Váljak vagy könyörögjek?

Na akkor egy kicsit mélyebbre ásunk,hogy mindenki értse a történteket.Mert nem egyszerű az élet.

Mint az elején is említettam 4 éve vagyunk házasok,a többi előtte együttélés volt.20 évesen elvesztettem édesanyámat és a két testvéremmel,meg apámmal egyedül maradtunk.Közös vállalkozásba kezdtünk apámmal és a bátyámmal,ami 8 évig ment is,de amint fogyott a munka,a pénz megszűnt a szeretett az ő oldalukról.Komplett műhelyt hagytam hátra gépekkel,teherautóval mert ők nem akartak dolgozni csak felélni a pénzt.Az apám annyira megsértődött,hogy elkőltöztem az anyosomékhoz,hogy nem jött el az esküvőnkre,az unokáit sem látta pedig mindene volt egy lány unoka mert senkinek nem sikerült kislányt összehozni a családban.Én voltam az első aki kilépett és dolgozni akart,vinni valamire.A műhelyen zárat cseréltek

igy nem tudom elhozni semmimet se,de nem is tudnám hova tenni.Míg az anyosoméknál laktunk kb.5-6 évig minden második héten mi vásároltunk be,minden télen rengeteg fűtőnanyagot biztosítottam nekik kivágtam,feldolgoztam

hazaszállítottam nekik,az anyósom is segített pár esetben adott kölcsön mikor megszorultunk a házépítésben.de azt a lehető legrövidebb úton visszafizettük.(erre mindíg odafigyeltem)A házépítésnél sokst segített fizikai munkval a nejem ha tudott mindíg felelőséget érzett a munka, a közös jövő miatt.A házat a saját kezemmel építettem csak vakolni volt a kőműves,burkolni a burkoló.

Csőszerelést,falazást,bútorkészítést,lakatos,asztalos,ács munkákat,gyakorlatilag mindent én csináltam napersze az ő családja fizikai segítségével.1 évig csak az ELTE-egyik honlapját bújtam,találok -e építési rajzokat a tetőszerkezet építésére,és találtam.Megcsináltam saját magam,kiterveztem és felépítettem,Itt jegyezném meg bárki látta idáig azt mondta,hogy nagyon szép lett.Jöttek az ablakok,ajtók azt is beraktam,a beltérieket saját magam csináltam,faragott ajtódíszek nagyméretű betétes 100 éves korahű ajtótokokkal,nagyon szép lett.Ezeket úgy csináltam ,hogy délután 4-ig dolgoztam utánna nekiláttam éjfélig csináltam,lefeküdtem hajnal 4-ig aludtam,felkeltem 4-től reggel 8-ig folytattam rendet rakatam a műhelyben elmentem dolgozni delután 4-ig és keztem előről.

Ez az egész 4 hónapig tartott,de megérte,mert olyan környezetben tudhadtam őket amilyenben mindíg is szerettem volna.2éve lakunk a házban de amikor azt mondtam neki,hogy iratassuk át ide erre a lakcímre magunkat csak engem akart átiratni,nekem már itt gyanús volt a dolog.Bármikor veszekedésre került sor mindíg megkaptam,hogy ez az én házam és ebből neki semmi se jár,az anyós is ezt hangoztatta mindíg,meg,hogy a lányának semmi becsülete a házban.Miután elköltözött a gyerekekkel,rögtön visszament 4 órásba dolgozni és ott mindenkinek eldicsekedett,hogy ő elhogyott.Rögtön kölcsönkért valakitöl 170.000 ft.-t. hogy egybe lerakja,egy tanfolyamra.Idáig nem volt lehetőségünk ilyesmire mert vagy a házra költöttük vagy az én elhelyezkedésemre.Éli világát jól néz ki ad magára,mindenhova az anyósék autójával rohangál.

Itt maradt az ő nevére vett autó,ez persze nekem is jó,de mikor javítatni kell,fizetni a biztosítás akkor nem.Kisebb hitel van a házon ez havi 35.000-t jelent,fizetem a rezsit,minimális havi költségből próbálom kihozni a kaját,hát ez van.

Ugy érzem magam mint a kutya akit beszoritottak a sarokba és ütik.Védekeznem kell csak nem tudom mi lenne a helyes,az anyósékat látni se akarom így nem is szeretnék elmenni hozzájuk.

Na akkor erre válaszoljatok!