fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Hogyan ne haragudjak a gyereke...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan ne haragudjak a gyerekem apjára? Mikor fog végre teljesen elmúlni a cserbenhagyottság felett érzet fájdalmam?

Figyelt kérdés
Van egy hat éves lányunk. Már a születése előtt elköltöztem az exemtől. Egy ideig még heti többször is találkoztunk, de a kapcsolatunk másfél év múlva végleg véget ért. Olyannyira, hogy többé beszélni sem beszéltünk egymással, csak ha nagyon-nagyon muszáj volt. A havi 1-2 láthatást az anyján keresztül szerveztük, gyerektartás helyett pedig kaptam egy fél lakást (a másik fele eleve az enyém volt). Szinte sose ért rá találkozni a lányával. Nem érdekelte soha, hogy hogy vagyunk. Ünnepekre hozta a drága ajándékot, játszott egy órát a gyerekkel, eljátszotta a szuperaput, aztán egy hónapig megint nem láttuk. Totál magamra maradtam minden gonddal, de úgy érzem, 200%-osan helytálltam. A lányunk okos, kreatív, jól nevelt, nyitott, fegyelmezett, empatikus, és legfőképp boldog gyerek. Tele van élményekkel a gyerekkora, lovagol, síel, falat mászik, sok barátja van, és rengeteg közös programot csinálunk. Direkt nem vállaltam 8 órás munkát, csak 6 órásat. Így is megélek, bár azért nem könnyű az extrákat megadni. Imádom őt, ő az életem, de azért nehéz egyedül. Nehéz, hogy nincs kivel megosztani a kétségeimet, döntéseimet, feladataimat, legyen szó iskolaválasztásról, lakásfelújításról, 6-800 km autóútról, éjszakai rémálmokról, anyagi gondokról, betegápolásról, kórházban töltött napokról, stb. Az apjának fogalma sincs a mindennapjainkról, pl. hogy a lányunk mi volt most farsangon, mit szeretne szülinapjára kapni, miben ügyetlen, vagy épp mihez van jó érzéke, mit mondanak róla a pedagógusok, ki az óvodai szerelme, melyik a kedvenc meséje, milyen érmeket szerzett, milyen versenyeken, mitől fél esténként, vagy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Havonta egyszer, max. kétszer jópofizik a lányával 1-2 órát, és akkor azt hiszi, hogy ő az gyerek atyaúristene, mert a lányunk rajong érte. Közben meg totálisan magamra vagyok hagyva a szülőszereppel. Már belerázódtam, nem zavart, a harag is elpárolgott, és azt hittem, feldolgoztam a dolgot. De most valamelyik nap egyszer csak felhívott, hogy szeretne a lányunkkal tölteni egy napot, és elkezdte sorolni, mennyi minden jó programot talált ki kettejüknek. Természetesen részemről semmi akadálya, de valamiért előtört belőlem minden harag, fájdalom és csalódottság megint. Örülök neki, hogy a jó a kapcsolata a gyerekünkkel, és támogatni fogom természetesen a találkozóikat, de annyira bosszant, ahogy magáraölti ezt a szuperapu szerepet, és a lányunk imádatában fürödve tetszeleg benne. Hát pukkadjon meg! Egy percig sem volt igazi szülő! Tök egyedül vittem mindent a hátamon! És nekem volt rohadt nehéz éveken át! Haragszom rá, nagyon haragszom rá, és ki vagyok éhezve egy kis elismerésre, egy kis vállveregetésre, vagy (merjünk nagyot álmodni) egy bocsánatkérésre. Nem a válásunk miatt, hiszen az rendben van, az nem fáj, hogy elváltunk. Az fáj, hogy válás után ennyire ignorálta a gyereknevelést, hogy ennyire magamra hagyott minden feladattal, pedig külön élő szülőként is lehetett volna normálisan együttműködni! Bárcsak rájönne egy napon, hogy milyen volt ez az elmúlt 5-6 év! De sosem fog, mert ha lesz is még gyereke, őt az új feleségével együtt fogja nevelni, és már a lelki szemeim előtt látom, ahogy azt gondolja majd: "jah, hát ennyi a gyereknevelés? Ez igazán nem nagy cucc, nem tudom, mit fájlal annyira az exem." Annyira haragszom rá, és annyira utálok haragudni rá! Szeretném ezt elengedni, szeretnék megbékélni, de egyszerűen nem megy! Természetesen a haragomból egy fikarcnyit sem érzékel. Normális, jó kedvű, együttműködő fél vagyok, hiszen nekem a lányom a legfontosabb. De nagyon nehéz ezt a sok keserűséget hordozni. Szeretném már letenni. Segítsetek!
2015. febr. 18. 21:59
1 2 ❯
 1/19 A kérdező kommentje:
Egy 't' kimaradt a kérdésből: érzett.
2015. febr. 18. 22:00
 2/19 anonim ***** válasza:
53%

Szerintem haragudj rá nyugodtan, megérdemli. Persze ez nyilván csak neked rossz, de ettől még nehéz harcolni a jogos érzelmekkel.

Az, amiket leírtál, engem nagyon megérintett, sose gondoltam bele, hogy ezt jelenti egyedülálló szülőnek lenni. Szerintem ő sem, úgyhogy talán a legjobb megoldás, ha ezt az egészet neki is leírod, szembesüljön vele végre, mit jelent számodra ez az egész.

Ha bocsánatot is kér, attól még nem biztos hogy könnyebb lesz neked, de ha meg sem próbálod tisztázni vele az érzéseidet, úgy tuti a vesztett ügy.

Szívből drukkolok, hogy sikerüljön őt magatok felé fordítani (már ami a valódi apaszerepet illeti).

2015. febr. 18. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:
80%

Most még ő a szuperapu, de felnő majd a lányod, és látni fogja mindazt, amit most leírtál. Tisztában lesz azzal, hogy az apja könnyen volt havi pár alkalommal szuperapu, és azzal is tisztában lesz, hogy te egyedül álltál helyt a gyereknevelésben.

Majd akkor a lányodtól fogod megkapni azt az elismerést és vállveregetést, amire most vágysz.

2015. febr. 18. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 anonim ***** válasza:
59%
Az igazi felnottek megtanuljak vallalni a felelosseget es nokent azt kell mondjam neked, hogy ebben a helyzetben ez a legfontosabb. A szakitasotokkor te terhesen elkoltoztel a gyerekkel, onallo ambiciokkal, gondolom dacosan. Ez a ferfi igy hogy erezhetne maximalisan sajatjanak a gyermeket, ha te mar ekkor megvontad tole ezt a lehetoseget? A valaszom nem banto akar lenni, csak ebreszto. Nagyon sok elvalt apuka van , aki szo szerint fel tartani a kapcsolatot a lanyaval, hiszem a nokben van egyfajta kisajatitasi hajlam, ami nem kimondott, hanem erzett. A harag a szegeny lelkuek fegyvere, en azt ajanlom, nyugtasd meg ot, biztasd. Tudasd vele, hogy a gyerek vagyik az egyutt toltott idore es szereti Ot, akarmi is volt. Meseld el, mennyit emlegeti, rajzoljatok egyutt neki, kuldj rola fotokat a gyermek neveben. Egy jo kapcsolat let emberen mulik, de amig a gyermeked nincs napi kontaktusban az edesapjaval, te vagy az a bizonyos masik fel, aki eddig akaratlanul is ignoralta az edesapa kozeledeset. Sok sikert kivanok.
2015. febr. 18. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 anonim ***** válasza:
97%

Szia.

Valamennyire átérzem a helyzetet, bár nekem még csak két éves a kicsi, de én is totálisan egyedül vagyok vele hagyva. Amikor meg az apja vele van nagyritkán, akkor eljátssza a szuperapát, beviszi a munkahelyére mutogatni, meg játssza az eszét, hogy milyen szuper apa-fia kapcsolatuk van. De fogalma sincs, hogy pl. 2 hete, amikor influenzás volt, és másfél hétig szinte egy percet sem aludtam, mert éjjel is 40 fokos láza volt, és gubbasztottam az ágyánál, és fogtam a kis tetsét a hidegrázások alatt...erről fogalma sincs, ahogysok másról sem, amiket leírtál. Engem is nagyon megérintett a személyes kapcsolódás miatt is, amit írtál.


A leírásod alapján szerintem neked alapvetően egy társra lenne szükséged. Valakire, aki szeret, aki becsül, aki tisztában van azzal, hogy hogy élsz, mit csinálsz, aki elismer, ha arról van szó, akinek kiöntheted a lelked, stb. Én ezt vettem ki a szavaidból, hogy lleginkább erre vágysz, és mivel el nincs, ezt vetíted ki a volt férjedre!

Próbálj meg kijárni, ismerkedni, másférfiakkal is lenni kicsit. ÉLd a saját életed is, ne csak a lányodét, bár tudom, hogy nehéz!


Sok erőt, kitartást és boldog életet kívánok Neked!

2015. febr. 18. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/19 anonim ***** válasza:
39%
És ezt próbáltad már elmondani neki kultúráltan? Vagy azt várod, hogy gondolatolvasó legyen?
2015. febr. 18. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 anonim ***** válasza:
45%
Én is egyedülálló anyuka vagyok, azzal a különbséggel, hogy "apuka" egyáltalán nem érdeklődik a Gyerek iránt. Még mielőtt bárki védeni kezdené, tervezett gyerek volt, mindketten nagyon akartuk, de apuka meggondolta magát. Én is haragszom, és még jobban haragudtam. De most már úgy vagyok vele, hogy szarok egy ilyen senkiházi fejére, annyit nem érdemel, hogy eszembe jusson. Lehet, hogy én vagyok az, aki éjnek évadján felkel a gyerekhez, mert sír, de tudod mit? Ez engem igenis boldoggá tesz. Mert szeretem a gyerekem, és mindenre képes vagyok érte, és olyan erőt ad a szeretete, mint semmi más. Nem várok vállonveregetést, nem emiatt csinálom, hanem azért mert nagyon-nagyon szeretem a gyerkőcöm. És tudom, hogy a világ legeslegszegényebb embere ennek a gyereknek a semmirekellő apja. Mert minden egyed perccel, amit nem tölt a gyerekével, ő szegényebbé válik. Hogy ezzel tisztában van-e vagy sem, azt nem tudom, de azt igen, hogy minden normális ember tudja, hogy a világ legnagyobb barma. És ez nekem elég elégtétel. Tetszeleg a szuperapa szerepben? Hát tetszelegjen, mert ez tényleg csak egy szerep, amit csak megjátszik és nem őszinte. A gyerekek meg nem hülyék. Neked van gyereked, a szuperapunak meg csak "mintha gyereke" van. Te mindig számíthatsz majd a lányodra. Az apja tuti nem. És ez így is lesz jól.
2015. febr. 18. 22:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 anonim ***** válasza:
66%

" A szakitasotokkor te terhesen elkoltoztel a gyerekkel, onallo ambiciokkal, gondolom dacosan. Ez a ferfi igy hogy erezhetne maximalisan sajatjanak a gyermeket, ha te mar ekkor megvontad tole ezt a lehetoseget?"-írja a 4-es számú válaszoló, de vajon milyen alapon? Honnan veszi, hogy a Kérdező "dacosan" költözött el a gyermeke apjától? Azt miért nem feltételezi, hogy az apa - a társ - viselkedése váltotta ki a szakításhoz vezető reakciót? És az, - ami szintén a válaszoló feltételezése, - hogy "önálló ambíciókkal" költözött (volna) el, mennyiben lehet elmarasztalás, rosszallás: ha így is volt, (de minek alapján állítja a 4-es?) nem természetes talán, hogy egy fiatal nőnek, aki kitűnő stílusban, választékosan ír, feltehetően tehát értelmiségi, önálló ambíciói legyenek?! Az lenne as baj, ha nem volnának...


Kedves Kérdező: nagyon is érthető a neheztelésed, hiszen volt férjed azt az utat járja, amelyet az elvált apák túlnyomó része: a saját kényelmi szempontjai szerint, a gyerek életébe időről-időre "belevilágító" üstökösként vesz csak részt a kislány nevelésében. Igazi kapcsolata nincs vele, mert az sokkal intenzívebb jelenlétet és energiaráfordítást igényelne; érdemi segítséget, partnerséget te sem várhatsz tőle..olyan ő, elsősorban a gyereke számára, mint egy vendégszereplő sztár, aki a lánya imádata által learatja a - szerinte - jól megérdemelt sikert. Ez édeskevés: az igazi szülő te vagy, te, aki minden érzelmi és gyakorlati feladatot vállalsz. Külön elismerés illet azért, mert együttműködő vagy és nagy az önfegyelmed: nem érezteted a neheztelést - a gyerek érdekében.


Én is azt mondom: találj magadhoz méltó, érzékeny, empatikus társat, aki erőt ad mindezekhez és szeretettel fogadja el a kislányodat is. Legyetek új család - amolyan..igazi. Sok-sok szerencsét hozzá.

2015. febr. 18. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 anonim ***** válasza:

Az 5-ös válaszolóval maximálisan egyetértek...miközben olvastam a történetet,nekem is ez rajzolódott ki a kérdezőről.

Plusz még 1 valami,PICIT úgy érzem,mintha még érezne a kérdező az exe iránt.

TALÁN,ha az ex úgy akarná...újraindulhatna a kapcsolat is...nem a kérdezőn múlik.

2015. febr. 18. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 anonim ***** válasza:
35%

Sosem fog elmúlni.

Az egyetlen amit tehetsz, hogy ezt a gyerekkel nem érzékelteted, és a családodnak sem engeded, hogy szidja az "apá"-t. Hagy alakítsa ki a saját véleményét a saját tapasztalatai alapján.

Azon ne rágódj, milyen lesz az új családjával...itt sem Ti (Te és a lányod) tehet arról, hogy szar emberként viselkedik...saját magáról állít ki bizonyítványt...mással sem lesz jobb...örülj neki ha más púpja lesz:)

2015. febr. 18. 23:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »
Felnőtt párkapcsolatok - Válás kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!