek csodálatosak és nálunk felnőtteknél sokkal, de sokkal jobban alkalmazkodnak a változásokhoz, ha azok nem kegyetlenek, agresszívek és nem derült égből villámcsapás jellegűek (de egyébként még ahhoz is...)

Nálunk egy nyugodt, normális válás zajlott és én azzal tudtam segíteni mindannyiunknak a felépülésben, a korrekt apa-gyerek, anya-gyerek kapcsolat kialakításában és a volt férjemmel is egy tiszteletteljes, normális kommunikáció megtartásában, hogy nem szégyeltem elmenni pszichológushoz tanácsot kérni, hogy mit tanácsol, ezt hogyan menedzseljük, hogyan tálaljuk stb.

Nincs erre általános szabály, jó recept, hiszen minden gyerek más-más személyiségű, de szerintem általánosságban igaz az, hogy először nektek, felnőtteknek kellé leülni megbeszélni, leegyeztetni a dolgokat, akár a legapróbb részletekig (válás, körülményei, láthatás, vagyonmegosztás stb.)- ebbe nem szabad bevonni a gyereket!

Amikor megszületett a végleges döntés, akkor utoljára együtt, egy frontot alkotva, nagyon nyugodtan elmondani a gyerekeknek az ő szintjükön azt, hogy bár apa és anya már nem tudnak működni együtt, mint férfi és nő, de szülőnek mindkettőtökre számíthatnak.

Ezt követően a kicsiknek konkrétan el kell mondani, hogy pl. apa minden szerdán visz benneteket oviba, vagy vasárnaponként együtt lesztek stb.

Az elején érdekes lassan leválni, akár napi rendszerességgel is látogatni őket és kb. 3-4 hónap alatt beállni a későbbi rendre.

A gyerekek számára a személyed állandósága és a közös élmények fontosak, a korai éveket leszámítva már nem a fizikai 0-24 órás jelenlét.

Fontos lenne tudatosítani bennünk (és ezt sem egyszer, hanem folyamatosan), hogy a válás nem egy ördögtől való, bűnös, rossz dolog, hanem néha így alakul az élet, de nem miattuk váltok, őket ugyanúgy szeretitek.

Nem könnyű, de ha te is úgy kötöttél anno házasságot, hogy a feleséged számodra egy értékes, tiszteletre és szeretetreméltó nő volt, akkor nyikván hasonló a mentalitásotok, az alap értékrendetek és nem Mónika-show színvonalon kell válni.

Minden jót neked és ne temesd magad 40 évesen férfiként sem.

Mi egyébként a konkrét probléma? mi az az elviselhetetlen/kibírhatatlan dolog?

Férfiként tökéletesen megértelek, én is átestem ezen a helyzeten, de végül válás lett belőle(3 évig húzódott).

A nők véleményét jelen esetben nem tartom relevánsnak, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ha válásra kerül a sor, akkor kizárólagosan náluk helyezik el a gyerekeket. Ha nem tudtok előre megállapodni a részletekben, akkor borítékolható, hogy gyerekeidet 2 hetente fogod látni, mert a nők többségénél előjön a sértettség, nem akarnak napi szinten érintkezni az exükkel.

Hozzáteszem, hogy teljesen mindegy miben állapodtok meg szóban, mert a tárgyaláson is bármikor megváltoztathatja a véleményét, ahogy esetemben is tette.

A másik kérdés az anyagiak (ne is álmodj róla, hogy nem fog lehúzni a drága Exed és a dicső ügyvédek még teszik is alá a szőnyeget hogy "ami jár az jár"), ha fel kell dobni a közös lakást és költözni kell,akkor a gyerek elveszítheti addigi szobáját, nem járhat a kedvenc edzéseire, új iskolát kell keresni,ez senkinek sem használ.

Anno évekig halogattam a válást, így utólag hiba volt, sokkal jobban megviselt engem és szerintem a gyerekeket is.

"12" reagálva

Javasolom, hogy nézzél utána annak, hogy a válások több mint 80% az anya kapja a kizárólagos gyerekfelügyeletet, Ami MO-n folyik arra nincs máshol példa, az EU-ban nem döntenek egyik fél javára sem ha ragaszkodnak a gyerekhez, elrendelik a megosztott gyerekfelügyeletet és kötelezik a feleket hogy állapodjanak meg.

Itthon olyan ritka a megosztott felügyelet mint a fehér holló, mert ilyenkor nem kapsz GYT, és a nők jó része erről nem mond le, mert szüksége van rá.

mondjuk - ha már d*gtad azt a házisárkányt - húzhattál volna gumit.

mert nagyon nem igaz, hogy csak a nőkön múlik, legyen-e gyerek.

utolsó előtti válaszoló vagyok (40N) és az utolsó elvált férfi általánosító kommentjére reagálnék, amibők süt az elégedetlenség, gyűkölet.

Kérdező: a jelenlegi feleséged, választásod és ha úgy döntesz, hogy válsz, akkor a exed is mindig fémjelez téged, a kapcsolati intelligenciádat.

Igen, ezt sokan el szokták felejteni.

Egyszerűen nem igaz, hogy a nő lehúzzák a volt férjüket (nyilván vannak megélhetési gyerekgyártók meg egy bugyival házasodók, de azért nem ez az általános, sőt!), ez nem amerika meg a krimik.

Az új ptk hatálya alatt már szinte mindent lehet, amiben a két fél megegyezik és egyikük érdekeit sem sérti nyilvánvalóan.

Akit tényleg "lehúznak" anyagilag, az vajon miért bólint erre rá? A polgári jog nem kényszer... de ehhez is kell némi belátási képesség és az, hogy valakinek rosszul sült el a párválasztása (ami teljes egészében az ő kockázata, nem a gáz bíróságé, a pénzéhes ügyvédeké meg ki tudja még kié, csak nem az övé ugye..), akkor ott felmerül vagy fel kéne merülnie az egyéni felelősségnek is.

Nem kell 2 heti apukának lenned, ez a te döntésed lesz.

Ha mormális, korrekt viszonyban tudsz maradni a volt feleségeddel, akkor hidd el, hogy hatalmas segítség lesz számára is, ha tevékenyen részt veszel a gyermekeid nevelésében, a napi praktikus dolgokban (hozni-vinni őket suliba, edzésre, esetleg így beiskolázás táján nem a gyerektartáson filléreskedni, hanem fogni a srácokat és elmenni venni egy szatyor füzetet, iskolai ruházatot stb.)

hidd el, hogy sokan válnak el tisztességben, békében, méltó körülmények között, csak azok nem itt fröcsögnek.

A volt férjem bécsben él, mégis le tudja küzdeni a kb. 253 km-es, nagyjából 2 órás távolságot és még neki is megy, hogy ne csak kétheti meg havi apuka legyen.

Ehhez nyilván kellek én is: múlt héten éppen én pattantam autóba és vittem ki hozzá a gyereket, hogy együtt nyaraljanak még egy utolsót a suli előtt- pedig ez sincs leírva a végzésben :)

Kell egy adag jóhiszeműség, nagylelkűség, elegancia a váláshoz is, ahogyan anno a párkapcsolathoz is kellett (volna). Sokan ebben sem erősek, de ez nem jelenti azt, hogy neked ezt az utat kellene követned.

Van választásod.

Mindig és mindenben.

El tudod dönteni, hogy olyan megkeseredett, a rendszert és minden nőt szidó elvált férfi akarsz lenni, mint itt jópáran vagy olyan elvált szülő, aki igenis tesz a gyermekéért.

...és még mielőtt jön rám is a fröcsögő komment: nem húztam le a volt férjem anyagilag, mert jó körülmények között élek. A jelképes (20 eFt alatti!) gyermektartást megtakarítási számlára utaltatom, ami a gyerek nevén van és 16 éves koráig hozzá sem férek.

Hálás vagyok azért, hogy a volt férjem is úgy gondolkodik mint én és nem kezd el strigulákat vezetni, hogy kinek mennyibe kerül odautazni a gyerekhez (vagy nekem kivinni, ha úgy alakul a munkánk), hanem inkább élményt, közösen töltött napokat, heteket ad neki, olyan tárgyakat, amiket hozzá tud kötni (pl. egy kosárlabdát, amit mindig együtt használnak, vagy amikor beszéltünk és mondtam, hogy új biciklit szeretne a gyerek, akkor kérte, hogy hagy szerezze be ő stb.)

Normális, intelligens felnőttek a GYEREK ÉRDEKÉBEN tudnak válás után is normálisak és korrektek maradni.

Akik nem, azok megkockáztatom, hogy előtte sem voltak azok... lehet megsértődni :)

12 és 17 válaszoló vagyok.

Igen, az egyik kommentelőnek igaza van abban, hogy döntő többségében az anya neveli a gyerekeket, csak éppen nincs feltétlenül ok-okozati összefüggés a neme és a döntés között.

Arra nekem pl. nincs statisztikám, amikor az apa nem is akarja a dolgot és a nő kerül kényszerhelyzetbe (lássuk be, rengeteg ilyen is van, ez is sajnos társadalmi minta nálunk).

Van polgári peres bíró az ismeretségi körömben, természetesen ez sem reprezentatív.

Sok esetben fel sem merül, hogy az apa nevelje a gyerekeket.

Minden válás egyedi és nem gondolom azt, hogy a kérdezőt előbbre vinné a döntésben az, ha itt valaki általánosítgat meg a negatívumokat emeli ki ilyen "úgyse tudsz semmit tenni" jelleggel, mert ez nagyon nem így van.

Az pedig, hogy más házasságokban nem született pl. arról döntés, hogy közösen, osztott felügyelettel nevelnek gyerekeket, nem jelenti azt, hogy a kérdező és a felesége is erre automatikusan alkalmatlan lenne.

Nem kell egy kalap alá húzni mindent akkor sem, ha valakiben a válás után is munkál a sértettség.

Igenis van házasság nélkül is megfelelő szülői szerep meg házasságon belül is érzelmi elhanyagolás is.

Az, hogy más szülők nem bírnak egymással megférni, betartanak egymásnak vagy egymás ellen uszítgatják a közös gyereket, filléreskednek, vitáznak, zaklatják a másikat- ez az ő szegénységi bizonyítványuk.

Kérdező: ne ezzel foglalkozz.

Nos kérdező, de bizony a te döntésed is volt a két gyerek.Az lehet, hogy a születésük nem a tiéd volt, de a létrejöttükben 50% szereped volt.Aki nem akar gyereket, főleg egy olyan nőtől, akit nem igazán szeret, az bizony védekezik.Nem a másikra bízza, vagy nem fekszik le vele.Kár csak a feleséged okolni, te is hibás vagy.

Az meg, hogy fenyeget és ezt te beveszed, az meg a gyávaságodat mutatja.

Tudod, ha annyira szar lenne neked, akkor nem itt kérdezgetnél, hanem már régen elváltál volna a francba.

42/N