Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jól gondolom hogy el kellene válnom vagy túlreagálom a helyzetet?
A férjemmel tegnap összevesztünk azon, hogy ismételten megkérdezte ugyanazt, amit tegnap, tegnapelőtt meg azelőtt is elmagyaráztam neki. Felhúztam magam, mert állítólag ő odafigyel és segíteni szeretne, holott az, hogy 5x kell ugyanazt elmondanon és nem jegyzi meg, nem erre utal. Ráadásul ha eldöntök valamit (ami az én személyes ügyem és rá nem vonatkozik), egyfolytában megkérdőjelezi a döntéseimet ahelyett hogy mellettem állna.
Ez a hozzáállása az elmúlt fél-egy évben odáig vezetett, hogy eltávolodtam tőle és egyre kevéssé kívánom a közelségét - mivel úgy érzem nem ért meg, nem hallgat meg, és nem tud a legapróbb dolgokban sem támogatni.
Ahányszor megpróbálok vele erről beszélni felhúzta magàt, mert személyes kritikának érzi. Miután kitombolta magát általában könyörög nekem, hogy szüksége van rám, segítsek neki.
De én nem tudok. Én magam vagyok az, akit az ő viselkedése bánt és sért. Nem érzem fairnek, hogy én minden alkalommal emelkedjek felül a fájdalmamon és segítsek neki, támogassam őt, amikor ezt sosem kapom vissza. Gyengének érzem magam, és még ő követel tőlem.
Tegnap ennek tetejében megvádolt, hogy megcsalom - holott mindig tudja hol vagyok, sosem kések, mindig hívom és nem járok el, mert kevés jó barátom van, magamnak való vagyok. Ellenben ő szívesen eljár és sosem tudom mikor jön haza.
Hogy miért nem vagyunk egymáshoz közel, egyértelmű: taszít a viselkedése, a fent leírt okokból. Mivel ő ezt nem tudja elfogadni, azzal vádol hogy hűtenségből távolodom tőle.
Úgy érzem ez az utolsó csepp a pohárban. Túlreagálom?!
Nem értem, hogy akkor is ilyen volt, mikor megházasodtatok, vagy csak egy ideje ilyen?
Ha kezdetektől ilyen, akkor nem jogos, hogy most válsz ezek miatt, de ha nem bírod, akkor tök mindegy, hogy ki mit mond vagy ír neked.
Arra azért számíts, hogy ha most beadod a válást, senki le nem mossa rólad, hogy nem csalod meg tényleg.
Köszönöm. Remélem mások is írnak még, annál jobban átlátom a dolgot.
5 éve vagyunk házasok, korábban nem volt ilyen, sőt :) de mostanában már a legkissebb apróságokban sem áll mellettem...
Utolsó, ezt normális hangnemben is megfogalmazhattad volna. Szerintem én nem írtam semmi sértőt és nen is érdemeltem ki a rossz modorodat.
De éppen erről van szó, hogy szólok neki. Ahogy a kérdésben írtam. Megosztom vele a bajom, tervem, elhatározásom. A fenti esetben ezt az elmúlt 3 napban 3x is megtettem. Ő mégis vagy elfelejti vagy ignorálja a saját döntésem és az ő véleményét akarja rámkényszeríteni. Olyan tanácsokkal lát el, amiről tudja hogy próbáltam már és nem vált be. De ezt is vagy elfelejti, vagy nem érdekli és csak ismételgeti önmagát ami felettébb bosszantó.
A viselkedésem olyan, hogy ritkán húzom fel magam. Nem vagyok hisztis, ha bajom van tárgyilagosan közlöm.
Ellenben a férjem pont olyan lett az utóbbi időben mint amilyennek te a nőket állítod be. Ha szembesítem egy problémával megsértődik és hisztizik. Ha megkérem valamire abszolút normális hangnemben és úgy hogy " ma este légyszi rakj rendet a konyhában" akkor azt is cseszegetésnek érzi és letámad hogy én mit osztom be az ő idejét. Rettenetes, mert a világ legapróbb dolgait sem tudom vele megbeszélni.
Ami még rosszabb az az, hogy normál kérdésekre támadóan ugat. Mindig felhoz valamit, aminek a szituációhoz semmi köze csakhogy bebizonyítsa én milyen "szar vagyok".
A megcsalásos komment is ilyen támadás volt. Ő megsértődött azon hogy megmondtam hogy ezt már 3x elmagyaráztam és nem képes megérteni, erre előhozakodott egy ilyen irreális baromsággal hogy én érezzem magam szarnak.
Mennyi idősek vagytok?
Gyereketek van?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!