Miért nem vagyok boldog a hazassagomba?

Olvasd ezt el. Én nem vagyok hívő, mégis nagyon hasznos gondolatokat találtam benne.

[link]

Ne öntsd rá azonnal a te problémáidat. Kell nekik egy félóra- óra amíg áthangolódnak az otthonlétre.

A gyerekeket ha nem annyira babák, készítsd fel apa hazaérkezésére, mint örömteli eseményre.

Üdvözlésre elé menni , köszönni, puszit adni, egy- két üdvözlő szót mondani. Ha még nagyon picik, beszélj te helyettük, de legyen meg ez a szertartás.

Majd hagyj időt, hogy a saját tempójában közeledjen hozzátok.

Sokan -én is - elkövettük azt a hibát, hogy a kis babákkal bezárt világunkban, mint felmentő seregre vágytunk a férjünkre és azonnal rápakoltuk a saját gondjainkat, mihelyst belépett a lakásba.

Nekem ez a tanács segített.

Sok sikert és minden jót, szép karácsonyt nektek! :)

üdv!

Első észrevételem

"Mert hat ugye én se hagyom magam"

Nem tudom mit vársz ha így állsz hozzá a dolgokhoz... Ha mindketten így áltok hozzá nem lesz béke a családodban. Valameikötöknek okosabbnak kell lennie, és feladnia hogy a házasság nem arrol szól hogy kinek van igaza kinek nincs, hogy most te csakazért is visszavágsz. Arról szól hogy önzetlen vagy és akkor valószínület ő sem fog kiabálni annyit. Elnézőnek kell lenni, mert a Férfiak nagyon stresszes életet élnek, elkell tartani a családukat stbstb..

Huszonéves fiatal ember vagyok pár évvel ezelött nekem is elváltak a szüleim. Nem kívánom senkinek ezt az érzést, és életem végéig nyomot hagyott bennem. Ha szereted a férjed, és a gyerekeiteket, akkor ülj le a férjeddel és beszéld meg vele, nyugodtan keressetek megoldást a problémáitokra, üljetek le és beszéljétek át mi minek az oka. Ha Továbbra se sikerül akkor menjetek el HÁzassági Tanácsadóhoz. Nem szégyen ha segítséget kérsz, de ha nem kérsz akkor a gyerekeid sínylik meg lelkileg, de elég csúnyán. Remélem segítettem válaszommal.