Mit tennétek? Benne maradnátok egy rossz kapcsolatban, vagy beadnátok a gyereket a bölcsibe 1 évesen?

Maximum GYED-et kapok, nem élősködök rajta. De ő úgy gondolja, hogy a gyed + csp a gyereknek jár, így neki nem kell rá költenie.

Nem a túró rudi hiányzik, de néha jól esne valami "luxus": fodrász, új ruha, kozmetikus, egy könyv, egy mozi. De ő mindenre nemet mond, mert ő dolgozik én meg itthon ülök. A gyed-ből meg nem merek költeni magamra, mert ha beteg lesz a gyerek ő nem fogja megvenni a gyógyszert, mondván hogy ott a gyed meg a csp, az a gyereké, ha én elb..szom marhaságokra akkor így jártam.

A gyerekkel, háztartással semmit nem segít, így előfordul néha hogy nincs elmosogatva amikor hazaesik. Nem azt mondom, hogy ő mosogasson el (bár ez sem lenne túl nagy kérés sztem), hanem hogy ne ordibáljon velem ha 1 órával később teszem meg. 5 percet nem volt még kettesben a gyerekével, nem etette meg, nem fürdette meg.

Ja, és ő is mérnök, ettől még egy nulla emberileg.

Igaz, én voltam olyan hülye hogy szültem neki, ezt nem vitatom. Nem is voltak illúzióim, tudtam hogy a nagy része rám marad. De erre azért nagyon nem számítottam :-(

Ha te ezt szűrted le, akkor hülye vagy.

Azt tudtam, hogy nem fog hajnalban kelni a gyerekhez, hogy nem fog mosolyogva pelenkázni meg hányást törölni.

De a házimunkát korábban feleztük, szó nélkül elmosogatott, vacsorával várt ha hosszú napom volt, nem hagyta szana-szét a ruháját, nem jött be sáros lábbal stb.

Az anyagi részét pedig megbeszéltük előtte, nem is egyszer. Kiszámoltuk mennyi lesz a tgyás, gyed, mennyit kell költeni a gyerekre, mennyit teszünk félre és mernnyi marad szórakozásra. Mondta hogy szeretné ha csinos maradnék, ha nem gubóznék be, eljárnék a barátnőimmel, eljárnánk együtt gyerek nélkül. Ebből semmi nem lett, és nem miattam.