Válás után lehet még boldogság?

Én 30 évesen váltam el és 35 évesen megtaláltam az igazit és nagyon boldog vagyok! A párom meg 39éves hölgy, akkor talált meg. Szóval ne add fel! Igaz nem könnyű, de keresni kell!(igaz 4-5 évig kellett keresgélnem válás után...)

Van közös gyermeketek?

Én 28 évesen váltam el, és 31 évesen találkoztam életem értelmével. Hamar össze is házasodtunk, és idén ünnepeljük a 10 házassági évfordulónkat.

Szóval van még boldogság válás után is.

Szerintem ne pánikolj ezen. Szintén fiatalon, elvált, egyedülálló anyaként én is érzem néha kilátástalannak a helyzetet, de az elkeseredés nem vezet célra.

Főleg az volt nehéz időszak, amikor az exférjem már néhány hónappal az elköltözése után mást mutatott be barátnőjeként.

Én úgy gondolom mindannyian megérdemlünk egy második esélyt. Nem mástól, MAGUNKTÓL! Ne hibáztasd magad és ne vessz el a sebeid nyalogatásában, állj pozitívan az élethez és próbálj ennek megfelelően élni. Az embereknek is előbb feltűnik egy pozitív személyiség, mint egy depressziós fazon.

Gondolj arra, hogy egy értékes ember vagy, aki megérdemli az életben, hogy boldog legyen! Ne a múltat sirasd, hanem előre nézz! Ez a kapu bezárult, de most kinyílik egy másik. Találd meg önmagad, tanulj meg egyedül boldogulni, szeretni magadat úgy, ahogy vagy. Töltsd olyanokkal az idődet, amit szeretsz és miután ez teljesül már bátran beléphetsz egy új kapcsolatba!

Ha most azt is érzed, hogy nem tudsz társ nélkül élni, hidd el azt, hogy kapni fogsz az élettől egy második esélyt. Tudatosítsd magadban azt is, hogy ehhez először magadat kell megerősítened!

Sok erőt kívánok neked és pozitív jövőképet! :)

Én is elvált vagyok, 30+ éves.

Tényleg én is azt tudom tnaácsolni, hogy ne pánikolj.

Gondolj arra, hogy a válással, szétköltözéssel legurul a szívedről az a nyomás, ami a váláshoz vezetett, már nem kell rossz házasságban élned olyan valakivel, akitől OKKAL váltál el (mert pl. hazudott, becsapott vagy elhidegültetek).

Ez felszabadító erővel hat.

Javaslom, hogy erre gondolj és élvezd ki ezt a "felszabadulással" járó állapotot.

Nem kell rögtön a következő pasi után kutatni, "beszedni" valakit, csak hogy ne légy egyedül.

Sőt.

Most a legnagyobb gyógyír a bajodra tényleg az idő- közhely, de igaz.

Egy válás is egy kapocsolat vége, "halála", amit meg kell "gyászolni"- kellő időt adva magadnak arra, hogy felfogd, feldolgozd, visszatalálj magadhoz, új célokat, új értelmet találj az életednek, rendben legyél magaddal, visszajöjjön az önbecsülésed.

Amíg ezek nincsenek meg, addig felemás érzelmi állapotban ugranál bele egy következő kapcsolatba. Ne tedd.

Egyébként miért ne lehetnél kerek egész, boldog ember akár egyedül is- ideig óráig vagy évekig akár?

Ha el tudod fogadni, hogy neked egyedül is jogod van boldognak lenni, akkor máris tettél egy óriási lépést.

Most természetes, hogy csalódott vagy és a bizalmad megrendült- ez az első fázis az újrakezdésben. Adj időt magadnak.

Nem feltétlenül egy vagy több új párkapcsolat létesítése az emberi lét fokmérője :)

Majd jön az új lehetőség, ha készen állsz rá.

Addig kitartást, minden jót és sok megfontoltságot és valóban tartalmas egyedüllétet kívánok.

Üdv: egy elvált nő