Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem furcsán magam, mikor az exeim családot alapítanak?
Így 30 körül mindenki megházasodik körülöttem és lassan jönnek a babák is.
Én is férjhez mentem, a második babánkat várjuk, jó házasságunk van, bár vannak néha viták. Semmi pénzért nem cserélném el a családom.
Mégis mikor egy-egy exemről megtudom, hogy megházasodott vagy babájuk lesz, olyan furcsán érzem magam 1-2 napig.
Örülök neki és kíváson, hogy egészséges babájuk legyen és egy ici-picit sem vágyom vissza hozzájuk. Csak valahogy olyan furcsa érzés ez.
Régen valaha fontos volt az az ember nekem, aztán továbbléptünk, ami rendben is van így. De mégis furcsán érzem magam néhány napig, amíg meg nem barátkozom a gondolattal.
Gondolom ha nem is érzek irántuk már semmit, valahol azért mégis csak "megérintenek". Más is van vele így?
A férjem úgy magyarázta, hogy a pasik ilyenekre nem gondoltak. Nekik a múlt lezárt, nem érdekli őket és semmilyen érzést nem váltanak ki az ilyen események, ilyen egyszerű. Bár megérti, hogy érzek valamit, hisz a nyilvánosság felé megy a "nagy boldog család" kép (ami persze a valóságban akármi lehet) és én ettől érezhetem furcsán magam, hogy én miért nem voltam jó? Saját magam bukásáról van szó (hiába néha én szakítottam), inkább az önbizalmamról.
(könyörgöm a "mit közöd hozzá" beszólásoktól kíméljetek meg, nem veszekedni akarok, hanem a legmélyebb érzéseimet próbálom fejtegetni)
Igyigység inkább annyiban lehet, hogy részükről megy a "nagy boldog család" kép kifelé és velem meg mi lett belőle. Annak idején velem is ment ez a kép, képek a közösségi oldalra, minden hülyeséget megosztottunk csak hogy lássák, milyen hű de boldogok vagyunk (sokszor éreztem belülről, hogy gond van már közöttünk, de azért ment ez a sugárzás tovább, bár ugye akkor gyerek még szóban sem volt). Aztán meg borult a bili.
A férjemmel meg, hát tökéletes boldogság nincs, mert vannak problémák, de még a viták közben is mondjuk mennyire szeretjük a másikat. Szóval semmire nem cserélném el. Csak gondolom a hétköznapok "unalmassága" miatt érzem kicsit kevesebbnek a házasságom...ez az ami ütközik az ő "nagy boldog családi" képükkel. Pedig egy fénykép erejéig én is tudnám ugyanezt sugározni.
De így, hogy mondjátok ez egy normális érzés, így már helyén tudom kezelni a dolgokat. Nem kell kitörölnöm őket, mert exek. Nem vagyok ettől rossz ember, mert néha melankólikus leszek egy-egy exem családalapításán. Csak a helyén kell kezelni az érzéseket, hisz egy szál akkor is marad vele, mert vannak közös emlékeink. És igazatok van, hogy ezzel együtt vagyok az a személyiség, akit a férjem választott magának.
A meg nem született gyerek véleménnyel ne haragudj nem értek egyet. Mindig is védekeztem mindenkivel, többszörösen is, mert még véletlenül sem akartam gyereket. Szóval nem hiszem, hogy ebből lehetett valaha is megfogant majd nagyon korán elvetélt embrió. Sőt, tudtam, ha véletlenül teherbe esnék, akkor sem tartottam volna meg, mert nem akartam rossz kapcsolatba szülni gyereket. (persze ez soha nem történt meg, úgyhogy nem tudom mit tettem volna a valóságban)
Na köszönöm mindenkinek a kommentet, további szép napot!
válasza: válasza:11: De mondjuk arra meg vágysz, amit ők _sugároznak_. :) De Te már tudod, hogy az nagyrészt vetítés.
Vetíts Te is! Olyat, ami nekik nincsen!:) Az majd megvigasztal.:) Pl. csináltassatok műtermi, művészi erotikus fotósorozatot!:) Cowboy-jelmezben, meg minden.:)
válasza:Persze, a te kapcsolatod látod belülről. Azokat meg csak kívülről!
Szomszéd fűje... ;-)
Odafugyeléssel, munkával a ti kapcsolatok is tovább csiszolható. Honnan tudod azoknak a szép pároknak a fejében mi jár, ki hiányzik nékik?
Na jó 13, ez azért már túlzás :-), bár vicces lenne.
Inkább majd csinálunk pár kistesós pocakos képet...
Csak én nem akarok így vetíteni, mert nem érdekel mások mit gondolnak rólam (csúnyán fogalmazva elég "elégtételnek" érzem a sikeres házasságom, elég ha csak én tudom ezt) + a férjem nagyon ellene van a közösségi oldalakon való képmegosztásnak (informatikai visszaélésekkel foglalkozik, nagyon sok képet pedofiliára használnak fel, úgyhogy megértem).
Egyébként van pár ilyen műtermi képünk, otthon ezek lógnak a falon, szóval házon belül azért szeretem kitenni a full boldogságot sugárzó képeinket.
válasza:Jajj ne forgassunk már ki mindent. Azt írtam, hogy "unalmas" a folyamatos jólét. "Unalmas" érzelmi biztonság.
Megvan közöttünk minden, bizalom, hűség, mély beszélgetések, ezt is megbeszéltem vele, bármit elmondunk egymásnak.
Én olyan "jó dolgában vész meg a kutya" dologra gondoltam, hogy nincs min agyalnom, gondolkodnom, mert a legnagyobb problémám, hogy mikor menjek boltba vagy mik lesznek a karácsonyi ajándékok. És a nők valahogy olyan agyalósak, mindig mindenbe belelátnak dolgokat. Ezért írtam, hogy lehet csak "unalmas" érzelmileg az életem, nincsenek nagy tragédiák, csalódások, nagy fordulatok és ezért gyártok magamnak valami agyalnivalót.
De mondtam, hogy köszönöm a válaszokat, ennyi elég is volt. Csak válaszolgattam a kérdésekre.
Szép napot mindenkinek.
válasza:Miért kell kiverni a fejedből? Volt hozzájuk közöd bizonyos ideig. Ha szeretted őket, akkor persze hogy foglalkoztat mi lett velük, boldogok e stb...
Szerintem ha nem váltatok el haraggal az exeiddel, nincsenek rossz érzések, akkor teljesen normális, hogy valamilyen szinten foglalkoztat a sorsuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!