Micsoda manapság ez a sok válás és szakítás?

Ismét egy olyan kérdés, amikor valaki ismeretlenül ítélkezik olyan emberek felett, akik elváltak. Általában azért az emberek nem heccből házasodnak, azonban van, hogy úgy alakul az élet, hogy felszínre kerülnek olyan dolgok, amiket egyik vagy másik nem tud hosszútávon tolerálni. Elég naív vagy, ha azt gondolod az emberek azért válnak, mert "nem tudják elviselni a másik apró hibáit". Ez kb. úgy hangzott, mintha azt mondanám, elválok, mert a férjem középen nyomja meg a fogkrémes tubust. Mert ez kb. piti dolog. De ha már olyan dologban nem egyezik két ember, hogy például az egyik akar gyereket a másik nem, az már elég nagy horderejű probléma, amit nem biztos, hogy át tud hidalni a két ember. Velem ilyen esett meg az első házasságomban. És nem, nem lehetett előre látni, mert ha láttam volna, nem mentem volna hozzá a volt férjemhez.

Kérdésem feléd: együtt is éltek a barátoddal?

Mi 3gyermekkel 16év után azért válunk, hogy a bank a Párom fizetéséből semmit ne vehessen el végrahajtásként. Mindenkori fizetésének/jutalékának a felét gyerektartásként vizeti majd meg, és így a többiből már nem vihet el senki. Tehát a gyerekeim csak válva érnek ebben az országban valamit, és csak akkor kell pénz a felnevelésükhöz ha elválunk.... Ez nem vicc? Jelzálog hitelünk van, a házunkat ott is hagytuk (albérletbe vagyunk) elfogattuk, hogy viszik majd a házat, de az AXA Banknak ez sem elég, vinni akarja a fizetés harmadát. Gondolom nem lenne egyszerű értékesítenie. Eddig abban a tudatban voltunk, hogy a ház a fedezet, hisz jelzálog...de nem. Tehát válás gyorsan, és így próbáljuk menteni, hogy ami albérletre megy ne vegyék el...

Van aki ezért válik, és szerintem egyre többen leszünk így, hiába szeretjük egymást, és nevelünk 3gyönyörű gyermeket.

Üdv, É

34: a kamattal már túlnyúlhat a tartozás az ingatlan reálértékén. Sőt! A bank nem is a piaci áron szokta eladni, hanem az alatt az ingatlant. Szemrebbenés nélkül eladja a 7 milliós lakást 3-4 millióért, ha ennyit ér a piacon, nem várja meg, míg realizálódnak a lakásárak. A többit meg kunyizza.

Szóval jól döntöttetek.

nagy többségben azt láttam, h az első kapcsolatok előbb vagy utóbb zátonyra futnak.

8 év az még semmi. ismerek olyan párt, akik 18 éves koruk óta együtt voltak, aztán 13 év után szétmentek. semmire nincs garancia.

Mert általában az első kapcsolatok nem életre szólóak (mondom általában, mielőtt még le lennék h.lyézve). Az első pár kapcsolat inkább próbálkozás, hogy milyen egy másik emberhez alkalmazkodni, egyáltalán mit is vársz te magad egy kapcsolattól, mitől jó neked, vagy sem. De ez eddig ugye csak a te oldalad, ehhez kéne a másik fél is, aki hasonlóan vélekedik és neki is ugyan azt jelenti a jó kapcsolat. Ezt elsőre megtalálni elég hihetetlen, mert a saját személyiséged is átmegy még kisebb-nagyobb változásokon és ismét egy nagy adag mázli kell ahhoz, hogy a másik fél is ugyanarra, ugyanúgy akarjon változni, együtt. Általában 16-17 évesen önzőbbek vagyunk és ez nem is baj, mert ha már akkor feladná mindenki az álmai vagy önmaga egy részét, akkor a későbbiekben ebből is elég nagy konfliktus lenne. Ezért könnyebb úgy életre szóló párt találni, ha már kiforrott egyéniséggel rendelkezünk és irányban vagyunk a céljaink felé. Akkor van mihez viszonyítani, látni lehet, hogy hosszabb távon működő képes lehet -e ezek alapján egy kapcsolat. De még akkor is ott van a tényező, hogy mindkét fél ember a kapcsolatban és mint tudjuk, nem hibátlan. Így arról az oldalról is szerencsésnek kell lenni, hogy érzelmileg, szellemileg is hasonló irányba húzunk -e, vagy sem.

Ez mind baromira összetett és egy jó kapcsolathoz egyszerre kell teljesülnie. Az embereknek sokkal több lehetősége van másokat megismerni, mint régebben (ha már erről van szó), így sokkal több választási lehetősége van. De nem csak a potenciális pár szempontjából, hanem az élet minden területén nagyobb a választási lehetőség és ezzel együtt nagyobb az esély a hirtelen bukásra is. Ez pedig ugye eléggé próbára teszi két ember kapcsolatát. Könnyebb volt úgy dönteni pl. a nagyszüleimnek, hogy tudták, hogy x helyen fognak dolgozni, mert ahhoz van végzettségük, kb. ennyit fognak keresni és y számú gyereket akarnak. Mostanában viszont sokszor abban sem lehetsz biztos, hogy x szakmával fogsz -e dolgozni, vagy fél év múlva inkább átképezteted magad, lesz -e munkahelyed egyáltalán. Szóval mivel semmi sem bombabiztos az életben, nehezebb alkalmazkodni és nehezebb így még egy másik emberhez is alkalmazkodni, akinek szintén ilyen aggályai vannak. Ez sok mindenre kihat.

Ebből következően mindenki úgy próbál a felszínen maradni, ahogy tud és sokszor csak ilyenkor derül ki, hogy ebben mennyire partner a másik. Alapvetően azt hiszem, nem az emberek lettek ennyivel másabbak, hanem a körülmények, amikhez alkalmazkodniuk kell ha érvényesülni akarnak.

Az én szüleim is "apróság" miatt váltak el, mert más lett a jövőképük és nem tudták összeegyeztetni. Nem volt se ordibálás, se utálat, csak nem tudtak tovább együttműködni. Az együtt töltött éveik alatt nagyon sok mindenen mentek keresztül, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a jövőjüket feláldozzák egymásért és nem is tudom őket hibáztatni ezért. Van ilyen. Inkább szakítson valaki pár hónap vagy év után, mint szenvedjen évtizedekig.

Ezzel majdhogynem ellentétben áll, hogy én elég korán férjhez mentem. Nem első kapcsolatban, de nagyon fiatalok vagyunk. Szerencsések vagyunk, mert minden téren passzolunk, de majd csak az idő tud igazolni, vagy cáfolni minket. Így nem is mondanék soha véleményt valakiről aki válik, vagy szakít. Nekünk a férjemmel sikerült megtalálni azt akivel elképzeljük az egész életünket és valahol érezzük, hogy menni fog. De nem iszom előre a medve bőrére, kerülhetünk még olyan helyzetbe, mint a szüleim és akkor sem lennénk rossz emberek, csak nem tudunk előre számolni minden eshetőséggel.

Ne haragudj kérdező, én is 16 éves korom óta vagyok párommal, csak én 23 vagyok ő meg 29, de elég hülye gondolkodásod van!

Egyetértek azzal, hogy sokan cserélgetik csak úgy a partnert a semmiért (mert borostás, mert böfögött), de rengetegen nem ezért teszik, hanem okkal.

Szerintem nem olyan nehéz elképzelni azt sem, hogy felkelsz és már nem érzel semmit párod iránt, csak esetleg undort, negatív érzéseket. Senki nem szeretne olyan kapcsolatban lenni, ahol már csak a megszokás tart össze, de nem szívesen vagy a másikkal.

A szerelem nem állandó, nem örök, az érzelmek kémiai folyamatoknak is köszönhetők, amit a jó Isten se fog tudni irányítani.

A másik, hogy nagyon sokan mellé fognak. El se tudod képzelni, hogy hány, de hány ember játssza meg magát, aztán esetleg esküvő, vagy összeköltözés után kimutatja a foga fehérjét... nem feltétlen kell verésre gondolni, de az is benne van a pakliban...

Kicsit művelődj a témában, fejleszd az együtt érző képességed, mert ez elég szűk látókörűségre vall!