A megcsalást meglehet teljesen bocsátani?

Nem értek egyet,és nem is lehet ez elfogadható kifogás erre az aljas és szemét viselkedésre.Ha problémák vannak egy házasságban akkor le kell ülni megbeszélni.Tisztességesen egymással szembe,és nem aljas módon hátba támadni megalázni a másikat.És ebben a helyzetben ez a legundorítóbb,amikor terhes a feleség vagy kisbaba született.Ez nagyon de nagyon elítélendő,és semmilyen elfogadható magyarázatot nem lehet rá találni!!!

22:29: Abból amit írsz, azt gondolom, hogy téged is csaltak már meg. Szóval Te teljesen ártalmatlannak érzed magad, hogy idáig fajult a dolog? A Te lelkiismereted teljesen tiszta? Nem hanyagoltad el a férjed? Te elvártad, hogy ő odafigyeljen rád, de Te megadtál neki minden figyelmet?

A legszebb az, amikor annyira imádjuk büntetni a partnerünket! Az nem jut el senki agyáig, hogy ehhez tényleg 2 ember kell. MIAZHOGY belefeledkezek a hétköznapokba? A PÁROM nincs benne a hétköznapokba?!?!? Ha meg nincs benne, ekkor ne akarjuk már megkövezni, hogy másfelé kacsingat! Inkább őt kéne megdícsérni, hogy még ha az elhanyagoltság után másfelé kacsingat, akkor IS minket választ! Bas**sza meg az öszes nőtársam, aki el van ájulva saját magától! Egy kapcsolat igenis kapcsolat, és nem arról szól, hogy egy pasi csontig nyalja a se**ggünket. Nekünk is tennünk kell ezért! Persze ha meg papucs, akkor nem elég férfi, úgyhogy keresünk egy kant, akivel jó a szex. Bocsi! MINDEKI TEHET RÓLA HOGY MILYEN A KAPCSOLATA! Én megbocsátanék. Persze nem akkor, ha én magam hajkurásztam egy olyan döntésbe, hogy elmenjen. Márpedig vannak ilyen rohhhadék hárpiák. Pont ilyen oldalakon sajnáltatják magukat! Bocsi, ezek szerint van xx kromoszómám is.

Én írtam azt,hogy csak párszor találkozott a férjem a harmadik gyerekünk születése után a nővel,és állítja nem volt szex köztük,sem érzelem.És igen,teljesen ártatlannak érzem magam a dologban,mert az is vagyok!!!Szerinted 2 kisgyerek mellett terhesen,majd újszülöttel a férjem kegyeit kellett volna keresgélnem??Ezt ép eszű ember nem mondhatja komolyan!!!Ez nem elhanyagolás nem nem törődés...stb...Az Ő dolga lett volna lesni a terhes felesége kívánságait,segíteni amiben tud, a családja mellett lenni!!Volt egy csomó más problémánk is abban az időben,talán azon kellett volna fáradoznia,hogy azokat hogyan oldjuk meg,és nem önző módon ilyen kiutat keresni.Természetesen belátta Ő is,hogy igazam volt van,és azóta mindent meg tudunk egymással beszélni.Cseppet sem érzem hibásnak magam a dologban,csakis Őt hibáztatom jogosan,és ő maga is ezt teszi joggal!!!Én ne hanyagoltam el Őt,elláttam a családom ugyan úgy mint mindig.Vagy talán a szexet érted ez alatt???Arról nekem is le kellett mondanom,tehát ez nem áldozat részéről sem.Ketten terveztük talán a gyerekeinket nem??Teljesen természetes,ha áldozatokat kell hozni,azt nem csak nekem kell!!Ha kellően odafigyel ránk,akkor ez nem történik meg,ha lehet vele érdemben beszélni kommunikálni,ajkkr ez elkerülhető lett volna.Szerencsére azóta már ez e része rendbe jött,csak én nem tudok teljesen megbocsájtani neki.DE CSAKIS EGYEDÜL ŐT HIBÁZTATOM,MERT Ő TEHET AZ AKKORI DOLGOK ALAKULÁSÁRÓL!!!És így látja már Ő is,és nagyon bánja amit tett.Ha nem így lenne,elhagynám még 3 gyerekkel is!

Mond utolsó,te csak egy kis lotyó vagy,aki csak szexet tud adni egy férfinak,vagy család anya gondokkal problémákkal hétköznapi élettel?Mert nem mindegy.De te nagyon csak a szexre helyezed a hangsúlyt,hogy szerinted a férfit mindig minden körülmények között kötelessége a feleségnek kielégíteni.Hát megsúgom neked,hogy ez nem így van.A szex társas játék,két ember között.Akkor jó,ha mindkettőnek jól esik,ha mindketten örömüket lelik benne,ha mindketten akarják.De ha valamelyik félnek ez bármi miatt nem lehet,akkor a házas társa is köteles magát megtartóztatni!!Erről is szól többek közt a jóban-rosszban!!Ez az önzés egoizmus,elvárni,hogy egyik fél erején felül teljesítsen!!!Valószínű nincsenek gyerekeid,meg reggeltől estig dolgozó férje,problémáid normális hétköznapi életed.Azt sem tudod miről hadoválsz,csak egy nőcske vagy vagy szingli,vagy egy nős pasi ribanca.Legalábbis az irományodból ez jön le.de az ilyeneket meg aztán pláne semmire nem becsülik a pasik,még az sem akii használgatja esetleg a gondoktól terhelt felesége mellett.....

Hát elég cifra dolgok történnek itt egyesekkel, de azt hiszem még mindig az én sztorim viszi el a pálmát.Nem adok igazat annak a 2 gyerekes anyukának aki azt állítja, hogy a megcsalt fél is mindig ugyanolyan hibás.Nekem születésnapi bulit szervezett a férjem a legjobbnak hitt barátnőmmel olyan többszázezer forintos kibérelős kajarendelős meghívtuk a rokonokat haverokat.Elvuleg én nem tudtam róla, mert meglepetés volt, csak a buli reggelén beállított a "kedves barátnőm"és elugatott mindent, hogy aztán este nagyon csinos legyek-Hát kiült az arcomra a döbbenet és este igencsak nagyot néztem, amikor megpillantottam a "barátnőmet"-aki az ÉN tiszteletemre úgy öltözött fel, mint egy útszéli Qurva és egész este az én férjem után koslatott.Számon kértem a férjem, hogy mi folyik itt, és ő TOTÁL LEHÜLYÉZETT, hogy hogy gondolom én ezt, ő csak segíteni akar a barátnőmnek, mert éppen akkoriban nagyon komoly párkapcsolati bajai voltak az élettársával, akivel volt egy közös gyerekük, meg az előző férjétől 2 másik gyerek.Szóval addig nyaggattam az uram, hogy 2 nap múlva mindent bevallott.Elmondása szerintén egy okos nő vagyok és nem érdemlem meg, hogy ez történjen velem, de miközben az én szülinapi bulimat szervezték azon a héten bevallotta a barátnőmnek, hogy már 1 hete tiszta szerelmes belé és egyszer megfogta a kezét.Állítása szerint se egy csók sem semmi több nem történt.Összeomlott bennem minden.Hazugságnak tűnt az addigi életem és ott álltam összetörve 2 gyerekkel , úgy hogy a kisebbik pár hónapos volt.Kérdeztem az okokat és ő azt mondta, hogy úgy érezte elfordultam tőle és nem biztosítottam a hátteret.2 gyerek mellet az ő vállalkozását irányítottam.A teljes papírmunkát és az anyagbeszerzés egy részét.A saját igényeimet mindig a háttérbe szorítottam, mindig fontosabb volt, hogy az ő vállalkozásába fektessük a pénzt, holott normális otthont nem volt képes teremteni nekünk.Ha a ház körül férfimunka akadt ő szívesebben vigyázott a gyerekre férfi létére, amíg én megcsináltam én sosem számíthattam segítségre a háztartásban de az természetes volt, hogy én mindenhol ott legyek.Kértem, hogy váljunk el, de ő csak sírt rítt, hogy nem tud nélkülünk élni.Lehet, hogy sokszor szaladt a lakás nálam,de minden nap főtt étel volt az asztalon és a gyerekeium is tisztán jártak fájt, hogy egy olyan nőre figyelt fel, akinek 3 gyerek, munkahely és háztartás mellett volt ideje minden másnap beülni hozzánk 5-öd magával enni a főztömet, odahaza szaladt neki is a lakás , ha odamenté hozzájiuk sosem volt főtt kaja, a trutyis bugyi ott figyelt a fürdőszobában a mosdón és térdig lehetett gázolni náluk a mosatlan ruhákban.Nem értettem, hogy mitől jobb ez a nő nálam.Ráadásul még rondább is, mint én -ennyi önbecsülésem még maradt.Ahogyan kiderült ez a dolog én leültem beszélgetni a "barátnőm"élettársával-akinek addigra az lett beadagolva, hogy mi milyen szar házasságba élünk és persze köztük minden okés volt mindig is.Hát én elmeséltem neki , hogy a barátnőm már hetek óta arra panaszkodik, hogy milyen szar az életük, hogy havonta csak 1x szexelnek, meg hogy a férjemet kérdezgette a barátnőm, hogy megcsalna e engem és, hogy lehettett e volna a férjem és közte valami mondjuk 10 évvel ezelőtt és persze elmondtam azt is, hogy a férjem mit mondott a "barátnőmnek"-és szegény csávó ezeken úgy kibukott, hogy azt már el sem mertem neki mondani, hogy a csaj az én férjemnek azt is mondta, hogy tulajdonképpen ők az élettársával sosem voltak szerelmesek egymásba, csak azért maradtak együtt mert egyszer voltak egy jósnőnél és a jósnő azt mondta neki, hogy ha együttmaradnak születik egy kislányuk és született.Azóta én max leköpködni tudnám a kedves barátnőt, aki persze azóta is azt terjeszti, hogy ők aztán húde jól élnek és az én házasságomat fikázza.De én csak hallgatok és senkinek nem mondok semmit, mert majd az élet megoldja a gondokat.A minap éppen azt hallottam, hogy a barátnőm egyik fia panaszkodott, hogy mennyire undorodik a saját anyjától, mert amikor még elvált nőként egyedül nevelte őket férfiak pénzért jártak b@szni őt, ebből tartotta el őket és bizony szegény gyerek látott dolgokat, meg jónéhányszor voltak kizárva az udvarra akkoriban.És a volt férje is mesélte, hogy arra ment egyszer haza, hogy egy vadidegen faszi kevergette a kaját félmeztelen a konyhában.Na ha az én férjemnek ez a nő kell, hát vigye és tegye boldoggá, mert én ilyen mélyre nem óhajtok lesülyedni, hogy én versenybe szálljak egy ilyennel.Amúgy meg az fáj még de nagyon, hogy én ezen a Qurván mindig segíteni akartam, mert tényleg a barátomnak hittem.Évekig összejártunk , a gyerekeink is barátok voltak és így elbaszni egy ilyen barátságot mái napig nem értem, hogy MIÉRT TETTÉK!!!???Az az egy szól a férjem mellett, hogy ő tényleg őszintén bevallott mindent és ezért próbálok megbocsájtani, de bevallom nagyon nehéz.Eddig még nem sikerült.Főleg úgy, hogy én is estem már kisértésbe, de tudtam ellenálni.A férfiak miért nem képesek erre????Miért nem mérlegelnek?Miért csak akkor sírnak, amikor már mindent elveszíthetnek?Miért nem gondolkodnak akkor amikor még megelőzhetnék a bajt?Pedig ezek csak szavak és agy kell hozzá.Nem erényöv.