Válás után ez csak számomra ilyen abszurd? Mit gondoltok?

Szerintem sem normális. Nagyon zavarna, hogy valaki az életemben marad ilyen szinten, akit nem szeretnék. Az meg pláne, hogy nem érezhetem magam biztonságban, mert mindent, engem is kibeszélnek.

És szerintem nem ugyanaz a válás meg az özvegység. Utóbbi (jó esetben) nem választott helyzet.

Egyébként megkérdezhetem hogy miért váltatok el? Mert ha benned tüske van amiatt, ahogy a volt férjed régebben veled viselkedett (mondjuk megcsalt, vagy hanyagolt vagy stb...) és tulajdonképpen a te érzéseid szerint azért ment tönkre a kapcsolatod, akkor különösen nem helyénvaló hogy ennyire bújják a fenekét.

Az egyik kedves válaszoló meg elgondolkozhatna azon, hogy vajon miért olyan rideg és távolságtartó a volt férje új neje. Csak nem azért talán, mert anyósék a válaszolóért vannak oda, és ezt neki lépten nyomon tudtára is adják? :) Nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember ne szeressen olyan társaságba menni, ahol még folyamatosan a régi nőt ünneplik, engem meg le se tojnak.

Én is marhára megsértődnék, ha a saját szüleim a volt férjem új kölykét üngyümbüngyümöznék és egekig magasztalnák. Az én szüleim álljanak mellettem. Attól hogy kedvelik a gyereket, meg kedvelik az exet, attól nem kell hasra esni előtte, felém meg úgy viselkedni mintha a világon se lennék.

Egyébként szerintem is valami olyasmi lehet, hogy a kérdező szülei fiút szerettek volna, de lány lett, aztán megörültek a vejnek, mert rendes pasi, és már őt tekintik inkább a gyereküknek. Sajnos vannak ilyen korlátolt emberek.

Szóval a probléma az, hogy a sajátjuk elé helyeznek egy idegent. Úgyhogy nem kell csodálkozni, ha a sajátjuk is majd egy idegent fog inkább magáénak tekinteni.

Nekem az a hasonlat jutott eszembe, mintha elmennék a férjemmel szilveszteri buliba, és ott egy másik pasival kezdenék el flörtölni, táncolni meg satöbbi, és haza felé a férjemet traktálnám azzal hogy milyen jó pasi az a másik. És utána még meg lennék sértve, hogy nem tetszik neki a dolog :)

Teljesen átérzem a helyzetedet, hasonló cipőben járok.

A szüleid elárultak, a volt férjed pedig élvezi a helyzetet. Nem értem az ilyen szülőket. Bezzeg, ha meg mered mondani nekik a véleményedet, akkor vérig vannak sértve! :(

Szerintem a te érzéseid teljesen helyén valók ismerős a szitu amikor azt mondtam na elég akkor lehet választani azt mondták nem tudják melyik újukat harapják meg hiába mondtam, hogy nektek csak egy újatok van az meg én lennék pedig a szüleimmel nagyon jó kapcsolatom volt valamiért még sem tudták átérezni miről beszélek, megmondom miért mert egy harmonikus kapcsolatban élnek nem tudják átérezni hozhatsz fel példát veszett ügy neked marad az, hogy elnyomd magadba soha az életbe nem kapd meg a választ csak önmagadat marcangolod el kell tudni engedni a gondolatot és megnyugszol évek kellenek én sem értem mai napig de már nem bánt nem is beszélek róla azt gondolom, hogy az érzéseid a gondolataid magasan az átlag felett vannak...Mint nekem:))).

Üdv