Nem tudom túltenni magam a szakításon? Hogyan tudnék kiszeretni belőle, ha egyszer Ő a mindenem?

Megértelek!! Én is épp ezt éltem át, sőt azt kell mondjam, hogy még mindig átélem, azóta is, pedig régebben volt már...

Örülj neki, hogy beszélhettek, én nem beszélhettem vele utána, azóta sem, pedig szeretnék és hiányzik, de látod, itt vagyok, nem bolondultam meg, de tény, hogy borzasztó és pokoli érzés volt, főleg eleinte, és szerintem ez azért elég kegyetlen dolog. Ha beszéltek, úgy sokkal könnyebb lesz, hidd el, voltam már olyan helyzetben, mikor beszélhettünk még utána, és 2-3 hét, megnyugodtam, lehet, hogy mert így még ott a remény, de hidd el, ez sokkal emberségesebb megoldás, pláne ha a másik tudja, hogy szükséged van rá!! Aztán az is lehet ilyenkor, hogy megnyugszol, kiábrándulsz és már nem is akarsz békülni, velem is ez volt. De az előző esetnél esélyed sincs kiábrándulni, megmarad az örök sóvárgás! Nem kívánom senkinek, hogy átélje ezt az érzést!

Szia!Nem akarlak elkeseríteni,de lehet sosem dolgozod fel,maximum beletörődsz!Röviden az esetemről!Első nagy szerelem...17 voltam a lány 16 3 évig együtt voltunk!Utána is voltak komoly kapcsolataim!Mára túl vagyok a 25. életévemen és még mindig sokat gondolok rá,álmodok vele stb stb.Pedig szakítás óta nem beszéltünk nem is láttam,mégis sűrűn belemászik a fejembe a dehiányzik gondolat!Nem tettem túl magam rajta,elfogadtam ezt a helyzetet s így 8év eltelte után mint mondottam még mindig az eszemben jár az a csodálatos lány!

De szurkolok neked,hogy sikerüljön felejteni és megtaláld életet párját akivel igazán boldog leszel!!!