Elváljak, csak mert megtudtam, hogy megcsalt a férjem?

Nekem mondjuk az a necces,hogy olyanokkal csalt akiket ismersz meg akikkel kapcsolatban álltok.Ezek jó pofiztak a szemedbe adott esetben közben meg a férjeddel hemperegtek,akárhogy is döntesz azokkal biztos megszakítanák minden ismeretséget.

Neked kell eldöntened,hogy mit csinálsz,én maradtam megcsalás után,de a bizalomnak annyi,egy életre megmérgezi az ilyen a kapcsolatot,már soha nem tud az ember ugyanúgy érezni mint előtte.Mindenesetre mérlegeltem,és úgy döntöttem maradok ,vezekelt is eleget érte a férjem ( a tiéd most hogy viselkedik ez után?) szerintem jobb volt túl tenni magam ezen,mint egyedülálló anyaként a filléreket tologatva élni úgy,hogy minden az én nyakamba szakad.Ha ez valamelyest megnyugtat egyébként a megcsalt asszonyok vannak többségben nem azok akik hűséges férjjel élnek.Nagyon nem.

Én nem tudnám megbocsátani, válnék. Egyrészt, én is úgy gondolom, hogy ha baja van, szóljon, megbeszéljük, ne más nőhöz rohanjon. Másrészt én annyira undorodnék tőle ezek után, hogy nem bírnék hozzáérni, egy ágyban feküdni vele stb... hogy más nő után jöjjön és engem....? fúj. A másik meg, hogy én tuti nem bírnám lenyelni a békát úgy, hogy ne maradjon tüske, soha többé nem bíznék benne, akárhányszor nem lenne otthon, azon járna az agyam, hogy biztos most is éppen megcsal. Így ennek semmi értelme.

Azt viszont te tudod, nálad mi fér bele. Ha továbbra is hozzá bírsz még érni, ha tényleg el tudod felejteni a dolgot, úgy, hogy nem marad tüske, meg tudsz benne bízni, nem fogod mindig azt gondolni, hogy megteszi újra, akkor bocsáss meg neki. Bár az, hogy nem csak egyszer tette meg, máris azt bizonyítja nekem, hogy igen, megteszi újra, nem egyszeri botlás.

24: az meg gondolom meg sem fordult a fejedben, hogy az, aki elválik nem jön ide kétségek között vergődve, hanem teszi azt, amit jónak lát?

Marha reális az életképed hallod.

23-as vagyok. Engem 2 pasi csalt meg. Az elsőnél megpróbáltam megbocsátani, mert szerelmes voltam. Kerek egy hónapig tartott, aztán kidobtam, undorodtam tőle, nem akartam hozzáérni, nem hittem neki el semmit, görcsben volt a gyomrom, mikor nem volt épp velem, hogy épp mit csinál. Volt is okom rá, megcsalt abban az egy hónapban még egyszer, bár ez csak utólag derült már ki, nem ezért dobtam. Ekkor még kamasz voltam, 18-19 éves talán, de belegondolva most is ezt érezném, ha a férjem megcsalna. Az utána következő pasival már együtt éltem, 3 éve voltunk együtt, házasságról kezdtünk beszélni, mikor kiderült, hogy előző este lenyomott egy gyorsmenetet. Nem volt mit tagadni és magyarázni, ottmaradt a zsebében a zsebkendőbe csomagolt használt koton. Egyetlen szó nélkül kiraktam a francba. Bőgött, esküdözött, magyarázkodott, könyörgött, térden állt, de nem. Ránézni is utáltam ezek után.

A férjemmel van már egy gyerekünk, tervben a második, de őt is egy szó nélkül tenném ki, ha megcsalna, nem lenne miről beszélni.