Hogyan tud a gyerek felnőttként normális, boldog kapcsolatot kialakítani?

Elvált szülők gyereke vagyok. Amíg egy fedél alatt éltek az maga volt a pokol a mai napig nyögöm lelkileg pedig nem vagyok már egy mai csirke.

Amikor apám elment ezerszer jobb lett, nyugalom és csend lett végre.

Egy gyereknek sem tesz jót a feszült, gyűlölettel teli környezet.

Ha nem is értik miről is van szó de érzik, hogy valami nincs rendben, a kicsiknek is olyan antennáik vannak, hogy csak na.

Nincs lélekrombolóbb, mint egy meg nem értett, meg nem magyarázott feszültségforrás.

Az ilyen fajta együttélés egyértelműen lélekromboló.

én is elvált szülők gyermeke vagyok...

a második nyilván jobb nekik, attól szerethetik mindkét szülőt és fordítva, hogy mindkettő más emberrel él...és sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek, csak le kell ülni és meg kell beszélni velük, hogy anya és apa ugyanúgy szeretnek titeket attól,hogy apa nem lakik itthon...

nálunk iszonyú a helyzet,úgyh vigyázz..édesanyám együtt van egy olyan emberrel azóta,aki kihasználja és pici koromtól kezdve érezteti h gyűlöl engem és én csak egy kolonc vagyok a nyakukon...persze erről anyum mit sem tud..csak arról h kihasználja..2x kaptam idegösszeroppanást és végre 2 év múlva jutunk el oda,hogy sikerül itthagyni azt az állatot a francba...úgyhogy figyelj oda,ha lesz másik párod,és ne csak az elején,hanem majd az évek során mindig,hogy hogy áll a gyerekeidhez és ők hogy állnak hozzá

sokkal jobb minél korábban elválni, mintsem a szülők a gyerek a feje fölött marják egymást.

nekem nagyon korán szétmentek a szüleim, de valahogy nem is bánom. anyum, és a nagyszüleim mindent megadtak, nagyon szerető, nyugodt környezetben nőttem fel, és nem maradtam jó példa nélkül sem, mert a papa és a mama 50 évet éltek le egy olyan házasságban, ahol nem igazán volt még csak hangos szó sem, nemhogy veszekedés.

az ő példájukból tanultam meg azt is, h nem szabad túl korán házasodni. érzelmileg és értelmileg meg kell érni rá, hogy jól válasszunk, és ne csak érzelmi, hanem racionális alapjai is legyenek egy kapcsolatnak.

a válás után pár évvel anyumnak is lett egy rendes barátja, aki sokat vigyázott rám, és rengeteget tanultam tőle. igaz, nem éltünk együtt vele, de nagyon jó pótapuka volt. sosem szólt bele anyám nevelési elveibe, nem atyáskodott felettem. inkább egy atyai jóbarátként nyesegette a vadhajtásaimat :)