Mit tennétek? Benne maradnátok egy rossz kapcsolatban, vagy beadnátok a gyereket a bölcsibe 1 évesen?

Ember! Nem azzal van a gond, hogy el kell mosogatnia, vagy hogy nem vehet magának túró rudit, hanem hogy az a férfi, aki "társ"-ként kellene, hogy mellette éljen, folyton az orra alá dörgöli a hiányosságait, megalázza. EZ a gond.

Az igazság meg, amit leírsz, csupán a te igazságod. Ha olyan marha okos dolgokat fűznél hozzá minden kérdéshez, nem lennél full lenullázva.

Ne bántsátok már szegény 9-est! Lehet, hogy szabin van a pszichiátere. :)

A kérdésre válaszolva, én is inkább a bölcsit választanám mint tűrni ezt az alázást. Jó, hogy te nem dörgölöd a párod orra alá, hogy bezzeg te megszülted a gyereket, szülte volna meg ő... Nem vagyok váláspárti, de ha nem becsülitek meg egymást kölcsönösen, akkor semmi értelme a kapcsolatnak.:(

"Három gyereket neveltem fel, a legidősebb mérnök, a középső jogi karon tanul, a legkisebb kitűnő a gimnáziumban."

Na látod, pontosan EZ A NEM MÉRVADÓ. (Egyetemet végzek, a testvérem is jó tanuló, de ami otthon megy, az minden, csak nem jó. Ennélfogva tökmindegy, mi lesz a gyerekből, ha az érzelmi életét már az elején kikezdi az, hogy az egyik szülő hatalmaskodik a másik felett.) Itt elsősorban a férfi és a nő kapcsolatáról van szó, hogy a férfi bátran belerúghat a nőbe, mert akinek - szerinted - egy csepp anyai ösztöne is van, az ezt hagyja. Lehet, hogy a kérdésben említett csöppségből egy nap orvos lesz, de attól még nem fogja elfelejteni azt, ahogyan az anyja és az apja kínlódott egymással. Nekem ne mond, hogy ez a normális kapcsolat és emberi hozzáállás.

Most persze mindenki olyan okosnak érzi magát, és ugat nekem..mondjátok csak, ti letettetek annyit az asztalra, mint én?

Mellesleg, ha már csak abban tudtok engem támadni, hogy félregépeltem egy betűt, akkor jogosan érzem: megfogtalak benneteket, és màr csak hisztis gyerek módjára próbálkoztok, hátha tiétek lesz az utolsó szó.:)