Hogy keressek párt, ha nem tudok elmenni sehová, mert anyám sem vigyáz a kicsire?

"Viszont párkeresésnél komoly hátrányban vagy, amikor ennyi apakomplexusos huszonéves, meg tizenéves csaj van. :)"

Szerintem nem a fiatal lányok apakomplexusosak, hanem a 30 alatti (sokszor még afölötti) férfiak hihetetlenül éretlenek és gyerekagyúak. Manapság ha egy lány komoly, érett kapcsolatot akar, ahhoz legalább 30 éves férfit kell keresnie, és még az se biztos, hogy érett bármiféle családalapításra, felelősségvállalásra.

Nézd, én 5 évig neveltem egyedül a fiam (születésétől kezdve), tudom, hogy milyen, amikor azt érzi az ember, hogy bezzeg mások mehetnek, csak nekem nem lehet. Aki kapcsolatban él, úgy nevel gyereket, az általában nem tudja, milyen ez, sokan azt mondják, nekik sincs több szabadidejük, de azért na, egy egyedülálló anyának még napi öt percek sincsenek általában, és ettől egy idő után be lehet golyózni.

Na meg a párkeresés is valós probléma, ha nincs az embernek segítsége, akire rendszeresen lehet számítani, hiszen oké, hogy a gyerek egy idő után ovis, iskolás, stb., de nyilván munkaidőben az anyuka meg dolgozik, utána meg a gyerekkel van. Időnként persze csak-csak tud az ember segítséget kérni, de kevesen vannak, akik a saját magánéletük mellett ezt rendszeresen be tudják vállalni. Mondjuk tény, hogy az sokat javít a helyzeten, ha előre egyeztetsz :) Én se szeretem, ha valamit fél órával korábban jelentenek be, legyen szó bármiről, program, vagy akármi, így nyilván más sem örül, ha azzal keresik, hogy most vigyázz a gyerekre, mert mennék ide meg oda, szóval ezeket fixálni kell időben.

Nálam mondjuk a párkeresés úgy alakult, hogy neten ismerkedtem. Ez még önmagában nem csodaszer, én többször azon a ponton voltam, hogy hagyom a francba az egészet, mert vagy csak hülyékkel futok össze, vagy ha esetleg tényleg érdekelne valaki, akkor meg minek szórakozzunk egymással, úgysem lesz időm találkozni vele. Eltelt így pár év, és már igazán nem számítottam rá, hogy lesz bármi is, amikor a párommal megismerkedtem egy társkereső oldalon, és egy szerencsés véletlen folytán sikerült vele kétszer is normálisan randiznom, úgy, hogy volt, aki vigyázzon a gyerekre. Onnantól kezdve viszont már mindig hármasban voltunk. Elsülhetett volna ez nagyon rosszul is, de szerencsére nem így lett, nagyon hamar összekovácsolódtunk egy családdá, de ehhez tényleg a szerencse is kellett.

Bocs, ezzel az apakomplexusos dumával engem is eléggé megsértettetek, de magatokat égetitek vele.

24 múltam, a párom 35.

Kit kellett volna választania?? Egy gyerekes elvált nőt? Mégis ki akarja másét nevelni?

Teljesen érett gondolkodású felnőtt ember.

Talán ha nem lenne ennyi undok, megkeseredett perszóna a korosztályotokban,akkor körülnézett volna ott is.

Ne azt okoljátok, akit választanak, hanem keressétek magatokban a hibát.

Nem véletlenül kerüli az emberek zöme az elvált gyerekes nőket. Nem amiatt a gyerek miatt elsősorban, hanem a hozzáállás és viselkedés miatt.

Tisztelet a kivételnek. (Akinek viszont eszébe nem jutna a fiatalabb nőt hibáztatni, csak mert nem vele egykorú a pasija).

A kérdezőnek tökéletesen igaza van. A 24 éves lány is apakomplexusos lehet. Ez ma már nagyon gyakori, hisz nagyon sok az elvált család, apuka dobbant. Ma már ez a gyerekek minimum felét érinti. (A másik ok pedig - emiatt is, hogy apuka lelép vagy a feleség dobja - hogy a mai fiatla nők nagy része érzelmileg fejletlen. Azt hiszi hogy ő a felnőtt, nagyon komoly nő, holott legtöbbször csak besavanyodott, álproblémákkal tarkított, érzelmileg sivár életet takar. Az általuk leszólt elvált anyuka is sokkal jobb társaság.)

Hisz tudvalévő, hogy az empátiát, az érzelmi intelligenciát az apa tudja a legjobban átadni. Az anya is képes, csak hosszabb folyamatban.