A párom öt boldog kiegyensúlyozott év után, elmondta, hogy érez valamit az egyik kolleganője iránt, de ő sem tudja mit. Azt is elmondta hogy szeret engem de változtak az érzései. Hogy lehet ezt túlélni?

hát nagyon nehéz a helyzeted:(én a helyedben,már rég ott hagytam volna,és nem arra várnék,hogy majd talán visszajön,mert késöbb megint beleszeret valakibe,és megint te maradsz hoppon.lehet az is,hogy ö fejbe már rég eldöntötte hogy nem téged akar,csak nem meri elmondani mert sajnál.

és arrol tudsz valamit,hogy a nö hogyan áll a dolgokhoz?vagy hogy esetleg a párja tud e valamit a dologrol..mert én nem hiszem.

a lényeg az,hogy ha tényleg ennyire szereted még a párodat,akkor tényleg okosnak kell lenned.ne ugorj rögtön az elsö szavára ha hiv,hanem tegyél ugy mint aki gondolkodik(még akkor is,ha már napok ota a telefonjára vártál)mond te is azt,hogy neked is át kell gondolnod a dolgokat,és hogy hogyan tudnál ezek után megbizni benne.és télleg menj fodrászhoz,öltözködj csinosan

stb...

DE!!a méltoságod sose veszitsd el!ne sirj elotte,ne féltékenykedj,ne siettesd,és ha mégsem téged választ,akkor hagyd rögtön ott,és ne könyörögj neki.

remélem meg nyugodtal kicsit.

Ugyanez volt, a páromat éjjel felkeltettem és megkérdeztem, mi a baj. Mondta, hogy nem tudja, mit érez egy kolleganő iránt. Összecsomagoltam és elküldtem éjjel 2-kor. Jött minden nap, próbált jópofizni, mintha mi se történt volna. Közben éjjel-nappal a (házas) csajjal dumáltak. Rájöttem, hogy ez így nem jó, sose jön rá, hogy milyen, amikor SOHA többé nem láthat, ezért megkértem, ne jöjjön többé addig, míg nem döntött, végleg. (Gyereket terveztünk közben). Mikor érezte, hogy tudnom kell, hogy jön-e baba, akkor jött, hogy mi újság. Mondtam neki, hogy döntsön, utána megmondom. Azt mondta, legyen vége, a csajt akarja (2 nagy gyerekkel). Mondtam, hogy jó és gratulálok, mert mellesleg apuka lesz. Elment és este már jött vissza, örökre.

Nehéz volt nagyon, főleg a tudat, hogy esetleg csak a gyerek miatt... De tudom, hogy igaza van, amikor azt mondja, anélkül is visszajött volna, csak 1-2 héttel, hónappal később. Két idegen, nagy gyereket nevelni egy saját család helyett, hát nem sokáig bírta volna szerintem se. A rózsaszín köd után rájött volna, mit csinál... És azért jó, hogy így alakult, mert 1-2 hét, hónap után nem fogadtam volna vissza már se babásan, se anélkül.

Szerencsém volt, mert ebben a két hétben nem sikerült nekik meghitten kettesben maradni, csak egyszer, de akkor a csajnak megvolt, így csak egyoldalú aktus volt, nem teljes. Így kicsit könnyebb volt nekem is, ha megcsal, lehet, hogy nem fogadtam volna vissza tényleg. (Tudom, hogy ez is megcsalás, nem erről van szó, de azért lényeges különbség van, hogy nem járt ott, ahol nem kellett volna... Nekem legalábbis)

Azóta 3 gyerekünk van és boldogok vagyunk.

13:43-asnak: jól kicentiztétek. Vagy kicentiződött. Vagy mi.

Egy a lényeg, hogy azóta rendben vagytok :D

A Kérdezőnek: én szabadságpárti vagyok. Jobb a gondolatainkat és az érzéseinket szabadon kezelni, mint félelemből visszatartani. Jól teszed, hogy elengeded, nála meg kisül, hogy mi is legyen a jövőben. És ne feledd: előtte és éltél. Teljes értékű ember vagy. Be fogod vonzani a magadfajtát, lesz megoldása lelked éhségének. Hajrá Neked!

32/F