Miért divat mostanában mindig az elvált anyukákat lehordani?

Tartásdíj kérdésében én mindig azt szoktam mondani, hogy ha apa és anya együtt élnek, és apa elveszíti az állását, olyankor sem tud ugyanannyit beleadni a családi kasszába, mint elôtte. Normális nô mégse pereli be ilyenkor a saját párját, hanem igyekeznek visszafogni a kiadásokat, és persze munkát találni apának. Számomra érthetetlen, miért van ez elvált szülôk esetében másképp.

Normális esetben az ember ismeri, és szereti azt az embert, akinek gyereket szül. Tudja, hogy a gyerek által egy életre össze vannak már kötve, jóban-rosszban, hiszen közösen felelnek egy emberi életért.

Váláskor azonban sajnos csak nagyon kevesen képesek túllépni a személyes sérelmeiken. Sokan bármire képesek, csak hogy bántsák a másikat, miközben elfelejtik, hogy a gyerek mindkét szülôjét szereti, akármilyen is az, és azzal, hogy egymást bántják, valójában a gyereket bántják, fôleg, ha ô az eszköz hozzá. Mit érez ilyenkor a gyerek...? "Miattam van az egész!" "Miattam veszekednek."

Többnyire az apák védelmében szoktam írni. Hogy miért? Mert a magyar jog teljességgel anyapárti, és rengeteg eszközt biztosít egy bosszúszomjas nônek, ha ártani akar az exférjnek. Kezdve a kapcsolattartás megtagadásával, folytatva a tartásdíj mindenkori behajtásáig tekintet nélkül a körülményekre, vagy akár arra, hogy valóban szüksége van-e a gyereknek az adott összegre.

Normális apa többnyire nem viszi el a hátán a közös házat, gondol a gyerekére. Elölrôl kezd mindent, új egzisztenciát épít. És nem számolja, mennyit költ a gyerekre, amikor van mibôl.

Ez sose baj. Azonban sok exfeleséget ez egyáltalán nem zavarja olyankor, ha apa bajba kerül, és még a kötelezôt se tudja fizetni. Feljelent, mert megteheti.

Nem mondom, hogy apák hibátlanok. De sajnos az én környezetemben többnyire ôk azok, akik segítségre szorulnak. Persze vannak ellenpéldák is, közös felügyelet, normálisan gondolkodó anyuka, és sajnos link apuka is. De tudnék mesélni rémtörténeteket 80 ezres tartásdíjról (minimálbéres jövedelem mellett), eladósodott apákról, minden láthatásért külön pereskedô, és végül az egészbe belefáradó apákról is.

Elhiszem, hogy hûtlenek. Hogy idióták. Hogy megbántottak. De a gyereküket szeretik, és a gyerek is ôket. Ha hagyják nekik.

"Az biztos,hogy egy 20.000-es gyerektartás nem sok mindenre elég"

A gyerektartás az fele-fele.

Tehát ha az apuka fizet 20-at, akkor annyit az anyukának is kötelessége a gyerekére áldozni a saját fizetéséből.

Most 40-nél tartunk.

Ugye van családi pótlék meg nevelési segély, ilyen-olyan támogatás, ami ugye az anyukához megy, mert a gyerek nála van.

Tegyük fel ez havonta pl. 15 ezer.

(és akkor még keveset írtam)

Akkor CSAK a gyerekre elmegy havi 55 ezer forint.

(és itt ugye ne számoljuk már bele, hogy égett a villany a konyhában, így mennyi az ő része, meg télen be kellett fűteni, és a fűtőtest tudja, hogy 1,2,...X ember van a helyiségben)

Ha havi 55 ezer elmegy a gyerekre, az azt jelenti, hogy MINIMUM a család bevétele nettó 165 ezer kell legyen, mindennel együtt, mert van egy gyerek és 2 szülő.

De ahol pl. akár évekig munkanélküli az egyik fél, vagy közmunkán van (47 ezerért), ott ugye megbukik a történet.

Persze lehet jönni, hogy van olyan család ahol egy főre 200-300 ezer jut, de most valljuk be nem ez az átlag.

És ugye az apukák többsége otthagy mindent, így egyik napról a másikra új életet kell kezdeni.

Amikor még egy öröklakásban is nehéz a megélhetés, akkor hogy lehet elvárni, hogy egy albérlet mellett csak úgy szórja valaki a pénzt?

Mert az ok, hogy így a gyerek meg úgy a gyerek, de miért van, hogy az apukára mindenki tojik?

11/12.

Tiéd minden pont!

Végre valaki aki látja a fától az erdőt!

ma 15:09

Ezért kellene megfontoltan házasodni ,nem elhagyni ezért-azért amazért,meg félrelépni,meg "élni akarok" meg beteg a gyerek meg stb.És ez vonatkozik mindkét félre.Ha két ember elválik mindkét fél megszívja plusz a gyerek(ek) ez van.

Kedves kérdezô!

A gyerek után sokféle szociális juttatás igényelhetô, az ingyen ebédtôl az iskoláztatási támogatáson át egészen a rendkívüli támogatásig, ha pl bedöglik a mosógép. Családok ezrei élnek vele, amikor nehéz helyzetbe kerülnek.

Nehéz anyagi helyzetben evidens, hogy csökkentjük a kiadásainkat, felfüggesztjük a költséges hobbikat, nem eszünk étteremben, átgondoltabban vásárolunk, lemondunk a fodrászról, mûkörömrôl...

Ezt teszi egy család.

Baj akkor van, amikor minden KELL, akár erôn felül is, különórák, táborok, meg még ki tudja mi minden, és az anya képtelen felfogni, hogy MOST nem megy.

Nem arról a helyzetrôl írok, ahol apának direkt nincsen bejelentett jövedelme azért, hogy ne kelljen fizetni. Hanem arról, ahol apa évekig rendesen fizet, aztán egyszer csak nem tud.

Anya is lehet önhibáján kívül munkanélküli. Egy normális világban ilyenkor az apáknak is többet illene adni, ha megteheti... Mint ahogy otthon is többet adna ilyenkor.

Sajnos többnyire hiába átmeneti az apa fizetésképtelensége, hiába, hogy fizet, amennyit tud, és azonnal, amint tud, mégis sokszor pert, és végrehajtót kap a nyakába, pluszban a behajtási költséggel terhelt tartásdíj mellé. Erre már csak hab a tortán a "ha nem fizetsz, ne is vidd el láthatásra se a gyereket" mentalitás... Sajnos ezek nagyon is mindennapos történetek.

Persze minden eset más és más, és sokszor a sérelmek mögött nehéz meglátni az igazságot. De míg az anyát védi a jog (nála marad a gyerek, a legtöbb dologban övé a döntés - és igaz, a felelôsség is), addig az apa számára a boldog családi életbôl többnyire csak a fizetési kötelezettség marad, zéró jogokkal a gyerek felé.

Én valahogy mindkét félnek tudnék igazat adni.

Az eltartási összeget tapasztalom, hogy bőven 55 felett van, mert magam is egyetemre járok, tudom, mi, mennyibe kerül... Így, nyáron, amikor nem kell sem bérlet, sem iskolaeszköz, tehát kb. csak kaja, meg lakbér, rezsi, így jövök ki havi 60-ból. Bérleti díj nélkül 48.000.

Ebből kifolyólag pedig nem értek egyet, hogy minden gyerek 55 ezerből eltartható. Láss példát is: már csak az átlagos középiskolás is, akinek semmi extrára nincs szüksége a sulihoz, egyetem.

Középsuliban, hogy a gyerek alapból be tudjon járni, a legjobb esetben is 3000 Ft a bérlet, de számoljunk inkább 5000-rel az átlag miatt (helyközi+helyi). Mivel az egy főre jutó jövedelem bőven meghaladja egy két fős háztartásban az átlag határt, tehát kb. 45-50.000 ft-ot, így támogatást nem fog kapni a gyerek a suliban, csak ha tartósan beteg, árva, félárva, stb.

A gyereknek a menza a suliban egy hónapra 7000 Ft körül van. Ha menzás, akkor az otthoni kajája hétköznaponként 500-1000 Ft-ból megvan, de átlagban számoljunk 750 Ft-t, ez egy hónapban, 22 munkanappal számolva 16500 Ft. Hétvégére egy gyerek kajája naponta min. 1000-1200 Ft, de inkább közelít az 1500-hoz, tekintve, hogy egy koszos párizsis szendvics is kb. 80-100 forintból jön ki. 8 hétvégi napra 1200-vel számolva az 9600 Ft. Az annyi eddig, hogy 4000(átlagbérlet)+7000+16500+9600=37100. Mindezt úgy hogy a gyerek menzás. Ha nem lenne menzás, a kajája kb. a duplája lenne.

Ha ehhez hozzáveszed az osztálypénzt (2000-3000 Ft), plusz a füzetek, tollak, ceruzák, mert ugye ez nem úgy megy, hogy év elejére bevásárolunk mindenből 50-60 darabot, hogy kitartson év végéig, szóval havi 2000 Ft. erre is számolható nyugodtan, és máris 42000 Forintnál tartunk, ami az alap szükséglet. Ekkor a gimis gyerek még nem volt a barátokkal kéthetente egyszer teázni/üdítőzni/bulizni. Nem evett egy fagyit sem, se sütit, csokit, gyümölcsöt, vagy bármi ilyen plusz dolgot, csak vizet ivott, és az alap ételeket ette. Ha jár külön órára, szakkörre, stb. akkor még ezt sem számoltuk bele. Ha véletlenül gyógyszert kell szednie, akkor az sincsen benne. Nem vett egy pulcsit egész hónapban, vagy pólót, vagy cipőt, vagy bárminemű ruhát. A gyerek ebben az esetben nem kollégista, egyetemistaként albérletes. Ha az, akkor erre a költségre a koli miatt minimum havi plusz 10 rájön, ha albérlet, akkor 25000-50000 Ft.

De még ez utóbbi nélkül is simán az 55 ezres határ felett van egy gyermek eltartása havonta.

Rezsit direkt nem adom hozzá, mert egy diák tényleg nem használ annyit pluszban, egy egy fős háztartáshoz viszonyítva, bár azért nálunk, két hónapja lettünk négyen diákok az albérletünkben, az egy fő kb. 5000-6000 Forintot rádobott a rezsire. De ez ugye ketté osztva nulla érték, szóval ne adjuk hozzá.

Kérdezőnek:

Az a probléma, hogy a "rutin" azt diktálja mindenkinek, hogy az anyukák minden esetben pénzhajhászok, és apaellenesek, mert a törvények tényleg valamelyest az anyát támogatják, automatikusan neki ítélik a gyereket, hacsak nincs valami nagyon nagy gubanc vele. De!!! Az apák is megkaphatnák, ha harcolnának érte, ha mást nem, akkor közös felügyeletet el tudnának érni. Senkinek nem célja, hogy a gyereknek rossz legyen.

Rólunk apám lemondott, nem is volt kérdés, hogy anyához kerülünk.

Az én anyukám is elég sokat kaphatna apától, hogyha behajtanák fateron a költségeket, mert ő egy éve nem fizet gyt-t, így csak anya tart el. A házat, ami a közös tulajdonuk kár érte, muszáj volt cserélni sok mindent, ami a biztosítási keretbe nem fért bele. Anya kérte apát, hogy felezzék el a plusz ktg-et, hát kb. szembe lett röhögve.

Az a gond a mostani felfogásokkal egyébként, hogy mindenki automatikusan kb. azt hiszi, hogy anyuka, ha elvált, tök mindegy, ki kezdeményezte a válást, de akkor is csak egy hárpia, mert valami miatt egyedül maradt. Az emberek manapság nem néznek a dolgok mögé, és azért valljuk be, hogy az itteni kérdezők nagy része is "csak" a saját szemszögét írja le, ami szinte kivétel nélkül tartalmaz ferdítéseket, túlzásokat. Ez statisztika. Mert nem kívülálló, hogy a tényt, minden kozmetikázás nélkül le tudja írni.

Anyuka azért is tűnhet pénzhajhásznak, mert a gyerekének próbálja megadni a létminimum feletti életet, úgy, hogy kb. nettó 100-at keres, míg pl. apuka 150-200 ezret, és sajnos abból a 100-ból, ha öröklakása is van, akkor is elmegy 40.000-50.000 a rezsire, és ez csak a rezsi, és szeretné, ha apuka valamivel jobb életszínvonalat biztosítana a gyerekének, ha azzal, hogy nem 20-t ad neki, hanem 30, vagy 40 ezret. Neki még mindig ott van akkor is 110 legrosszabb esetben. De ebbe ne bonyolódjunk jobban bele, felesleges. Szóval sokakat ezért néznek pl. hisztis hárpiának.

Igen, van olyan speciális eset is, amit az előttem írók is mondtak, mint apuka lelépett a beteg gyerkőcök mellől, vagy az exe félrekuffantott és az ő próbálkozásai ellenére nem javult a házasságuk, elváltak, és el van kb. tőle tiltva a gyerek, a kötelező körökön kívül. Ilyen esetekben jogos az a felvetés, hogy a nő egy hárpia. Mert az.

De azért valljuk be, hogy napjainkban sajnos több az a nő, aki a gyerekének az élete miatt "követelne" többet. Pluszban, ha mindketten dolgoznak, de különböző fizujuk van, és még házasok voltak, egyértelműen többet adott a gyerek neveléséhez az a fél, akinek több volt. És szerintem a nők többsége inkább ezt szeretné a válás után is érvényesíteni, tegyük hozzá, hogy valamelyest jogosan, olyan "arányos teherviselés" féle szituként. Ami mondjuk ma Mo-n tökre nem működik.

Azt én is undorító dolognak tartom, hogyha valaki a minimálbért sem kereső exén akarja mindezt behajtani, de az ilyen eset is a kivételek táborát gazdagítja.

Bár ezzel a témával az a gond, hogy könyvet lehetne belőle írni. Itt nem igen fogod tudni megtárgyalni, kivesézni a dolgokat, mert nagyon hosszú téma.