Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elválok a férjemtől, már nem érzem azt, hogy szeretném, nincs meg a vonzalom. Viszont ő nem akar válni. Hogy lehet ezt a helyzetet jól kezelni?
Sok csalódás és hazugság juttatott ide. Már mostanra ő mindent nagyon megbánt, de számomra már késő, lassan 3 éve várok arra, hogy észhez térjen és tiszteljen, becsüljön meg minket, a feleségét és a gyermekét. Nem tudok felejteni, olyan sok bántás és sértés történt köztünk, nemcsak a férjem részéről, én is hibás vagyok, hogy idejutottunk, mert beletörődtem és nem harcoltam eléggé, hamar feladtam, belefáradtam a sok könyörgésbe, hogy beszéljünk a gondokról, értsük meg egymást, kössünk kompromisszumot....
Most elhatároztam, hogy új életet kezdek, mert már belefásultam a mindennapokba, a reménykedésbe, hogy jobb lesz. Viszont a férjem teljesen kiborult, hogy elszakítom tőle a gyermekét és nem neveljük fel közösen, holott nincs egy dolog sem, amit csak ő csinálna a kicsivel. Mindent én csinálok és már 2 évesen nem is hagyja az apjának. Nem tud a gyerekkel bánni, türelmetlen sokszor, velem is. Viszont sajnálom, mert nem a szomszédba költözök, 150 km-re kaptam munkát.
Hogy értessem meg vele, hogy külön lesz a legjobb, mert én már nem akarok tenni semmit a házasságunkért kiábrándultam belőle, mint férfiből, mint családapából. Elmúlhatott a szerelem, pedig imádtam őt, de már azt se szeretem, ha megcsókol, vagy hozzámér. Annyira szemétnek érzem magam, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek, egyszerűen már nem kívánom őt és így gyötrelem élni, 28 évesen még fiatal vagyok a boldogtalansághoz.
Viszont ő azt állítja, hogy imád minket, bár sokszor más szűrhető le a tetteiből. Lelkiismeret furdalásom van, hogy így elutasítom és el akarom őt hagyni, amikor ő a családjával szeretne maradni és a gyermekét felnevelni.
Ilyen helyzetben elég nehéz tanácsot adni,jó döntés pedig nincs.Mert ott motoszkál,hogy mi lett volna,ha....ugye a másik oldal.
Én megpróbálnám megértetni vele ezekkel a szavakkal,amiket leírtál,hogy mit is szeretnék.Vagy megérti vagy nem.
De hidd el,elfogadni sohasem fogja.Mert a leveled alapján úgy tűnik,szeret nagyon téged,benneteket.Neki ti jelentitek az életét,a családját.
De én megpróbálnám "megijeszteni": Ahogy mondtad,messze költöznél.Igen szerintem kell a távolság.
Aztán meg( gondolom van esély,hogy az ottani meló nem lenne olyan,mint amire vágysz) ha nem olyanok a körülmények,akkor meglepetésszerűen hazamennék.Hátha akkor már te is másképp állnál a dolgokhoz kedves Kérdező.
Idő kell egymás nélkül,ez biztos,de gondold át az elmúlt éveket.Megéri-e kockáztatni? Megéri-e a gyereket elszakítani az apjától,ha esetleg lenne rá lehetőség,hogy átgondoljátok?
Természetesen,ezt neked kell tudni,de szerintem legyetek külön egy ideig( érezni fogod,mennyi kell) és próbálj meg gondolkodni és csak utána vegyétek elő megint a "külön" témát.
Nagyon nagy dilemmában vagy !
Csernus dokinak zömmel ilyen esetei vannak. A könyvében az a véleménye, hogy jogod van a boldogsághoz. De fájni fog az odavezető út.
Sok kitartást és erőt neked.
Ilyenek a nők, belénk szeretnek, aztán kiábrándulnak és elhagynak!
Na, de nem akarok itt férfiként általánosítani, csak vagy te változtál meg, vagy ő változott meg, hogy már nem tudjátok egymást elfogadni, és egymással, egymás mellet élni. Holott együtt, egymást elfogadva vágtatok bele az életbe, a gyerekvállalásba.
És ha ő nem részeges, nem ver, nem csal meg, nem bánt, akkor nem lehet-e, hogy te vagy depressziós? Most azt gondolod nélküle jobb lesz, de mi van, ha elköltözöl, akkor a problémáid valóban megoldódnak? Valóban ő a problémáid forrása?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!