Ha most derítettem ki, hogy az eddig közösen nevelt gyerek nem az enyém, akkor válás után nem kell tartásdíjat fizetnem, igaz?

Jogilag nem értek hozzá, úgyhogy ebbe nem okoskodok bele, de nagyon együtt érzek. Ez azért borzalmas lehet, biztos, hogy megszeretted a gyereket, büszke voltál rá, mikor az első lépéseit tette, stb... Aztán egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy nem is a Te véred... szegény gyerek most a kérdezőnek körülbelül egy nagy hazugság jelképe, amiben 3(2) évig élt... A szeretet nem múlik el, de sajnos biztos, hogy változik az, ahogy ránézel a kicsire... Akár tehet róla, akár nem.

Szerintem itt sokan nem értik, hogy nem azért akarsz külföldre "menekülni", mert ott majd milyen jó lesz, hanem, mert a legésszerűbb döntés megszakítani ezt az egész kapcsolatot. Gondoljatok bele abba, amit tanácsoltok... maradjon ott, tartsa el a más gyerekét, akire szeretettel többet nem fog tudni nézni, közben vagy savanyodjon bele, vagy alakuljon a saját élete, legyen saját családja, akiktől így elveszi a pénzt/időt egy olyan család, ami csak átverte, a fájdalmat okozta neki? Lássa minden nap/héten azokat, akik ilyen fájdalmat okoztak neki? Nem vétkes a gyerek, de a férj sem... Azért, mert ő felnőtt, a gyerek meg gyerek, azért a felnőtt tegye tönkre az életét? Ész nélkül hadakoztok, hogy márpedig ez jó lenne a gyereknek, persze... egy nevelőapával felnőni, aki nem szereti, állandóan veszekedni látni a "szüleit" a helyett, hogy esetleg megkerülne az igazi apa, és ő döntene a sorsáról... Én csak azt akarnám, hogy legalább olyan ember döntsön az életemről, akinek vér szerint köze van hozzám...

Szerintem az érti igazán, akinek van már sajátja... fiatalabb koromban én is gondolkodtam, hogy a majdani gyerekeim mellé fogadok örökbe egy babát, és sajátomként nevelem, ennyivel segítek valakinek, akivel kiszúrt az élet... Aztán megszületett a lányom, és rájöttem, hogy így nem lehet szeretni egy idegen gyerekét, meg kitolás is lenne a sajátommal, ha más gyerekével kellene osztozkodnia... Arról nem is beszélve, hogy van ismerősöm, aki elvált, de a réi felesége bele próbál szólni az új életébe, próbálja elszakítani az új feleségétől, az egész életük szenvedés, mert az ex nem talál mást... Ilyen életbe belemenni más miatt? Miért áldozná fel az életét egy vadidegen ember gyereke miatt? A gyereknek biztos, hogy ez lenne jó? Gondolkozzatok már bakker...

Sok sikert, kérdező! Remélem Te is, és az az ártatlan gyerek is megtalálja a boldogságot, függetlenül attól, hogy együtt, vagy külön élitek le az életeteket.

Menj el ügyvédhez, majd felvilágosít. Ha van pénz DNS tesztre, akkor lesz pénz ügyvédre is.

Valószínűleg egyébként esélytelenül indulsz, már elkéstél vele. Persze majd az ügyvéded jobban felvilágosít erről.

Azért nincs esélyed szerintem, mert a perindítási határidő ez esetben rendkívül szigorú. A határidő attól a naptól számított egy év, amikor a gyermek születéséről tudomást szereztél.

Megkockáztatva, hogy le leszek ismét pontozva a sárga földig, én azért megkérdezem: miért olyan ezer százalékig biztos abban mindenki, hogy itt egyedül az anyuka a hunyó, férj pedig abszolúte semmiben nem hibás? Persze, nem állítom az ellenkezőjét, csak feltűnt, hogy senkiben nem merültek fel bizonyos kérdések. Mivel nem ültek le (nem megbeszélni, ezen nincs már mit megbeszélni, hiszen amit a nő tett, elég gerinctelen dolog) beszélni a dologról, nem beszéltek át miérteket, stb.stb. Szóval egy kvázi friss, boldog, harmonikus, rózsaszínköd-értelemben vett tökéletes házasságban miért akarna akármelyik fél is félrelépni? Hacsak az anyuka már nem volt ilyen természetű a házasság előtt is. Mi adott okot a férjnek a gyanakvásra? Vagy még inkább, ki? Mert nem hiszem, hogy egyik reggel csak úgy arra ébredt, hogy én most elviszem a kölyköt DNS-tesztre.

Igaz, ezek a kérdések nem kapcsolódnak szorosan az eredetihez, csak felvetődtek bennem.

Viszont kérdező, neked azt kívánom, sikerüljön úgy az életed, és ez a procedúra, ahogy te akarod.

23/N

Menj el ügyvédhez, majd felvilágosít. Ha van pénz DNS tesztre, akkor lesz pénz ügyvédre is.

Valószínűleg egyébként esélytelenül indulsz, már elkéstél vele. Persze majd az ügyvéded jobban felvilágosít erről.

Azért nincs esélyed szerintem, mert a perindítási határidő ez esetben rendkívül szigorú. A határidő attól a naptól számított egy év, amikor a gyermek születéséről tudomást szereztél.

- Ez hazugság, ez már ki volt vesézve!

Most jutott egy értesülés tudomására, megtévesztették, el fogják indítani az eljárást. Az egy év is határidő, de a gyermek 3 éves kora is. Előtte el fogja ezt indítani a férj. mint láthattuk 6 éves gyereknél is sikerülhet.

Nem vagyok jogász, de ha ez él akkor jogos bármikor megtámadni:

4:110. § [A perindítás személyessége]

(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

4:111. § [A megtámadási határidők]

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

**************************

(2) Ha a vélelmezett apa a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tette meg, a vélelem megdöntése iránt a tévedés, megtévesztés felismerésétől, jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül indíthat pert.

***********

(3) Ha az (1)-(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek a nagykorúvá válásáig nem került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek önállóan jogosult a perindításra.

*********************************

(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a rá megállapított határidő kezdete után szerzett tudomást, a tudomásszerzéstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

****************************

ÚJ PTK NORMASZÖVEGE

Új Ptk. – IV. könyv (Családjog)

« III. könyv (A jogi személy) 4-7. rész | V. könyv (Dologi jog) »

[link]

Minden alapja adott a perhez!

"A határidő attól a naptól számított egy év, amikor a gyermek születéséről tudomást szereztél."

A mondatodban szerepel a lényeg amikor a tudomására jut a születéstől. Ha 2 évesen ha 5 ha 10 évesen jut tudomására onnan indul az egy év. Kérdezőnek pár napja jutott a tudomásra, így bőven belefér.

A kérdező rég tud a gyerekről, rá ez lehet érvényes:

******

(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a rá megállapított határidő kezdete után szerzett tudomást, a tudomásszerzéstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

******