Tisztességtelen egy férfinak elvalni ha a feleségével két éve nem élnek szexuális életet?

Mi ezért váltunk el. Jelzem, én vagyok a nő és nekem nem volt kedvem a szülések után a szexhez. Nem csak hogy kedvem nem volt, de undorodtam az egésztől és még a beszédtémát is kerültem. Ma sem tudom, miért volt ez. Talán a hormonok, bár elég sokáig tartott.

Megértem, hogy elváltunk, az exemnek joga volt más élethez. Persze ezt a váláskor nagyon nehéz volt belátni, mert amúgy minden szinten működött a kapcsolatunk és volt két gyerekünk.

Az érdekesség az, hogy a válás után két évvel összejöttem valakivel, akivel igencsak élvezem a szexet, azóta is együtt élünk. Ennek már három éve.

Terhességnél megváltoznak a hormonok. Sok nő ilyenkor csak a pocakjában lévő magzatra koncentrál és képtelen szeretkezni, legalábbis vággyal és teljes szívvel képtelen. Előtérbe lép benne az anya. Bármit tesz, ez akkor is így lesz. Egyáltalán nem azt mondom, hogy mindenkinél így van, de sok nő átéli ezt.

A szülés után nagyon nehéz visszazökkenni az előző ritmusba, nem is lesz minden olyan, ahogy előtte volt. Ha a férj nem tud segíteni és örökmozgó a kicsi, vagy állandóan éjszakázni kell vele, akkor nagyon le tudja strapálni az anyát és nem marad energiája, vágya a szexre. Még hát azt is meg kell szokni, hogy a kicsi bármikor felébredhet, bezavarhat.

Türelem is idő kell az átállásra és egyáltalán nem biztos, hogy a másik nővel nem járna hasonló cipőben a férfi.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a végtelenségig kell tolerálni.

#5: szerintem meg pont fordítva van!

A szex működhet szerelem nélkül, de hosszú távon a szerelem nem működik szex nélkül!

Egy hosszú távon működő kapcsolatban bizonyos dolgokban kompromisszumot kell kötni, és időnként lemondásokkal jár... de a szex az egy alapvető biológiai igény, egyes nézőpontból a szerelem beteljesülése.

És ha erről az egyik félnek minden ok nélkül hosszú távon le kell mondania, az tisztességes vele szemben!

Maximálisan megértem azokat a férfiakat, akik emiatt válnak el, valamint azokat is, akik bármi miatt ezt nem lépik meg, ellenben máshol keresik azt, amit otthon nem kapnak meg!

Kérdező: miért számít az, hogy mások ezt mennyire ítélik el? Itt csak az számít, TE le tudod-e, le akarod-e élni így az életed? Ha nem, ne maradj csak azért, hogy megfelelj mások elvárásainak!

Persze más, ha egészségügyi problémák miatt nem lehet, vagy egy stresszhelyzet (nekem a szüleim halála után hetekig eszembe sem jutott a szex gondolata sem), vagy bármi, ami okot ad rá... akkor lehet várni, lehet lépni, segítséget keresni (pszichológus). De ha csak "nincs kedve", és megoldást sem talál a pár, akkor teljesen felesleges együtt maradni!

"Ha a férj nem tud segíteni és örökmozgó a kicsi, vagy állandóan éjszakázni kell vele, akkor nagyon le tudja strapálni az anyát és nem marad energiája, vágya a szexre. Még hát azt is meg kell szokni, hogy a kicsi bármikor felébredhet, bezavarhat. "

Ez igaz. Viszont ebben az esetben van ok, ami megbeszélhető, és van megoldás is ----> apuka próbál többet besegíteni.

Viszont a kérdező esetében a nőnek csak nincs kedve a szexhez. Teljesen átlényegült anyává, és megszűnt nőnek lenni. Esetleg ezt lehetne belőle valahogy újra előhozni. Elmenni egy hétvégére, megkérve valakit, vigyázzon addig a gyerekre! Vagy csak egy kényeztető nap, otthon kettesben, mialatt más vigyáz a gyerekre.

Egyáltalán nem tisztességtelen vagy elítélendő. Sőt ez az egyetlen tisztességes megoldás.

Egy év elég sok idő, ennyi idő alatt már biztosan rendeződtek a hormonok, nem lehet arra fogni. Ha pedig érdekelné a feleségedet, hogy mi lesz veletek, a házasságotokkal, akkor foglalkozna a problémával és próbálna valamilyen megoldást találni, vagy legalább őt is érdekelné, hogy mitől lehet ez az állapot.