Anyum ma jelentette be, hogy külön akar költözni. Ezt mégis hogy reagáljam le? Mit tehetnék hogy rendbe jöjjenek?

Mintha az én szavaimmal éltél volna. Végig néztem ahogy a barátaim családjai tönkre mennek, de biztos háttérrel nőttem fel, sosem gondoltam volna, hogy valaha én is kerülhetek ilyen helyzetbe. Két napja hallottam egy olyan telefonbeszélgetést amit nem kellett volna. Teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy apunak szeretője van, anyu pedig kiadta az útját. Pontosabban megadta a választási lehetőséget. A szívem mélyén biztos vagyok benne, hogy minket választ, mert ezt szeretné mindenki, ugyanakkor ott van a másik eshetőség is, hogy mi van ha nem... Nem tudják, hogy tudok erről a problémáról, biztos oka van, hogy eddig nem mondták el. Amióta összeállt a kép ökölbe szorult gyomorral megyek iskolába, és nézek bárki szemébe is. Ha van fél perc, amikor időm támad gondolkodni, azonnal rám jön a sírhatnék. Gyakorlatilag lassan 72 órája sírok folyamatosan, és nem tudom mitévő legyek. Próbáljak tenni valamit, vagy egyszerűen csak törődjek bele, és várjak a döntésükre?! Apunak én vagyok a szeme fénye, tudom hogy ha beszélnék vele (persze sírás nélkül nem menne), a szíve szakadna meg, és ez sokat nyomna a latba, de ha ez anyu idegeinek rovására menne, akkor inkább ne maradjon itt csak a gyerekei miatt. Fáj ezt mondani, de hihetetlenül csalódtam benne (alapjáraton nagyon apás voltam), és fogalmam sincs mit lehet ebben az esetben tenni, egyelőre csak sírok és kattog az agyam...

Sajnálom hogy érdemben nem segíthettem, de gondoltam megosztom veled a hasonló jellegű problémámat, búslakodhatunk együtt :( 19/L