Válás lesz a vége?

Először is leszögezném mielőtt bárki nekem jönne nem vagyok férfigyűlölő feminista anyatigris mert mi nők sem vagyunk szentek. Megvan a véleményem a nőtársaim egy részéről is de én inkább a tettek és az ismert tények alapján ítélek.

A párodról eddig ez jött le:

- Problémázik ezerrel de nem lehet vele megbeszélni semmit

- Duzzog, mártírkodik, kocsmázik, hallgat

- Össze-vissza szövegel és rád veri a saját rosszul sikerült döntéseit: nem engedte, hogy lelépj a munkahelyedről aztán jól a képedbe vágta, hogy ha akkor leszámolsz most, milyen jó lenne...mintha nem épp ő ellenezte volna...melletted állt az abortusz alatt most mégis rád kiabálja...ez r..hadtul nem fair.

- Azt mondja: nem tudja szeret-e még, inkább felcsinál valaki mást. /ez a legszebb, amivel egy férj kedveskedhet a párjának/

- A gyerekeid mostanában inkább félnek tőle

- magasról tesz rá, hogy te eddig is benne voltál a próbálkozásban és arra is, hogy beteg vagy.

És most gondolkodjunk el azon mi, mit szólnánk ha a társunk így bánna velünk.

Mielőtt még ismét leírná valaki, hogy mennyire hálásnak kéne lenned, hogy így elfogadott. Mintha nem egy saját döntés lenne hanem valami kegy.

Gondolom a kapcsolat előtt is megvoltál a gyerekeiddel egyedül nem az utcáról fogadott be. Nem vagy értéktelenebb, mint egy gyermektelen ember.

Meddig kell hálásnak és önzetlennek lenni, meddig kell tűrni valakinek csak mert gyerekestül fogadták el?/kiindulva néhány kommentből/

Ez feljogosítja arra, hogy alázzon, gyalázzon, a lelkedbe taposson? Ezért most mindent megengedhet magának? Nincs határ? Hol a tisztelet, ami egy kapcsolat egyik sarkköve?

És egyáltalán: ezek után mennyire számíthatnál rá?

Egy ember nem attól lesz jó, hogy gyerekkel együtt is belemegy egy kapcsolatba - habár mindenképp jó pont - de ez csak azután dönthető el, hogy hogyan kezeli a helyzetet. A párod eddig jól szerepelt de most megismerhetted a másik oldalát is.

Sőt én úgy érzem eddig is voltak apró, intő jelek, amik mellett elmentél és nem vetted észre. Pl. amikor kirohant a munkahely váltás miatt. Egy igazi társ meghallgat, támogat, megbeszél. Ő eldöntötte, hogy nem mert neki így volt jó! Te meg ráhagytad!

Először is gondold végig, hogy tényleg akarsz-e gyereket szülni ilyen háttérrel? Mert lehet, hogy egy kissé felvidulna valami változna de most már tudod, hogy a férjed erre is képes és ez a törés mindig ott lesz a kapcsolatban. Aki igazán szereti, tiszteli a párját az nem így viselkedik akkor sem ha nincs valami nagy probléma megoldó képessége.

Biztos vannak jó tulajdonságai nyilván nem ő a patás ördög de, ahogy most viselkedik az mindennek nevezhető csak nem korrektnek és kulturáltnak de felnőttnek és érettnek meg pláne.

Barátnőm a gyerekével szintén gyerekes pasihoz ment férjhez. Remekül megvannak szeretik, elfogadják egymás gyerekeit. Szerettek volna közöset is. Évekig kínlódtak nem jött össze csak sok évre rá. A férje mégis normálisan végig asszisztálta a dolgot és habár sokszor elkeseredtek sosem engedett meg magának ilyen stílust pedig náluk is a barátnőm eü. problémája miatt volt a gubanc.

Azt hiszem ez intelligencia és kulturáltság és érettség kérdése.

Emberek vagyunk jó és rossz tulajdonságokkal. A férjedből most ez jött ki, így reagálta le a dolgot és neked el kell döntened, hogy ez belefér-e a normális emberről, normális kapcsolatról alkotott képedbe.

Te ismered a férjed. Te tudod mennyire képes változni. Sok mindent mond az ember dühből, elkeseredésből. Habár, amit te kaptál az elég durva.

El kell döntened mit akarsz menteni? Magad vagy a kapcsolatot?

Nem érdemes évekig együtt úszni a problémával ha annyira nem tudtok közös nevezőre jutni.

Érdemes lenne őt is megvizsgáltatni elbeszélgetni egy orvossal, mi a probléma, megoldható-e, lehet-e még gyerek?

Ha ezt nem tudjátok meglépni akkor nem kell egymás idejét rabolni.

Persze három gyerekkel nem lehet ugrálni de ha a házasság előtt is el tudtad magatokat tartani és van mire-kire támaszkodni én nem szívnék tovább.

Viszont ha úgy érzed, hogy ez a kapcsolat menthető vagy legalábbis úgy döntesz, hogy megmented akkor én egy valamit tudnék ajánlani talán hülyeség de meg lehet próbálni.

Ülj le és írj neki egy levelet.

A beszélgetés sokszor nem megy, nem úgy alakul, közbevág, vita lesz, elsüketeltek egymás mellett, stb...egy levelet nyugodtan meg tudsz írni, összeszeded a gondolataidat, leírod neki, ami fáj...hogy szeretted, talán még most is és a gyerekeid is...és fáj, hogy ilyen veled mert nem rajtad múlna de ha egyszer beteg vagy...írd le az ötleteidet, a közös orvosi vizsgálatot,stb. tök mindegy írd le, ami kijön nyomd a kezébe egy nyugodt pillanatában, hagyd magára, menj el valahová hadd eméssze aztán meglátod, mit reagál rá.

Bocs, hogy hosszú lett.

09:05

"Bevallalt titeket...de attol meg nehogy mar istenitsuk"

"nem egy ferfi ismerosom 2-3-4 gyerekes not vesz el. Nem egy nagy dolog ez a mai vilagban."

Nem nagy dolog??

A mai CSÓRÓ VILÁGBAN feleségül venni és ELTARTANI egy komplett családot???!

Te is más f@rkával vered a csalánt!

(Talán mert neked nincs is.)

Igen beteg vagy!

Bár nem írtad, de gyanús hogy a végső lökést a válásodhoz a jelenlegi párod adta (?)

Hagyjuk ezt a "ki vállalt be kit" szöveget, nagyon nem lényeges, szóval szerintem ugyanazokat az elhibázott sémákat ismétlitek, mint az exeiteknél.

Ha ilyen nulla a kommunikáció, akkor vagy hosszú kínlódás, és/vagy válás lesz a vége.

Ha fontos nektek ez a kapcsolat, akkor ki kell lépni/felül kell emelkedni a sértett fél - pozíción és végre felnőtt módjára beszélni egymással.

Őszintén.