Micsoda manapság ez a sok válás és szakítás?

Húúúú 8 év, azt akutyamindenit!!!

Nagy dolog...

Mi 11 évig voltunk együtt az első párommal. 14 évesen jöttünk össze, most vagyok 27. Tehát ha tudsz számolni, akkor pontosan kiszámolhatod, hogy 25 voltam, mikor szakítottunk. Tudod azzal, hogy ilyen fiatalon "lekötöttük" egymást nem hiszem, hogy jót tettünk magunknak. Persze szép volt, meg minden, de sem ő, sem én nem "éltük" ki magunkat. És ez 25 évesen forrott ki. Őszinte legyek? Már nem bánom, hogy így alakult...

Minden jót neked, nektek!

Ne hülyéskedjetek már gyerekek, 8 évet húztak le a barátjával, azért ez tényleg nem semmi!

Ezt csináljátok utána!:)

Mert ma az a fontos csak, hogy kiéljék magukat a nők és a férfiak is! Ha jó a szex. akkor minden jó, ha nem, akkor váljunk el!

Nem fontos a beszélgetés, a kompromisszum. Elvárják, hogy a lángoló szerelem örökké tartson! Ami nem lehetséges! Ha nem váltja fel a szeretet, a megértés, a másik megbecsülése, ha a nők mindenen megsértődnek, ha a gyerek fontosabb, mint a férj, akkor törvényszerű a válás.

Nem igaz, hogy régen is volt ennyi válás! De nem azért, mert nem lehetett válni! A háború előttre ez igaz, de a későbbiekre nem! Akkor még fontosabb volt a házasság, a család, mint ma! Ha valami vita volt közöttük, lehiggadva megbeszélték, és valamelyikük engedett. Tudták, hogy igaz az a mondás, hogy nincsen kanál csörgés nélkül, és nincs házasság vita nélkül.

Az asszonyok is dolgoztak, és nem is értek rá minden apróságon megsértődni.

20 évesen mentem férjhez, 25 évesen született meg a harmadik gyerekünk, de soha nem jutott eszünkbe a válás.

Pedig nekünk is voltak vitáink és nehézségeink az életben. De közösen megbeszéltük és megoldottunk mindent.

Ez hiányzik a mai fiatalokból.

Kívánom, hogy nektek is sikerüljön.

7/7. vagyok. Nem tini vagyok, hanem 78 éves. Tehát van élettapasztalatom,nem úgy mint az ideírogató fiataloknak.

Nagyon kevés az olyan eset, amikor egy rendes ember agresszív lesz. Legtöbbször eredetileg is az, csak egy kicsit visszafogja magát. Vagy a nő nem akarja észrevenni a jeleket. Azt hiszi, hogy ő megtudja változtatni a másikat.

Természetes, hogy az ilyentől el kell válni. De nem ez a jellemző a többségre.

Én egyszerűen nem bírom felfogni, hogy mi a túrót akar a kérdező, meg a hozzá hasonló emberek. Legyen boldog a barátjával, tök jó nekik, de más szerelmi élete miért nem mindegy? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy más emberek miért szakítanak.

Rohadtul nem bírom elviselni az ilyen embereket, akik mások problémáin álmélkodnak és pironkodnak, mintha bármi közük lenne hozzá. Ez pont olyan, mint mikor van egy közúti baleset és a sok idióta ott bambul, meg megállnak, hogy tudjanak kicsit szörnyülködni, hogy idegenek hogy összetörték magukat, meg a kocsijukat.