Volt már valaki, akit az esküvőn, vagy előtt hagyták el?

Egy kolléga nõmnek 1 hónappal az esküvõ elõttmondta a pasi hogy még élni akar... majd két hét múlva felkereste, hogy legyenek együtt, de még nincs kész az esküvõre. 30körüli, 4évet voltak gyütt, senki nem kényszerítette eljegyzésre kolléganõm teljesen jól elvolt papír nélkül, a pasi kérte meg.

Aztán kolléganõm volt a sz.r hogy nem érti meg neki milyen nehéz és úgy állította be mintha õ tehetett volna a szakításról

Egy idétlen kollégám hagyta ott így a párját. Már minden meg volt szervezve, ráadásul a szervezés is jól alakult, nem vesztek össze közben, a vendégek is várták már a bulit... És úgy egy héttel az esküvő előtt lefújta a srác.

Egyébként anyagi kár ide vagy oda, végül jó döntés volt az övék, mert ha összeházasodnak, mára már biztosan elváltak volna.

Náluk a srác eléggé befolyásolható volt, gyerekes, és sok mindenre rávehető. A csaj pedig olyan volt, hogy még alig ismerték egymást, már az esküvőt tervezte. Eléggé ráerőltette magát a srácra, aki pedig kezdetben képes volt mindenre igent mondani.

Csak amikor már érezte, hogy az egész nem vicc és tényleg meg fog történni, akkor szedte össze magát, akkor nőtt fel úgymond. Átgondolta, és rájött, hogy nem az a nő kell neki egy életen át, így lemondott mindent, szakítottak.

Persze, ez nagyon gáz, hogy addig is hagyta elmenni az eseményeket, de valahol mégis megálljt tudott parancsolni.

És most nincs még két elvált ember, meg ki tudja hány gyerek megfosztva a családtól...

Évekkel ezelőtt készülődtünk az esküvőre. Nem nagy esküvő de a szülők, barátok már megvoltak hívva, a torták megrendelve, a dátumot is megkaptuk az önkormányzatnál. Ha jól emlékszem a ruha kölcsönzés előlege is ki lett fizetve, és a fodrász is. Mégis pár héttel az esküvő előtt a vőlegényemet rajta kaptam az ágyban egyik női ismerősünkkel. A magyarázat a kínos jelenetre az volt, hogy még utoljára ki szerette volna tombolni magát az esküvő előtt.

Erre egy reakcióm volt: Tombolj ameddig akarsz, már nem érdekel.

Már nem emlékszem, de utána még kétszer vagy háromszor találkoztunk amikor a cuccunkat összeszedtük, hogy mindenki menjen a maga útján.