Miért nem látogat a lányom mióta elváltam az anyjától?

Hát igen, az első lépés, hogy a láthatást mindenképp együtt tölteni. Ha egy család lennétek, akkor se mondhatná a gyerek, hogy most csak anyával vagyok hajlandó lenni. Az apja vagy, mondjad határozottan, hogy most itt vagy, én is a szülőd vagyok, kész. Ne engedjed elszökni a gyereket a problémák elől!

Csak leírom, hogy lásd: rajtad múlik minden:

Ismerős lány elvált pasival jöt össze, akinek volt ugyan gyereke, de sose láthatta, ex nem engedte, ellene nevelte, satöbbi. A lány nem hagyta a dolgot, buzdította apát a kapcsolattartásra. Apa telefonálgatott, lepattant... Pereltek, mert nncs láthatás. Nyertek, bíróság közölte anyával, hogy vagy adja a gyereket, vagy minden alkalommal 50.000 bírság, ez az induló érték, ami ismétlődés esetén nő...

Asszony adta a gyereket onnantól (ha nem, akkor bírság ment :-)), a gyerek először undok volt, elviselhetetlen, ekkor apa volt vele sokat, türelemmel, aztán már megengedte, hogy az "utált nő", a barátnő is ott legyen, ma szeretik egymást mindhárman, sokat jön a gyerek, önként. Érzi, hogy ő fontos, hogy ő TÉNYLEG számít apának és a barátnőnek. 7-8 év körüli a gyerek, 1 év se kellett az ügyhöz. Szóval nálad nem látszik a szándék, a nyitottság a saját lányod felé. Úgy látszik, hogy azt gondolod, hogy van 2 másik gyerek a mostani feleségedtől, minek erőlködnél feleslegesen ezzel a gyerekkel, ha nem halad az ügy. Szerintem ezt a gyerek is érzi és otthonról is kapja az oltogatást. Ne e-mailben, hanem heti több telefonnal érdeklődj tőle, mi újság van. Ha undok, nem akar mesélni, akkor ne vegyél erről tudomást, hanem mesélj magadról (nem az új cslaádról...), vicces eseteket, amik veled történtek és közben folyamatosan érdeklődj, mi újság vele. Meg fog nyílni, ha látja, hogy nem adod fel 1-2 hét alatt és tényleg érdekel téged, hogy mi van vele.

Hasonló helyzetről tettem fel már én is kérdést, szinte ugyanaz a szitu. Nekem sok olyan válasz jött, hogy ne erőltessem, ha nem akar,akkor nem kell eljönnie. De én kis ideig még "erőltettem" a dolgot, hoztam a gyereket, a feleségemet és az egy éves kislányomat pedig elküldtem otthonról,mert a fiam nem fogadta sosem el őket.(Nem miattuk váltam el, az anyja hagyott el a főnöke miatt) Aztán rájöttem valamire. A kislányomtól megkaptam olyan ismeretlen szeretetet, amit a fiamtól évek alatt sosem, ez elgondolkodtatott.

Aztán jött a fiam sznapja, a csillagos eget is lehoztam Neki akkor, elvette ami az övé és hazavitette magát. Pár napra rá kislányommal és feleségemmel sétáltunk, kisfiam jött velünk szemben, elfordult,elsietett hogy ne kelljen köszönni. Abban a pillanatban ott befejeztem. Nem hozom már el. Nem tudok tenni a volt nejem nevelése ellen 2 heti pár órás láthatáson( csak ennyit akart nálam lenni). Fizetem a gyerektartást, ünnepekkor plusz pénzt utalok, és van egy fiam,aki nem köszön. Csak egy példa,hogy van ilyen másnál is, nem vagy egyedül ebben a helyzetben. Elnézést az off-ért, de bevallom, jól esett,hogy leírhattam.

Hasonló szituáció volt a párom és a szülei között. A párom (férfi) 8 éves volt, amikor a szülei elváltak, az anyjánál maradt, de csak akkor mehetett, amikor az Édesanyja azt mondta neki, hogy mehet. Sajnos náluk arról volt szó, hogy az édesanyja beszélt az Édesapa ellen, ócsárolta, gyanusítgatta, szinte elhitette a 8 éves kisfiúval, hogy az Apja nem szereti.

Szerencsére, ahogy felnőtt a párom észrevette, hogy az Édesapja tényleg törődni akar vele, azóta sokkal jobb a viszony.

Sajnos nálatok is ez lehet a probléma, hogy az anyuka így próbálja ellenedfordítani, s sajnos sikerül is.. ahogy a páromnál is.

Egy 8 éves kislány az Édesanyjának hisz el mindent, amit csak az anyuka kitalál.

Azért én is azt ajánlom, hogy próbálkozz tovább!A szeretre ő is szeretettel fog reagálni majd!