Anyósom házában élünk 12 éve. (Ő is örökölte). Mindig ígérte, de hogy átíratja a fia nevére, de a mai napig nem történt meg. Válás esetén mi a helyzet ilyenkor?

Sajnos nem értünk egyet. Illetve nem sajnos, mert ha a gondolkodásmódodban egyet értenénk, akkor olyan embernek kellene lennem mint te. És olyan nem akarok. Nem vagyok értelmiségi és diplomás sem, de tudom tisztelni a páromat, anyósomat és minden embert. Sosem a pénz hajtott előre.

Nincs fogalma a férfiaknak? Ezt azok a nők mondják, akik nem tudnak a férjükről semmit, mert könnyebb szétrakniuk a lábukat mint beszélgetni velük. Az hogy megszülik a gyereket (amiben teljes mértékben, igaz hogy nem tudok de próbálok együtt érezni, hogy nagyon nehéz dolog) nem jogosít fel arra, hogy a sajátodnak ítéld.

Szakember pedig nem kell. Szeretem a nejemet és nem egy elhagyott férfival beszélsz. Képzeld, Informatikusnak tanultam és mégis az építőiparban dolgozom nappal, mert más nincs. Ezen felül persze szervizeléssel is foglalkozom. Segítek megfőzni a páromnak, együtt játszunk a gyerekekkel és még egymásra is van időnk.

Eközben gondolkozok, mit hogyan osszunk és mit hogyan csináljunk, hogy a közel jövőben haladjunk előre. Én is lakhatnék anyósomék, mivel rendes ember vagyok, szeretnek de nem a könnyebbik utat választottam, hanem felemeltem a valagom és a saját házunkban élünk. És nem volt sem nagyszülő sem szülő aki segítsen minket. Tisztelem a feleségem, mert látom mennyit dolgozik, tisztaság van, minden nap főtt kaja és rend. Emellett még az ágyban is jó és sokan irigykedhetnétek rá két gyerek után is.

Rendszertelenül meglepetésszerűen virágot és meglepetéseket kap, mert megérdemli és nem azért mert csicska vagyok és nyakörv van a nyakamba. Pont annyira vagyok férfi itthon, amennyire kell. Se több se kevesebb. Közösen gondoljuk át a döntéseinket, holott én is dönthetnék, de én párt fogadtam magam mellé, nem egy rabszolgát. Ettől függetlenül tisztában van vele, hogy a gyereknevelés és az otthonlét (direkt nem írtam otthon ülést) az asszony dolga. Ez így ment mindig is, csak 20 éve kinyílt a csipátok és nagyon sokat akartok. Mindenki a Dallas-ból szeretne bejárónőt meg bébiszittert. Álom világban éltek és hamar feladjátok. Az egész gyerek dolog, az első három évben vészes csak. Én is felkeltem a kicsikhez, de 6-7 hónapos korukban már azért majdnem az egész éjszakát átalusszák.

Viszont vízválasztó ez az első három év. Sokan megbuknak vagy anya vagy feleségként és a válást választják mert mind2 nem megy nekik. Sokat válogattam a nőkből az igazi után és ezért nem választottam bele a legrosszabbjába mint amilyen te vagy. És persze ezért nem lesz olyan férjed sosem mint amilyen én vagyok.